Browsing Tag:
Egyéb
megvolt, jól vagyok, nem hánytam, néha émelyegtem, néha szédülök.
Nem, nem jó érzés, sőt, elég rossz, de nem annyira rémes, mint amire számítottam. Tudom-tudom. Lesz ez még rosszabb/ez még csak az első volt, de akkor is örülök neki.
Kétféle cuccot kapok: egy átlátszót és egy kukáskabát-színűt:), a székek kényelmesek, a helyiség levegős, a nővérek kedvesek és ügyesek. Ha nem így lenne, akkor sem nyafognék, mert – ugye – a kemó a legjobb barátom, de így meg pláne kussolok.
………………………………………..
Időközben újabb “szállítmány” érkezett, ezúttal Kriszta barátnőmtől. Hozott pár könyvet.
Üdvözlet! Ez az első saját WordPress-bejegyzés. Módosítható, vagy törölhető, aztán megkezdhető a honlap tartalommal történő feltöltése!
talán a Mango bolt előtt volt. Anita hátradobta a haját, vett egy nagy levegőt, és azt mondta:
“Figyelj, arra gondoltam, hogy levágatom a hajam, és akkor lehetne neked belőle parókát készíteni.”
…………………………………………….
… és basszus, még most is gombóc van a torkomban. Remélem, hogy nem mondtam semmi olyat, hogy “Te hülye vagy”, vagy ilyesmit, de egyszerűen olyan volt ez a mondat, mint… mint egy szőnyegbombázás. Örökre belemart a lelkembe. Le-vá-gat-ná a csodaszép haját, hogy nekem lehessen parókám.
Rövidre.
Miattam.
És komolyan gondolja.
Minden dráma nélkül.
Úgy mondta, mintha arra akart volna rábeszélni, hogy kölcsön akarja adni a kék sapkát/a rózsaszín szájfényt/ a lila MP3 lejátszót, mert szerinte az jó ötlet.
…………………………………………….
Minden kétséget kizáróan nagyon sokat tanulok a ráktól és a rák kapcsán. Van, ó, de még mennyire hogy van igaz barátság és ekkora szeretet!
Reggel 9: nincs csontáttét.
Délután 5: nincs semmilyen hasi-mellkasi-kismedencei áttét
——————————-
Szép az élet, na. Indulhatok a kemós körön. Eséllyel indulhatok a kemós körön.
Még egy agy-átkurkászás kell, a biztituti kedvéért, de nagyon-nagyon-nagyon boldog vagyok!!!
Komolyan, ha lenne áj láv kemó feliratú kitűzőm, hordanám. A kemoterápia lesz a legjobb barátom, a harcostársam, a segítőm, ő fogja kipucolni a szervezetemből a maradék rosszaságot!!
És akkor ITT MARADOK A FIÚKKAL!!!
(és ha így folytatom, elvisz a felkiáltójel-rendőrség!!!!!!!)
—————————————————————————————
Drukkoljatok, mert holnap kezdődik az egyik legnagyobb kaland az életemben, holnap lesz az első kemóm!!! (csak nem tudok elszakadni ezektől a nyomorult felkiáltójelektől)
Triple negatív emlőrák. Ritka, rendkívül agresszív és nagyon nehezen kezelhető. Csodaszámba megy, ha gyógyítható.
Három-, és ötéves túlélésről beszélnek, ha nincs áttét.
Nos, ilyenem van.
Meg két fiam. Az egyik három és fél éves, a másik 7 hetes.
———————-
Mindig így kellett volna lennie. Mindig meg kellett volna néznem AZONNAL az óriási hidat/rombolót/versenypályát. Mindig kellett volna időt szakítani a hosszabb mesére és az éjszakai kérdésekre.
Nem tudom, hogy mi lesz. Ezzel tegnap este szembesültem, ezt a fiókot eddig nem volt merszem kinyitni: egyszerűbb volt a gondolat, hogy egy sima mellrák az ellenfél.
Holnap CT-re megyek, és nagyon, nagyon, nagyon reménykedünk, hogy nincs áttét.
————————
Felmerült többször a kérdés, hogy miért lettem rákos, hogy mik lehetnek a lelki okai ennek a betegségnek. Azt hiszem pontosan tudom. A következő három hónapban pedig tehetek ellene.
————————
Néha annyi energia van bennem, hogy majd’ szétvet, és nekifutás nélkül hegyeket tudnék átugrani. Vannak persze rosszabb napok, sőőőt, kifejezetten rossz, pocsék napok, amikor némán sikítok odabenn, és látom, szinte látom, ahogy pereg le a homok az órán.
Ölelem a kis testüket, és kétségbe vagyok esve: nem lehet ennyi, nem lehet vége, nem, nem, nem!- és olyan igazi, gyereki, bömbölős oázással tudnék sírni, hogy lesz-e még Karácsony, hogy látom-e még Gergőt óvodába és iskolába menni.
És közben zajlik az élet: melegítem a babfőzeléket, simogatom a fájós pocakot, megnézem a fürdővizet és elmesélem a “Minden egér szereti a sajtot” mesét.
Olyan, mintha megállt volna az idő. Olyan, mintha rohanna az idő.
Olyan, mintha nem ebben a világban élnénk.