Kategóriák
Egyéb

Szívfájdalomra, igazán komoly szívfájdalomra

semmi más nem jó csak az egész napos agyégetés: azt hittük (nem hittük, úgy volt), hogy hamarosan négyen leszünk, de mégsem. Ide limonádé kell, túrós süti és valami vámpíros sorozat: semmi olyan, amiben normális emberek normális élethelyzetekkel birkóznak.
Jelzem, eddig vámpírszűz voltam, de most ez elmúlt: igen, vámpírosat néztem és nem is volt jó. Fura, de nem jött be igazán a Trónok harca sem.
Elromlott a mosogatógép, és ablakot is kell pucolni.
Találtam egy még soha nem hordott övet egy táska alján, amikor a gardróbot pakoltam.
Nincs itthon liszt, pedig úgy ennék egy kis káposztás lángost, bár újra felszedtem egy pár kilót és most pontosan ugyanott tartok, mint mielőtt elkezdtem a diétát.
Drazsét be kell jelenteni állatorvoshoz.
Ki kellene porszívózni a kocsit, de inkább pattogtatok kukoricát.
Pattanásaim vannak – sosem szoktak megjelenni, de mindegy, majd helyreáll a hormonszint és elmúlik.
…
és akárhogy űzöm és hajszolom a gondolatokat, ott a gombóc a torkomban. Tudom, hogy annak kell örülni, hogy egyáltalán sikerülhet – tavaly, a rák után nem gondoltam volna.

…
felszakadt a gombóc. Már sós az arcom.

Kategóriák
Egyéb

Galamb és egyéb állatságok

I.

Egy hangos csattanás és egy tompa puffanás, ennyi volt az egész. Laptopot leteszem, ablakhoz rohanok (ólálkodok, kutyával a sarkamban merészkedek, ha egész pontos akarok lenni). Egy galamb a teraszunkon. Fekszik.
Tátog a csőrével, mintha fuldokolna, olyan, mint egy partra vetett hal.
Valamit tenni kellene, de hát papírnyúl vagyok, én ugyan meg nem fogom, az ajtót se nyitom ki. Először guglizok (galamb a teraszon – WTF????)Telefonálok, és nem mondanám, hogy okosabban/elégedettebben teszem le a telefont, mint ahogy tárcsáztam.
(*mentsem meg; *hagyjam ott(!), * engedjem ki a kutyát, az majd elintézi(!!!)).

Tubi menthetetlen, haldoklik. Kicsi szeme lecsukódik, de nem, nincs elég vér a pucámban, hogy kimenjek, megfogjam, satöbbi. Haldoklik. Dráma a szemem előtt, a boldogság kicsiny madara, én pedig nézem a haláltusáját (ablak mögül, ofkorsz, amilyen bátor vagyok). Kimegyek, megpiszkálom a vonalzóval – nem mozdul.

Hát nem. Nem és nem és nem. Nem hagyom, hogy itt pusztuljon el a teraszon!

Magamra húzok valami elfogadható hacukát, átslattyogok a szomszéd házba, nekik vannak galambjaik, talán ez egy közülük.

Kicsöngetem a hajberakásból a szomszédasszonyt, és előadom a bánatomat: a drága tenyészgalambjuk MENTHETETLENÜL HALDOKLIK a teraszon. vagy meglőtték, vagy agyvérzést kapott. Vagy galambszívinfarktust. (Hirtelen állatorvos lettem.)

Csavarókkal, hálóval, sebbel-lobbal, hévvel-csatakiáltással érkezünk át hozzánk,ahol szomszédasszony megállapítja, hogy

  1. ez nem az övéké
  2. nem galamb, hanem vadgerle (???)
  3. agyon kell csapni a lapáttal, majd a kutya megeszi (ehh, viszlát, urbánus lét)
… és ekkor tubi odakanyarint egy hatalmas galambkakát és elrepül.
II.
Kiheverem tubikát, de nem pihenhetek sokáig, a gyerekem a karjára csavarta a ragasztós légyfogó papírt. Legyekkel. Döglött legyeket sikáltam egy órán keresztül a visító gyerekem karjáról.
III.

Az Olimpia tiszteletére fish&chips az ebéd. „Edd meg a halacskát” mondtam a gyereknek, majd roppant elítélhető módon nekiláttunk dévédézni. Nekem nem esett le, neki igen és keserves sírásra fakadt: a Némót néztük.

