ebből a -saját magunk teremtette- helyzetből, amikor 3 tálca gombát dobtam a kukába, mert
1., annyi főtt kaja volt itthon, hogy nem kellett ebédre
2., megbújt a sok lom mögött a hűtőben
… és ez nem az első eset. Landolt már így virsli, madársaláta, jégsaláta, elfelejtett, 2 napja lejárt, bizonytalan színű, fóliával lehegesztett darált pulykahús is. Egy kiló.
Elég volt, basszus.
Eleve brutál a lelkifurdi (a világ kevésbé szerencsés részein konkrétan sok ezer kisgyerek hal meg naponta, én meg baszkodom kifelé a kaját), másfelől meg súlyos tízezrek landolnak a kukában minden hónapban.
Úgyhogy ez a február egy nagyon kemény kihívás lesz – magunkkal szemben, elsősorban.
Nem. Veszünk. Kaját.
Megesszük, ami itthon van. Így. Most. A hűtőben. Egy 10.000 Ft-os bevásárlást intézek még az elején, mert nyilván babavíz kell, ha már tápszert eszik csóró gyerek, illetve
- tojás
- sajt
- vaj
- krumpli
- zöldség
- tejföl
- natúr joghurt
- olaj
még kerül a bevásárlólistára.
Ja, és kávé.
Aztán slussz. Kinyitom a fagyasztót, és elindul ez a bűvös hónap.
Kíváncsi vagyok, meddig jutunk, kíváncsi vagyok, hogy a hónap végén mustáros nyers hagymát eszünk-e pudingporral, de bevállalom. Ha másért nem, hát azért, hogy elfogyjanak a lekvárok, a befőttek, a fagyasztott mindenféle és tavaszra teljesen friss legyen az életünknek ez a területe is.
—————————————–
Nem hiszem, hogy olyan rossz lesz:)