Itt is megtalálsz:
Browsing Tag:

LAKBERENDEZÉS

    Egyéb

    Szerdán megyünk Szürke Farkasért,

    Medve autójáért, úgyhogy Imre mellett immár ketten szolgálják majd kis családunk kényelmét. Imre lesz az “enyém”, úgyhogy ideje Medvétleníteni a kocsit, azaz
    • kipakolni belőle a szarokat
    • normálisan kitakaríttatni
    • új szőnyegek kellenek bele (konkrétan a 47,5-ös sarkával átlyukasztotta a vezetőoldali szőnyeget)
    • jó lenne valami csajos illat
    • és úgy általában, Imrének ideje azzá válnia, amire a jelenlegi élethelyzetemben a leginkább szükségem van: egy praktikus, mindenhol-van-zsepi anyamobillá.
    A két legnagyobb problémám, hogy
    1., minden lekerül a gyerekek lábához, és a minden alatt mindent értek: mazsola, pulcsi, megrágott alma, sapka, naptej, óvodai rajzok, vizespalack, uzsonnás táska…
    2., A csomagtartót egyelőre teljesen elfoglalja Gergő babakocsija, és gyanítom egy egy ideig még így is lesz. Így viszont egy nagybevásárlásnál lehetetlenség úgy betenni mindent, hogy semmi ne guruljon el – a mai napig keresem a múltkor vásárolt bio őrölt fahéjat. 
    Kutatom a pinterestet és rengeteg jó tipp van, úgyhogy csak válogatnom kell 🙂
    ————————————-
    Ha már tárolás a kulcsszó, akkor természetesen kidobott konyhás képeket is. Egy pár éven belül duplájára kell nagyíttatnunk, ugyanis mára elmondható, hogy én magam vagyok az élelmiszer ipar. 
    Mire lesz pénzünk megbontani a konyhát, addigra tökéletesen ki fog kristályosodni, hogy mire is van szükségünk, de jó pár dolgot már most is tudok, rá is kerestem.
    És ekkor benyelt a képhalmaz… (vigyázz, sírnivalóan sok kép jön)
    1., Nagyon nagy tűzhely. Azt se bánnám, ha két sütővel, grillező lappal, ráccsal…
    2.,  Legyen reggeliző pult. Ahogy nőnek a fiúk, egyre inkább szükség lesz rá. A képen  ott van a másik szívszerelmem, ami esztétikailag az egyik legnagyobb gond a mostani konyhában: világos a járólap. Világos és ó-jaj, akciós volt. Ez azt jelenti, hogy úgy néz ki, mintha folyamatosan koszos lenne, ugyanis mindenhol lepattant, megpattant, ráesett, csorbult… Nagyon rossz döntés volt.

    3.,  Mindenképp fa utánzatú cementlapot szeretnék a földre. Érdekes ez a kép, mert tökéletesen mixeli azt, ami nagyon közel áll hozzám és azt is, ami nagyon nem: ennyire indusztriális konyha nekem nem lenne a barátom, viszont hihetetlenül tetszik a bontott tégla és a fa (utánzatú) padló. Ha minden úgy lesz, ahogy most gondolom, egészen az ablakig megy majd a konyha, így nemcsak egy kicsi, hanem egy nagy, teljes értékű ablakom is lesz. Hurrá.
    4., Mindenki fehérben vagy krémszínben utazik, de ennél én sokkal darabosabb vagyok: nekem sötét konyha kell.
    5.,  És kemencével. Búbos kemencével, nagy padkával, és hurrá, abban már csak gluténmentes étel sülne, úgyhogy ősszel jönnének sorra a zöldségkrémes-húsos langallók, nyáron meg ontaná a lángost.
    6., Persze ha már nyár, akkor… van hely a terasz alatt…. ! 40m2 a terasz, alatta elférne egy ilyen szépség…

    Megosztás:
    Egyéb

    Minden aprózódó munka egyszer összeáll. Komolyan.