Kategóriák
Egyéb

Augusztusi tervek

Te jó ég, szinte még csak most kezdődött a nyár és máris vége… de addig még:

  • úsznom kell a Balcsiban. Idén még nem voltunk a Balatonon.
  • annyi görögdinnyét kell ennem, amennyit csak tudok
  • fodrász és pedikűr
  • olimpia, olimpia, olimpia
  • egy randi est mozival
  • olvasni és olvasni, továbbá kitalálni, milyen olvasólámpát szeretnék a hálóba.
Régi nagy vágyam, hogy legyen egy igazán szép Tiffany lámpám, bár még nem tudom, hogy a hálóba tegyem a fésülködőasztalra, vagy a dolgozóba az öreg varrógépre, amit íróasztalnak neveztem ki, de sosem ott dolgozom.
Kategóriák
Egyéb

Hm.

Mindenképp szükségem volt új cipőre (nem!)

A követelmények: lapos, párnázott talpú legyen, lehetőleg zselés talppal, olyan macskakövön járós, ant-shock, kényelemkirály. És fekete. Zárt.

Teljesen egyértelmű tehát, hogy ezzel fordultam ki az üzletből.

Regisztráltam én is a Biginre, mostantól itt is követhetitek a kis világomat. Jó kis móka ez, csak simán a címsorba kell húzni egy „kitűzöm” gombot, pont mint a Pinteresten, és már lehet is mentegenti a képekkel együtt a hivatkozásokat. Jobb, mint a könyvjelzősáv:)

Érik a szilva a kertünkben, úgyhogy ideje szilvalekvározni. Olimpia alatt kiválóan lehet szilvát magozni, fahéj van, vaníliarúd is, üveg is, úgyhogy mire is várok?

Kategóriák
Egyéb

Oké, kicsit elhanyagolom

mostanában a blogolást.

Tudom,kapom is érte a megrovó sorokat, de most ez van,nincs mit tenni, majd jobb lesz.

Felkerült a konyhába az elszívó,bár még nem működik, nincs bekötve. A fedőtartók, a fűszertartók, a polcok a spájzba, úgyhogy el tudom kezdeni a nagy rendezkedést- nem tudom miért, de megnyugtat, ha egymás után állnak a tejesdobozok a spájzban.
Hétvégén Tamara-csirkét főztem, és rájöttünk, hogy ez a világ egyik legjobb kajája: csirkehusi kockázva vajon megpirít, kiszed, a csirkehusis vajban borsó, kukorica és egy zacskó mazsola átforgat. Az egész megy a tepsibe, rá még tejszín és megsüt. Rizzsel. Állat.
Olimpia-lázban égek, drukkolok, együtt élek a csapattal – ennek következtében hulla fáradt vagyok, de sebaj. Semmi sem ér annyit, mint leülni a gyerekemmel és meghallgatni, hogy ízi-apáznak a bácsik a medencében. Fuldokoltam a nevetéstől.
Kategóriák
Egyéb

Jaj.

Hogy én pont a célegyenesben purcanok ki…
De most komolyan:ott tartunk, hogy törölközőtartókat meg zuhanyparavánt furkálunk fel, holnap jön a festő lejavítani az ablak körül amit összegányolt a kőműves (memo: mindenképp kőművest kell faragnom a fiamból. Aranyáron dolgoznak.Aranyáron.)
A szegfűk eddig bírták az erkélyen, annyira csúnyák voltak már, hogy kidobtam ma őket, mielőtt kiégetik valakinek a retináját.
Pizsivásárlás, tesco (uhh, ahh, micsoda élmény) Auchan (vive le Franszia), lö marhahús, és mint az összefüggéstelenségből is látható, éljen az alvás is.
A gyerek ugyanis 4x kelt fel éjjel, hogy kapcsoljak villanyt, mert hihi, ott a kiscica. De nagyon nem.
Jövő héten munkahegyek és házassági évforduló – remélem szusizni megyünk.
Kategóriák
Egyéb

Napi jó – napi rossz – napi kép

Jó:

  • végre a hálószobában alszunk. Rettenetesen untam már a kanapét.
  • finom lett a töltött paprika. Nem szoktam töltött paprikát főzni, de most ezt kérte a család, úgyhogy nekiálltam. Rengeteg lett.
  • süt a nap, megyünk homokozót venni. Reggel óta borús volt az ég, egészen mostanáig – sebaj, legalább haladtam a munkával
  • gyönyörű a fürdőszoba. Szépen illenek ide a régről áthozott szerelvényeink, a csaptelep, az akasztók, a törölközőtartó
Rossz:
  • a fésülködő asztalom sokkal rosszabb állapotban van, mint ahogy emlékeztem rá, szegénykém alig áll a lábán. Igazán rossz állapotban csak a teteje van, tehát az oldala meg a lábai szépek, nem kopottak, csak a rögzítésük rossz. A teteje azonban katasztrófa. Valamit ki kell találni: mozaik? Üveggolyók?
  • nincs meg a gyerek szőnyege – sehol nem találom
Kategóriák
Egyéb

Múlt szerdai kaland

Megvolt a szerdai randim magammal – papírboltban töltöttem és ámulva nézegettem a szebbnél szebb tollakat, füzeteket, radírokat, mindenfélét.

