Tessék, íme, van ilyen, nincs mindig kolbászból a kerítés: hülye vagyok. Annyira megbénít a félelem és annyira érzem minden sejtemben a pánikot, hogy hülye vagyok, de nem kicsit, nem felszínesen, hanem TELJESEN és TOTÁLISAN idegbeteg.
Kiakaszt a legkisebb nesz is, nincs türelmem semmihez, egy komplett függönyt téptem-vágtam szét, mert nem úgy sikerült a felhajtás, ahogy terveztem, aztán bementem sírni a gardróbba.
Ordítok Medvével, piszkálom (jaj, ez a legszörnyűbb) a gyereket: pakolj össze, szépen ülj, ne zörögj már…
Nehéz. Nagyon-nagyon nehéz most nekem.
Nehéz. Nagyon-nagyon nehéz most velem.
2 hozzászólás a(z) “Elgurult a gyógyszerem” című bejegyzéshez
Biztosan megértik. Van egyébként egy varázslatos szó, ami mindent megold ilyenkor: Bocsánat! Bocsánatot kérni nagyon neház, de ha valaki képes rá, azt a megbántott is nagyra értékeli, még egy igazi HP roham után is. Megfelelő elégtétel a másiknak ha beismerjük, hogy tévedtünk. Ha ez nem megy vagy nem használ, akkor veszek neked egy tépős párnát, amin kiélheted magad. 🙂
Puszi.