Browsing Tag:

Egyéb

Lassan de biztosan elindult az év, és

2014-01-08

3 hozzászólás

ennél jobban nem is alakulhatott volna eddig:

túl vagyok az első sugárkezelésen és ne-ga-tív a tüdőröntgen.

A nagy örömködésből még jusson annak a ténynek is, hogy a KékGolyó környékén van egy kis eldugott turi, ahol ma 3000 Ft-ért vettem egy hasított bőr, fekete, címkés Esprit csizmát, illetve 2000(!)Ft-ért egy papucsot. Kifutó modell. Birkenstock.

A szívem szakad meg, hogy most tök sokat kell majd arra járnom. Mindjárt sírok. Gondolhatod…:)

Szóval megvolt a sugár, irtó kedvesek, nem lesz vészes a dolog, csak nagyon (értsd NAGYON) sok idő elmegy az utazással. Kitaláltam, hogy tömegközlekedni fogok, dolgozom, ha épp kedvem tartja (ez nagyon nagyképű volt. fussunk neki megint: dolgozom, ha a határidő úgy kívánja), vagy bambulok. Zenét hallgatok.

Na, királyul kitaláltam? Viszont ehhez kell nekem egy netbook (tableten lehetetlen oldalakat írni. A digitális billentyűzet nagyon nem nekem való), úgyhogy ha van ötletetek, hogy milyet kezdje el nézni, ne tartsátok magatokban.

Nyilván elsődleges szempont, hogy szép legyen:))

——————-

És akkor summázva:

A nap legjobb része az volt, amikor megmondták, hogy minden oké, mikor kiderült, hogy az én méretem a csizma, illetve amikor végre hazaértem.

A legrosszabb: Barnus közölte, hogy kurvapicsafasz oroszlánpiknikfasz(!?!), végleg elromlott a kenyérsütőm, és a tegnapi Gergőt-szoktassuk-be-a-bölcsibe projektnek köszönhetően fáj a torkom. Hiába, a 6 kemó az 6 kemó, ott nincs kecmec.

A legislegrosszabb viszont az, hogy az egyik óvónő annyira rászállt a gyerekre, hogy ez már nemmérlegelés és vita tárgya: kénytelen leszek beszélni vele.

Egyéb

Első nap a bölcsiben,

2014-01-06

Ági

No Comments

Gubancka jobban van, és megvolt a prof.habil.adj. főfőmufti dr. prof. non plusz ultrával a tali – meglepően kedves volt, és meglepően gyors.

Szerdán indul a sugár, ennek értelmében, egy, azaz 1 napom van beszoktatni Gerusz Maximuszt a bölcsibe. Zsír?

Na mindegy, szerdán reggel tüdőklinika, meg be kellene fejeznem ma este egy munkát, de már nem tudom nyitva tartani a szemem, úgyhogy

– még megyek,és kiderítem, hogy ki és miért kapcsolt szlovák adóra (folyamatosan mennek a reklámok)
– Gergő elaludt-e (megtanulta felnyomni a popsiját az égbe. most ÉLETVITELSZERŰEN űzi ezt a foglalatosságot.)
– Barnesz napirendre tért-e már az új, kezeslábas pizsije felett. Nagyon boldog volt tőle.

….

Pipa, pipa.

Egyedül a szlovák tévécsatorna maradt felderítetlen, de ettől még tök nyugodtan fogok aludni, nagyjából MOST.

Egyéb

Átszakadt a gát

2014-01-05

Ági

2 hozzászólás

és beszéltünk róla.

– miért voltál rám mérges?
– féltem, hogy meghalsz.
– igen?
– igen.
– de nem fogok.
– biztos?
– biztos.
– akkor jó.
– jó.

És tartsuk magunkat ehhez.

Ezen kívül:

5km az ellipszis tréneren (majd’ besz@rtam),
sütőtökös gnocchi pecorino sajttal (már nagyon ránk fért, hogy főzzek valami f-i-n-o-m-a-t. Az egészséges mellett.)
komplett körömvágás- a két fiúnak, és nekem is.Ez azt is jelenti,hogy MEGNŐTT a körmöm.
Shakespeare és almás tea
holnap irány a Kékgolyó!

Egyéb

Zavar a rendszertelenségben

2014-01-04

Ági

3 hozzászólás

Jól hangzik, mi?

Átélni sem szuper, hidd el.

—————

A helyzet az, hogy én nagyon, botrányosan, mérhetetlenül EGYEDÜL “szeretek” fájni. Nyilván elmondom, hogy mi a baj – nagy vonalakban, de a védvonal mögé szinte csak én mehetek, mélységekbe nem, vagy nagyon ritkán avatok be bárkit, és nem ragozom a ragoznivalót.

Ez tegnap megdőlt.

—————-

Azt hiszem, hogy már minden mindegy volt: az utóbbi hetekben olyan hullámvasúton ülök, ami nagyon megtépáz lelkileg, testileg, szellemileg, és valószínűleg elfáradtam udvarias betegnek lenni.