    Amikor már napok óta csak ragasztok, egyszercsak összeáll az apák napi album.
    Amikor azt érzem, hogy ennyiféle krém nincs a világon, egyszercsak összeáll a rétegezős süti.
    Amikor már nekem fáj látni, hogy mennyit dolgozik Apa, egyszercsak játszótér lesz abból a rakás fából.
    Minden összeér, kisimul, rendeződik és ezt most különösen nagy csodának élem meg.
    Annyira el tud romlani, szét tud csúszni az életünkben szinte minden, hogy megnyugtató látni,- ó, de még mennyire!- hogy a folyamat fordítva is működik, és igenis tud a sok piciből egy nagy lenni, tud a káoszból rendszer kialakulni.
    Épül a kertben a játszó rész, ez pedig felgyorsította a kertrendezési folyamatot, mert
    • kell köré kerítés
    • ha már, akkor ne csúfoskodjon ott az elszáradt kis tuja, kiszedtük, a bokrot megmetszettük, stb.
    • hova akarom a szalonnasütőt (basszus, nem is ehetünk szalonnát! mindegy. a bográcsozót.)
    Pinterest ofkosz. Magamtól honnan is tudhatnám, mit hogyan akarok 😀
    1., Ez a fajta lekerítés például tetszene: egyszerű, fa, UV álló lazúrral kezelve még praktikus is lehet, még valahogy ki is néz, szóval…
    2., Na jó, ez kell. Nincs mese, mellébeszélés, ez KELL. Áprilistól úgyanis a teraszon fogok dolgozni
    • limonádéval
    • naptejjel
    • csendben (!!!) 
    Csendben. Igen, csendben. Gergőke a jövő héten kezd beszokni a bölcsibe! Ritkán használok felkiáltójelet, de ez! azért! kiált! 🙂 Viccet félre: találtunk egy nagyon helyes, nagyon rugalmas családi napközit. Tiszta, rendezett, barátságos, hívogató és nagyon kevesen vannak, rengeteg játék vár a gyerekekre, akik mind 1,5 és 2,5 év közöttiek, egyébként hatan vannak, ha jól emlékszem. Hétfő, kedd, csütörtök jár majd Gergő, jó lesz neki is, mert itthon már nagyon unatkozik, mikor dolgoznom kell és nem tudok AZONNAL mesélni, hintázni, ott lenni. Szuper lesz nekem is, mert lesz időm rengeteg olyan dologra, amire korábban nem. Csupa luxusra, dekadens bohémságra kell itt gondolni… Első körben például
    • kipihenem az elmúlt két évet és végre hagyom regenerálódni a testem
    • megengedem magamnak azt a páratlan nagyzolást, hogy mikor dolgozom, nem kisvonatozom a másik kezemmel
    Vissza ehhez a gyönyörűséghez: köszönöm, kérném. Az idegesítő, csombékos közepű párna nem kell, a provanszigagyi kis fonott bicaj sem, és az üveg gyertyatartók sem jók a komondorok mellé, de a kényelmes párnák, a kuckózós fotel jöhetnének.
    3., Rengeteg helyünk van (igen, nagy mázlink van, tudom), mert van egy óriási, 40 négyzetméteres teraszunk, ahonnan rálátni a kertre, és van egy kis erkély, ami a ház oldalán van, onnan meg az utcára és az orgonabokrokra, fenyőfákra lehet látni. Ezt a pici erkélyt egész nap teljesen telibe kapja a napsütés, így ide tenném a fűszernövényeket. Logikus lenne a kertbe, de két komondor az két komondor. Egyébként igen, minden álom-kert elgondolás ilyen-olyan okokból ott végződik, hogy “a két komondor, az két komondor”. Ehh.
    Egy ilyesmit kellene csináltatnom apukámmal, és tobzódhatnánk a friss zöldfűszerekben. Szívecske, szívecske, bizakodószmájli, kacsintás, sóhajszmájli, meg ilyenek.
    Megosztás:
    Egyéb

    Kincsek itthonról

    Hónapok óta keresem a megfelelő tárolót Barnabás szobájába. Fontos szempont volt, hogy lekerekített legyen, masszív, fa, sok csetreszt elnyelő hálás bútordarab. Arra már gondolni se mertem, hogy passzoljon a karos antik csillárhoz, a százéves szekrényhez és a csomózott szőnyeghez – nálunk ugyanis ilyen a gyerekszoba.

    Régi, masszív, patinás, de a kis lakója nagyon szereti, és örömmel vette birtokba a felújított ágyat is.

    Én pedig kutattam a teszveszen, kerestem a jófogáson, beszéltem asztalossal és végignéztem az antik piacot is, de nem, nemsehogysem akart összejönni a dolog.

    Aztán egyszercsak megakadt a szemem a garázsban egy régi, alacsony szekrényen. Tökéletes volt. Olyan magas, mint egy pad, masszív, fából készült, sötétre pácolt bútor, 5 fiókkal és egy mindent elnyelő, kétfelé nyíló polcos résszel.
    Tökéletes.

    És valóban: némi pronto és mikroszálas rongy, és szép is lett. Új lehetőséget kapott.

    —————————————————–

    A másik nagy találmányom amolyan homlokra csapós: egy ideje majd’ megőrülök, hogy legyen itthon tejhabosító. Habos tejszínnel szeretném inni a kávémat, olyan igazi bajuszcsinálós fehér vattát szeretnék a kávém és a fahéj/őrölt vanília közé.

    Mikor pont háromszázadszor nyafogtam Medvének, hogy habos kávét szeretnék, akkor mellékesen odaszúrta, hogy -köszönhetően a munkájának- az univerzum egyik legjobb ipari szifonja van a konyhánkban, szóval nem hinné, hogy tovább kellene dalolnom ezt a “szegény vagyok, elesett vagyok, nincs hab a kávémon” magánszámomat.

    S lőn.

