• itt tesztelek néha új könyveket
• paradicsomlevest ettünk ebédre és isteni volt
• találkoztunk az új védőnővel – tündéri
• megvolt a mai sugár is, amit most az asztalon hagytam, az a megfelelési kényszer
• álmos vagyok, citromos fekete teára vágyom
• meg arcpakolásra. Hidratáló arcpakolásra.
• Gergőke áttért a napi kétszeri alvásra, plusz az éjszakai nagy alvás
• új könyvet kezdtem olvasni, nagyon tetszik! – majd mutatom
• teljes(!) karkörzést(!) tudok a műtött oldalamon(!) is.
• pudingot ennék. sallang nélkül. vaníliás pudingot.

teljesen megőrültem.

Nagyon szeretnék egy kis társat Gubikának. Nem, kiskutyákat nem szeretnénk – sőt, egyenesen felelőtlenség lenne, de egy kis társ, akivel megoszthatja a kis mindennapjait… ugyanakkor meg nem tudom.

Gond több nem lenne: a táp mennyisége duplázódna, de az már nem oszt, nem szoroz, de bevállalhatom-e?

Akarhatom-e?

Megérdemlem-e?

tervezhezek-e?

—-

nem tudom.

Álmomban láttam egy kislány kutyust. Megálmodtam a nevét is.

Néha még mindig félek.

Néha még mindig bekucorodom Barnabás mellé, hogy ékkel is vele lehessek.

Néha még mindig jó lenne a bizonyosság, hogy jó úton vagyok, jól működöm.

Néha még mindig félek, hogy elveszíthetem őket.

…………..

Bármeddig is élek, a világ legszerencsésebb embere vagyok.
Csodás fiaim vannak, és megadtam nekik azt, amit nekik csak én adhattam: élnek.

……………

Néha még félek, hogy láthatom-e még a kezüket fogva, vagy már csak egy felhő szélén,lábat lógatva…?

• Gubi megint alig tud lábra állni – immáron a fajtagondozó szervezetnek írtunk levelet, hogy segítsenek tanáccsal és kapják el a tenyésztőt. Napszakról napszakra változik, mi pedig csak reménykedhetünk – pár nap szünet után a jövő héten kezdi az újabb kezelést.
• Kínai szezámos csirkefalatkákat sütök, meg jégsaláta és pritaminpaprika lesz hozzá – alig várom!
• Megcseréljük a nagy nappaliban a két asztalt, így lesz egy varró sarok, ahova állandóra betehetem a varrógépet! Egy parányi kis ficak, de pont elég lesz – már csak valami szép kis szekrényke kell anyagokat tárolni.
• Holnap “playdate” lesz nálunk – reggel pizzatésztát dagasztok és sütitésztát keverek be-díszíthetik, szaggathatják a lurkók.
• Ha mégegyszer azt a szót használnám, hogy lurkók, verj pofán. Egy lépésre vagyunk a “csintalan kis koboldok”-tól. Instant szívlapát nekem.
• A lehető legrosszabb szögben nő újra a szemöldököm,frankón olyan, mint egy nike pipa. Bozontgéza elől, hátul meg semmi, csak a tetkó. Vicces. Lenne. Máson. Muhaha.
• Fázik az a “szép kis okos” fejem.:) Itthon is sapiban nyomom.
• Ma este megnézzük a Jégvarázst! Anyu is itt van, behűtök egy üveg traminit.

2., Van még némi aranyam, amit nem hordok. Egy ilyen medált azonban nagyon szeretnék – emlékeztetőül. Hogy akármi is történjen, harcoltam. Megharcoltam. Sosem felejtem. És köszönöm, amit a betegség által megtanultam.

hogy sütök Neked diós-zabos kekszcsókokat, akkor kezdj el ütni valami tárggyal, és fuss, fuss, FUSS(!!!!),ha kedves az életed.

… és nem akarsz egy egybefüggőre elfolyt, 3 mm magas, szódabikarbóna ízű, égett valamit csi-pe-get-ni.

Mindegy, azért megvédtem a mundér becsületét:gyönyörű fontott kalácsot sütöttem, ma reggel azt reggeliztünk mézzel, vajjal. (Szivecske, szivecske,kisvirág,mosolygós/kacsintós szmájli és egyéb szarok).

Beteg Gergő, beteg vagyok én is, Ádám is köhög – egyelőre Barnesz állja a sarat, de kérdés, hogy meddig, mivel folyamatosan ráköhögünk (tudom, tudom, vonjak köré oxigénsátrat).

Huszonnégy sugi van hátra, nagyon úgy érzem, hogy már csak huszonnégy sugi, és ma is “lepakoltam a csomagomat” – az alatt a pár perc alatt elbúcsúztam attól, hogy JAJ, SZEGÉNY GYEREKEIM.

Tudom, lehetne jobb is. Gergővel most izgő-csengő-csiribiri babamamahepiségen kellene fetrengenünk, helyette a Kékgolyóba túrázik naponta a kölök. Barnesz játszhatna állatorvososat, sima orvososat, akárbármit, helyette ájuldozik és a halál foglalkoztatja (ki hal meg? mikor hal meg? Te meghalsz? Én mikor halok meg? halálhalálhalál…)

… és ezzel együtt ma letettem azt a puttonyt, hogy ők a szegény gyerekek. Nem azok. Nagyon szeretem őket. Nagyon keményen küzdök értük. A jövőbeni húslevesekért, a sietős puszikért, az anyaadjpénztért, azokért a nagy, lakli melákokért, akik lesznek.

Szeretem őket.

Velük akarok lenni.

Nincs semmi más vágyam, mint látni, érezni, megélni őket.

Elmondani nekik, hogy mennyire csodálatosak. Kiszűrni a csajaikat:D

Ölelni, edzésre vinni, bábszínházazni, ráparancsolni a papucsot. Lebüdizni a lábát.

Megcsókolni szemüket, álomba ringatni őket egy rossz nap után.

És nem szegény gyerekek.

Ha – ne adja az ég- én nem tehetném, csodálatos apukájuk van.

De tehetem.

Tudom.

Érzem.

Hiszem.

—————

24.