Tavaly nagyon sok dolgom volt.
Életben kellett maradnom, új életmódot kellett kezdenem és le kellett zárnom a rákkal való táncot.
Sok kérdést helyre kellett pakolni a lelkemben, a múltamban, és azt kell mondjam, sikerült. Nagyon büszke is vagyok magamra.
A munkának azonban még nincs vége.
Belekaptam jó párszor már eddig is, de most nem lehet tovább húzni: purgálni, tisztítani, szanálni, egyszerűsíteni kell, ami egy nagyon érdekes, de nagyon sok áldozattal/sírással/emlékkel/elengedéssel teli folyamat lesz. Úgy Húsvétig. Utána jön a tavasz, indul az élet, és ott már nincs helye semminek, ami nem épít, szépít, vagy épp azt se tudtam, hogy van.
Pont ma, pont most határoztam el, hogy a határidő az idei Húsvét.
Az pont 3 hónap. Három Hónap.
Úgy fest, nekem ez így megy.
———————–
Óriási munka, hatalmas feladat, ugyanakkor nem szabad elveszni benne, így csak emlékeztetőnek felírok magamnak pár dolgot, amit még januárban, ettől tök függetlenül meg szeretnék csinálni:
- a decemberi fotókat előhívatni, hogy kész legyen a December Napjai album
- a tanfolyam
- purgálás szempontjából a fő célpont a konyha és a spájzok, onnan kell mindent kipakolni, átmosni, selejtezni, törölgetni.
Ennyi.
Minden más csak hab a tortán. Jó lenne olvasni, feltölteni az e-könyvemet, elmenni Gergővel babatornára, de ez már csak hab lenne a tortán.
Most még a pokolban vagyok.
Érdekes egyébként a negyedéves kontroll előtti időszak:
Egy héttel előtte nyűgös lesz az ember.
Négy nappal előtte fáj a feje, szúr a háta.
Két nappal előtte mindenféle rákot diagnosztizál magán (most nekem tüdő-, sarokcsont-, tenyér- és mellhártya rákom van épp. Meg PTX-em, szóval …)
Egy nappal előtte megtervezi a saját temetést (sírkő, virágok, beszédek, stb.)
Aznap fosik, mintha a seggén pisilne.
A kontrollok után ősbőgés, takonnyal.
Utána egy nagy alvás, és megy tovább az élet.
Két nappal vagyok a negyedéves kontroll előtt.