Ezekkel szerelembe estem:

Swarovskival kirakott Online kulcstartó
Parker Ingenuity (le sem merem írni, mennyibe kerül)
Parker Vector  (5000Ft)

Kategóriák
Egyéb

Szuperhatékonyság, szupermeleg

Koviubi a teraszon, az én garázsomban is kezd látszani a rendszer, a mosókonyha alakul (polc és még egy polc került a helyére), végre nem a földön tárolom a mosóport (nem tudom miért, engem az idegesít).

Konyhába a bögretartó sín felfúrva, rajta a bögrék, így remélem soha többet nem hallom azt a mondatot, hogy „Nyuszkó, nem tudod, hogy hol van egy bögre?”

Tegnap délben letettük a gyereket, mi pedig kifeküdtünk napozni, olyan volt, mintha nyaralnánk:), csak a kiszedett ablakhalom nem kellett volna, de sebaj, majd egyszer az sem lesz ott…

Pihenés után sem édes a munka, hogy egy kissé kifordítsam a közmondást: szóval NEM volt jó a tűzhely mellett állni és zöldséglevest főzni, meg sült húst, meg krumplit, meg pudingot, de kárpótolt az, hogy igazi vasárnapi ebédünk volt! Szép terítékkel, ráérősen, nyugiban…

… és bizonyíték, hogy tényleg nem vagyunk normálisak: kukoricával töltött bucit dagasztottunk-formáztunk-sütöttünk, a tetejére édes, friss zöldborsó került. A kertből.

Kategóriák
Egyéb

Oké, megadom magam + szerdai randi

Tegnap elámultam, szó szerint ELÁMULTAM,  hogy mennyi ruhám van. Nem, nem olyanok, amik majd egyszer jók lesznek rám, nem is olyanok, amik valaha jók voltak, se már divatjamúltak, hanem olyanok, amik a „hordható, minden nap, bármikor felvehető” státuszban vannak.
A másik megdöbbentő tény, hogy nagyon keveset hordok belőlük. Nem csoda, zsákok alján bújtak meg, most pedig kiakasztva, az új, immár majdnem kész (oké, úgy 70%-ban kész) gardróbban várják, hogy rájuk essen a választás.
Úgyhogy ma, amikor megyek be a városba (félelmetes, hogy ennyi idő után máris így fogalmazok:)), csak olyan holmit viszek magammal, amit már jó ideje (értsd: foggggalmam sincs, hogy mikor) vettem fel utoljára.
A ruhák mellett az alap felszerelés ilyenkor:
  • gyerek inhaláló készüléke, gyógyszerei (ó, asztma!)
  • laptop, töltő, telefontöltő, fényképezőgép
  • aktuális „maszekönny”, azaz mesekönyv, most épp Verdás (helló, fiús mama lét!)
  • iratok
  • körömlakk (just in case… Most épp piros lesz. Igazi cseresznye piros)
  • könyv nekem 
  • kulcsok
  • motor (gyereknek)
  • sminkfelszerelés (oké, nem a nagy bőrönd)
  • kispárna neki. O. O-nak hívják. O, mint kisO. Mint kisoroszlán. Először kisO volt, mostanában már csak O-nak hívja. Valószínűleg felnőtt.
  • {… mármint a gyerek, nem a párna}
… és mivel szerda van, ma van a randim – magammal. Bár az utóbbi időben nem írtam róla, de attól a hagyomány még hagyomány, ki nem hagynám, ez a hetem egyik csúcspontja. Ma egy kicsit bajos lesz: 2-re és 4-re is megbeszélésre megyek, de közben beiktatok egy szelet tortát a Daubnerben. Egy szelet Malakoff pont jó lesz… aztán rohanok tovább a 4 órás megbeszélésre, aztán pedig még vissza a Stúdióba dolgozni.
Az egész kör azért lesz roppant vicces, és kihívásokkal teli, mert nincs autóm. Tegnap Imi nem indult, és hiába hívtunk éjnek évadján orvost (értsd: szerelőt) hozzá, nem és nem és nem akar indulni. Nagyon remélem, hogy mihamarabb meggyógyul, mert a jövő héten nagy szükségem lenne rá. Addig meg apu van olyan jó, és fuvarozgat minket. Szegénynek jól megcsináltam a napját.