a gyereknek nézek majd arckrémet a hideg ellen: még nem döntöttem, de amit most használunk, az nem jó.
Kategória: Egyéb
Van az a pont
Jaj, de kezdeném már!
Van az úgy, hogy az ember feje szétrobban a sok gondolattól. Írok egy listát, hátha jobb lesz.
Ma egy egészen egyszerű zöldborsófőzit és rozmaringos-fokhagymás tejbe áztatott, sült csirkemellet ebédelünk. Az enyémbe szórtam egy kis diót is a végén.
Sajnos még nem saját zöldborsó, nem saját dió, de azon vagyunk, azon vagyunk…:)
Most láttam a tévében Giada DeLaurentiis szakácskönyvét: ne felejtsem el hozzáadni a szeretném-szeretném-szeretném listához.
Fantasztikus receptek vannak benne, szóval biztos nagyon sokat főznék belőle. Nagyon sokat. Ossobuco, tortellini, ravioli, puttanesca – régen kizárólag olasz konyhán éltem.
Képet kell keresni a fodrásznak, hogy mennyire lehet barna az a barna. Khmm… el kéne végre döntenem, mennyire lehet barna az a barna.
Hátrány: a Medvinek szőkén tetszem. Fenn áll a veszély, hogy öregíteni fog. Vagy nagyon szokatlan lesz és nem fogom szeretni.
Előny: olyan rúzsokat is használhatok majd, amiről eddig álmodni se mertem.
Kell egy kantáros nadrág a gyereknek. Amíg nem volt gyerekem, nem értettem, miért hatódnak meg az anyukák, ha mini kisvakond szerkóba öltözve látják a kölküket. Most már tudom. Egész egyszerűen cuki: látni, ahogy mint egy kis útépítő munkás dolgozik, húzza vonja a felmosót, a sminktáskámat, a kisasztalt, a kutya fülét… ehhh…
Be kell adni cipészhez a kedvenc fekete bőr magassarkúmat. Igen, a nagyon kényelmeset. És szeretnék egy fekete szövetkabátot is.
Bebarnulok, nos, ha nem is teljesen,
de legalább valamennyire. Most csütörtökön megyek a fodrászhoz, aki előbb levágja a kiskorú haját, majd kezelésbe vesz engem. Már csak azt kell kitalálnom, mennyire.
Lusta, ugyanakkor nagyon szorgos hetek vannak mögöttem: rengeteg munka volt, de a vasalással például nem nullán vagyok, hanem mínuszban. Le kellene olvasztani a mélyhűtőt, lemosni a csempét és szétszedni a mosogatógépet, ehelyett folyton házakat és telkeket nézek és csak telefonálunk, telefonálunk, és reménykedünk.
Kicsit olyan ez, int a gyöngyfűzés: ha házat vesz az ember, nemcsak azt nézi, hogy mekkora a nappali vagy hogy déli fekvésű-e a telek, hanem azt is, hogy az élete apró morzsáit (gyógyszertár, bolt, orvos, játszótér, egy cukrászda, egy kisvendéglő, egy pedikűr, egy könyvtár) hogyan tudja felfűzni arra a településre.
Nem sikerült:
egy nappal a szerződéskötés előtt visszalépett a tulaj.
Megértettük, tudomásul vettük, megsirattuk.
Most újabb listával vágunk bele, immár sokadszor, sokadjára, és egyre távolabb kerülünk a Fővárostól. Az életünk minden nappal jobban hasonlít erre. Mármint az irány.
… és egyelőre nem tudom, ezt akarom-e.
A gyomrom görcsben, a kezem csak azért nem izzad, mert sosem izzad, de minden hajszálam keresztben és nagyon-nagyon-nagyon izgulok.
Drukkoljatok!
Újabb körre indulunk ma is, meg még fotózásra is megyek, szóval éljen a szombat.
Random – az elmúlt hét
Isteni hortobágyi palacsintát készítettem. Először avokádós-húsos palacsintának indult,de mikor kész lett a friss pitakenyér,nem bírtuk ki a gyerekkel, és megettük az avokádókrémet. Így paprikásan készítettem a tölteléket, szuper lett!
Házakat néztünk, majd megint házakat néztünk,kezdek már belegárgyulni, annyira elegem van.
Láttunk már olyat, ami
- elmegyógyintézet-szerű rehabilitációs intézet
- gyár
- mezőgazdasági épület (körbe patkánycsapdázva)
- közvetlen vasúti sín
- staffordshire terrier tenyészet mellett (hiányos kerítéssel)
- magasfeszültségű vezeték
- temető
- bontandó, roskadozó, de 4 éve lakatlan vályogház
Pont most mondtam a férjemnek,
Na a tegnapi
kör után úgy érzem, sosem költözünk, nem lesz házunk és az ÉLETBEN nem költözünk.
Barlangszerű, ablaktalan, de legalább vizesedő házakban jártunk, függöny-ajtókkal, dohos, 40 éves fürdőszobákkal.
Nagyon-nagyon-nagyon elkeseredtünk.
Hiába mentünk moziba, hiába beszélgettünk sokat, hiába bújtunk össze hárman, hogy valahol, valahol majdcsak meglesz a mi házunk, elcsüggedtünk.
Ez van.






