ez a hétvége!
Pénteken cirkuszban voltunk, előtte pedig elkövettük az
ÉVSZÁZAD CSOKISHOPPINGOLÁSÁT.
Több, mint 5000Ft-ot költöttünk el csokira.
Csokira. Kekszre, cukorra, rágcsára, mert csak, mert ez most kellett, mert a cirkusz rágcsával jó, mert ez így az igazi.
És nagyon-nagyon jól esett:). Valószínűleg a cukormérgezés határára kerültünk este, de az előadás remek volt, iszonyú jól szórakoztunk, és nagyon tapsoltunk mindennek és mindenkinek.
Szombaton Barnussal zongorára mentünk, Ádám pedig elhatározta a sok kis lelkesen zongorázó óvodás között, hogy ő is akar zenét tanulni, persze nem az egyik óvodásra ül rá, és veszi el a hangszert, hanem átmegy a szomszéd terembe a felnőttekhez. Nem magától találta ki ezt a helycserét. Láttam, hogy elszánt, úgyhogy én ajánlottam neki ezt a -mindenki számára sokkal megnyugtatóbb- megoldást.
Este pedig tévét néztünk iszonyúan bebasztam. Így. Minden szépítés nélkül.
Medve mesélte is, hogy pontosan és tökéletesen megvolt a 3 fázis
– bárgyú mosoly, harsány sosehalunkmeg az első (!!!hallod ezt Ivett??? az ELSŐ!) roséfröccs után
– lassulás, összefüggéstelen beszéd és üveges tekintet, aztán a lelki mélyrepülés (önmarcangolás, életigazságok, idézetek) (2. után)
– fejjel előre bele a párnába alvás (3. után)
Bőghetett a gyerek, bökdöshetett Barnabás, én húztam a lóbőrt.
Aranyanyu.