A dolog egy kérdéssel indult, nevezetesen azzal, hogy “tényleg tudni akarod?”, és igen, meglepő módon tényleg tudni akarták. És elmondtam. Majdhogynem mindent. Mindent erről a betegségről, a teljesen hétköznapi, kurvára nem heroikus oldaláról. Azokról a pillanatokról, amikor nagyon messze van a pink-survivor-tollboás rész, és nagyon közel az a kétségbeesett élni akarás, ami cseppet sem szép, cseppet sem szagtalan és nagyon embertelenül emberi.

Az, amit nem énekelnek meg a filmek.

Az, ami a valóság.

Tessék, ez vagyok én, ezek vagyunk mi, parancsoljatok. Millióan hátat fordítottak nekünk a betegség alatt, és nincs sértődés, ha Ti is ezt teszitek. Mert ez nem könnyű. És nem is szép. És természetesen egyáltalán nem könnyed. Sokkal nehezebb, bajosabb,bonyolultabb szeretni most minket, pláne a családunk részévé válni, és természetes, ha valaki ezt nem akarja felvállalni.

Ezért most íme: itt állunk pucér seggel, betegen, egy nem tökéletes (ó, messze nem tökéletes) házasságban, nem tökéletes házban, nem tökéletes gyerekekkel.

És tökéletesen érthető, ha sarkon fordultok, és elmentek.

Nem mentek?

Újabb infó.

Most sem?

Még egy bomba.

… és odaégett a fasírt. És Brezsnyev szemöldököm volt. És Barnabás nekifutásból hason csúszott az ásványvizes palackokon – visítva. És nem volt rajtam kendő.

Én pedig mondtam, és mondtam. Mert ez így fair. Tudniuk kell mindent, hogy eldönthessék, akarnak-e velünk társasozni.

Egyéb

Új év, új lap

2014-01-02

Ági

No Comments

Nem hiszek abban, hogy mindent magunk mögött lehet hagyni. Egyszerűen nem. Azt hiszem, nem tudnék olyan messzire menekülni, olyan nagyon elbújni, annyit öregedni, hogy elfelejtsem azokat a dolgokat, amik bántanak, kísértenek, fájnak.

Mivel az egyszerűbb út nem megy, inkább megoldom őket.

Praktikusan ez azt jelenti (itt és most), hogy nem hiszek abban, hogy január elsejétől

hej, haj,elfelejtjük a múltat, huss, mint egy rossz álom, meg se történt, és boldogan élünk, míg meg nem halunk
minden csodás lesz. minden szuper lesz. a ház rendezett lesz, a ruhák vasaltak, a gyerekek jólfésültek és koszmentesek és persze fo-ga-dom, hogy még azelőtt felszedem a kutyaszart, hogy földet érne a kert végében.
magától értetődően ledobok 30 kilót, mert MÁTÓL egészségesen élek.

Nos, nem. Azt hiszem, ha valamit megtanultam a ráktól, akkor az az:

“harapj kicsiket”.

Nem lehet egyszerre megjavítani, legyőzni, turbósítani, tökéletesíteni – egyszerűen nem.

Talán a nagy lecke az, hogy megtanuljam úgy elérni a célt, hogy kihagyom az erőszakos részt. Oké, nyilván, erőfeszítés, elszántság, eltökéltség mindenhez kell, de az az érzés, amikor már a felkelés is fáj és egy nyomakodós küzdelem az egész nap, csak mert KELL, mert AKAROM, nos, azt megpróbálom elkerülni.

Ehhez pedig okosan kell kitűzni a célokat.

No lássuk:

Gyógyuljak meg, legyek szuper egészséges helyett: Nagyon szeretném, ha rendben menne a sugárkezelés. Ehhez az kell, hogy ne gyulladjon be a bőröm, maradjon ép, bírja a strapát. Gergőke bírja a bölcsit.
Legyek nádszál karcsú, fitt és szálkás helyett: Barnabás szülinapjáig -7kg a kitűzött cél. Ehhez olyan nagyon-nagyon sokat nem kell tennem: az ellipszis trénernek a madzagját kéne megtalálnom (azt hiszem, tudom is, hogy hol van)
Az egész ház csillogjon – villogjon helyett: találjunk valakit, besegít, aki megbízható és szépen takarít. Még januárban pakoljam le a gardróbból a nem használt vállfákat. Kitalálni az előszobába a cipőtároló rendszert.Felfúrni Gergőéhez a karnist.

Ennyi.

Február elején meglátjuk, mi lett belőle. Ha pipa, akkor örülünk. Ha nem pipa, akkor meg így kellett lennie. A Jóisten mást akart. És “who am I to argue”:)?

Egyéb

… pontosan tudjátok,

2013-12-31

Ági

2 hozzászólás

hogy mik az álmaim. Azt is, hogy milyen csaták,feladatok várnak rám.

Úgyhogy semmi ilyet nem írok.

Viszont van valami, amit szeretném,ha tudnátok – igen, így ismeretlenül is:

nagyon köszönöm, hogy itt voltatok velem. Nem tudom elmondani, mennyit jelent és mennyire sokat ér ez nekem.

Köszönöm, hogy vagytok.

És remélem, 2014 jó kis év lesz Nektek is.