Összesen ennyit tudok mondani az elmúlt napokról.
Először is a jó hírek: semmi nem látszik a cickómban, júniusig gyakorlatilag kirúgott a doktornő:).
Aztán – mivel nagyon köhögök- felmentem a tüdőklinikára a cuki doktornőhöz. Egyetlen jó hír van, hogy semmi nyoma semmi szarságnak a tüdőmben – már ami a rákot illeti.
Azon kívül azonban van baj bőven.
No sebaj, nincs pánik, kaptam gyógyszert, pihenjek sokat, úgyhogy már csak hazamentem és befeküdtem az ágyba, pedig még be kellett volna vásárolni, és be kellett volna szerezni valami dínósat/traktorosat/akármiset.
Szombatra ugyanis szülinapi bulájra voltunk hivatalosak.
Nagyon szigorú szemmel nézett a doktornő, így beszartam én is, nem intéztem én már semmit, csak hazamentem, pihengettem, és az ágyból piszkáltam-basztattam-utasítgattam irányítottam kedvesen Ádámot.
Kérdezte, hogy mit csomagoljon, de roppant ingerülten, 2 köhögési roham között csupán annyit mondtam, hogy majd holnap veszünk valami jót, ne aggódjon. Bemegyünk a játéknagykerbe, nézünk valami kafaságot, ha pedig nem találunk semmi jót, még mindig ott az auchan, a metro, az akárbármi.
A nap úgy indult, hogy összetörtem a telefonom kijelzőjét, rájöttem, hogy ez az antibiotikum is fosat és kaptam egy kisebb szívinfarktust, hogy vér szivárog a számból. Aztán kiderült, hogy csak cékla.
———
Elindultunk, összepakoltunk, bekanyarodtunk a játéknagyker parkolójához, ami nagy meglepetésünkre be-volt-zárva.
Rövid tanakodás, hogy mi lehet: bombariadó? Tüntetés? H1N1?
Aztán facepalm, márc. 15., instant pánik – akkor kurrrrvára semmi nincs nyitva.
———-
A buli 15 perc múlva startol, a gyerekem ugrálóvárért nyíg, és itt 3 lehetőség volt:
– örökre kitöröljük Ivett számát. Ha hív, nem veszem fel, nem válaszolok, elköltözünk, törlöm Facebookról, és ha véletlen összefutunk, elfordítom a fejem és felteszek egy nagy napszemüveget.
– összeállítok két gyufából és egy lepénynyi tehénszarból egy klassz terepasztalt, belenyomdázom, hogy duplo, és senki nem veszi észre
– feltépem a kocsi hátulját, hogy maradt-e benn marketing célra szánt origi mesekönyv a múltkori kiadós körből.
Maradt.
Mi meg elmentünk a buliba, és mélyen kussoltunk, amíg a kis ünnepelt nyitogatta sorban a szebbnél szebb játékokat.
Nagyon gáz.
