a következő napokban. Hol ez, hol az, de mindenképp és mindig van valami, amit csinálni kell.
… a köztes időben pedig: vennem kell szivacsot a gyerek új legózós-olvasós kuckójára (képek hamarosan), vennem kell egy capri nadrágot, el kell hoznom 140 raklapnyi üres üveget a hétvégi meggyezéshez:)
Csalódások.
hazafelé, amikor megláttuk, hogy a Bakáts téren nagy virágvásár van. Hiába volt tele mind a két kezem (és mind a két vállamon 1-1 szatyor), nem tudtam ellenállni.
Vettem sötétbordó bazsalikomot, mentát, citromfüvet, levendulát, és egy hortenzia is velünk jött.
a cseresznye a kertben. Remélem a jövő héten már szedhetem és azt is remélem, hogy más a helyén lesz a sütőm – egy amolyan igazi, hatalmas, rácsos tetejű cseresznyés pitét szeretnék.
A bodzaszörp remek lett, úgyhogy mostantól amíg teljesen el nem virágzik, bodzaszörp őrület van nálunk, minden nap újabb és újabb üvegek telnek meg.
Elkezdtem a dolgozómban a helyükre pakolni a könyveket és a gyerekszobában is benn van már két szekrény.
A mosógépben perkarbonátos vízben áznak a matrachuzatok, remélem hófehérek lesznek és frissek, nagyon frissek – már a héten szeretnék a saját ágyunkban aludni. Elég volt a kanapéból.
… leginkább azonban egy új feladat tart lázban, annyira dédelgetett álom és annyira hihetetlen, hogy a küszöbén állok, hogy még szavakba sem tudom önteni.
a virágok! Elég volt nekik az elmúlt 2 napban az eső, most egy kis felhőkön átszűrődő napsugár, és máris bújnak…
Ennek örömére elmentünk sétálni, aholis az első lépésnél (értsd: kiléptünk a kerti kapun) szarba lépett a gyerekem, úgyhogy nem volt olyan felhőtlen a séta: nem mehettünk csúszdázni, homokozóba és fehér padlójú boltba sem. Végül vettünk egy jégkrémet és elindultunk haza.
Kibújt a bab is (ez olyan érdekes, nem is értem: reggel még semmi, délután kibújik), már csak bokrosodnia kell, és szuper lesz.
Ha minden igaz, holnap elkezdődik a konyha projekt, a gyerek falára felrajzolom a mintát, aztán megyek be a városba (beszarás, hogy már így beszélek) és haza se jövök péntekig.
Szombaton 2 esküvő, vasárnap tanítok, legközelebb hétfőn tudok itthon tevékenykedni, de nagyon remélem, hogy addig
a plafon, 20 percen belül itt a srác, fest tovább. A dolgozó és a nappali keksz színű lesz, a háló halványzöld (de csak mert találtam hozzá függönyt). A gyerekszobába én kontárkodok továbbra is, az előszoba vaníliasárga lesz. Dacára annak, hogy nem bírom a sárga falakat.
Kezdenek előbújni a hagymás virágok, és holnap be kell főzni azt a 20 liternyi szörpöt is: egy bibi van, hogy itt még mindig nincs gáz. Ma újabb adag bodza megy a vödrökbe, gyönyörűen kinyílt, isteni az illata…
Ma még eldugdosom a sárgadinnye magot (tudom-tudom, de hátha) és készülök a holnap délutánra: nagy és fontos munkám lesz, lelkileg fel kell töltődnöm.
Még egy jó hír: gyönyörű porcelán tányérokat találtam, szépen megpucoltam, de nem egy szett. gy viszont tökéletesek lehetnek ehhez, és falfelület is van hozzá:)
festékfoltos nadrágban. Bassza meg, már a g betű is festékes. Lábamnál csimpaszkodik a gyerek, nézem a kiterített szőnyegeket, holnap meg jön a festő – meg kell mondanom, hogy hova milyen színt szeretnék.
Elvileg szerdára kész lesz. És akkor… akkor bepakolom a dolgozószobát, feltöltöm könyvekkel, beállítom a sarokba a száz éves, régi varrógépet, ráteszem a gépet, és készítek egy lattét.
Bodzaszörpnek való már ázik (nem csöppöltem el, 6db 10 literes vödörben – ha már homár…)
Huh.
Bocsi.
Ma -hogy itt vagyok a „Városban”- egész nap csak vásárolok:
Súrolok, ültetek, mosok, kapálok, gyomlálok…
… hol a kezem ázik egy nagy lavór fertőtlenítős vízben (csodaszép porcelánokat találtam a házban), hol a talpam olyan, mint a medvetalp (mezítláb kell rohanni a gyerek után a kapuig), de élek-halok egy jó pedikűrért.