    Habszifon. Durva képzettársítás a habszifonnal habot csinálni, valószínűleg ezért nem jutott eszembe…

    ——————————————————

    Megosztás:
    Egyéb

    Csodás, hogy megcseréltük

    a hálót meg a dolgozót. Áramlik a csi, mint az a kurvaélet, a seprűvég is kizöldül, jók az energiák. A fengshui szerint a szerelem-sarokba került végre az ágyunk, szóval MINDEN adott a nyugodt alváshoz és a remek szerelmi kapcsolathoz. (Utóbbira majd egyszer biztos sor kerül. Pl. ha a férjem nem lesz félroki, én meg nem leszek kopasz.)
    Minden klappol, egy gáz van, hogy az ágyunk mögötti fal pont a 
    1., legészakibb fal
    2., leghidegebb fal
    3., hőhíddal (ezt nem feltétlen értem, de a lényeg, hogy brutál hideg van)
    Fázik a nyakam, a hátam, a fejem, a mindenem, és ennek nem restelltem hangot adni (értsd: nonstop nyafogni), ráadásul Ádám is érzi a cúgot, így a f-a-l-v-é-d-ő merült fel, mint megoldás.
    Ő mondta ki. 
    Falvédőből ami most a fejemben van, az a vonatos/kisvakondos/pelenkatartós, illetve a konyhai, úgyhogy elég bután néztem,és csak annyit kérdeztem, hogy: Milye’?
    Enyhe iróniával a hangjában kifektette, hogy hímzettet gondolna, olyat, amire minimum az vagyon kézimunkázva, hogy
    “Csili-csalamádé,
    szaros csokoládé,
    itt az ágyunk, 
    itt a szeretet.”
    de én nem vettem komolyan. Aztán eszembe jutott, hogy létezik a faliszőnyeg, mint cucc, és hogy abból kellene néznünk valami szépet, ami illik az új ágyhoz (!!!törünk föl, mint a talajvíz!!!ágyunk is van!!!) meg a régies bútorainkhoz. Ha már itt tartunk: megkaptam a kariajit: egy csodás fésülködőasztalt. Pontosan 97 éves. És ami külön jó ezekben a bútorokban: fillérekbe kerülnek, szupereket lehet kifogni Vaterán, tényleg fából vannak, és lelkük-életük-történetük van.
    Ugyanígy álltunk neki faliszőnyeget keresni, és találtunk is egyet: csodaszép, bézs-homok-terrakotta-rozsda, indás-virágos, gyapjú, úgyhogy reményeim szerint akol-meleg lesz a szobában.
    Csili csalamádé versike nélkül.
    Megosztás:
    Egyéb

    Izé

    Helló.
    Sziasztok, Ti sokan. Zavarba ejtően sokan. 
    Ránéztem a statisztikára (nem szoktam) és zavarba jöttem (azt sem gyakran). 
    Hát, nem tudom, mi szél hozott Benneteket, de megnéztem a kereső kifejezéseket. Remélem, elmúlt a fejfájásod (három hónapja fáj a fejem), és hogy már nincs min dühöngened (basszameg), illetve hogy jobban vagy, vagy jobban leszel (mellrák).
    —————————-
    … és némi random:

    kifogytak a parfümjeim.

    Sokat, nagyon sokat gondolkodtam, hogy mi lehet az új illat, de már csak a neve és a színe miatt is erre hajlok:
    … ma délután végre süt a nap. Sétálunk egyet a fiúkkal és nagy terveket szövögetünk: répatortát szeretnék sütni, meg rozskenyeret vacsorára. Vettem egy gyönyörű,érett avokádót múltkor –  pirított rozscipóval tökéletes vacsora lesz.
    … megkérem, nagyon szépen megkérem Medvét, hogy fúrja fel a kis sarokpolcot a nagy nappaliba. Olyan szép lenne, ha végre a helyére kerülne. Mehetne rá a sok szar csetresz, így felszabadulna a komód teteje, ahova végre felhoznám a pincéből a kristályvázát. Olyan ez egy kicsit, mint  a székfoglalós játék.
    Megosztás:
    alma meg a fája

    CTG és a nyúl, amelyik a saját szőrét tépkedi

    Rettenetesen nézek ki. Úgy értem, tény, hogy 9 hónapos terhesen nyáron az ember nem egy üde látvány, de ezek a negyven fokok…

    Szegény vendégeimet sajnálom, hogy egy dülledt szemű, felpüffedt fejű csajtól hallgatnak sminktanácsokat, hogy hogy legyenek szépek és összeszedettek… Az előjegyzési naptáram szerint ez őket egyáltalán nem zavarja, sőt. Ki érti ezt??

    Tegnap, mikor CTG-n voltam (minden oké, Gergő épp aludt) a szülésznő megállapította, hogy tovább nyílt a méhszáj, úgyhogy készülődjünk, készülődjünk…mi meg készülődünk:

    • Medve szedi a másik meggyfáról a meggyet: lesz belőle befőtt, vörösboros meggyszósz, meggyszörp
    • ő is összepakolja a kórházi csomagot: neki is kell törölköző, váltóruha, papucs, tisztálkodó szerek…
    • Barnus holmiját is készenlétbe helyezem: gyógyszerek, ruhák, alvópárna, iratok – ha hirtelen kellene menni a Mamihoz
    • mosok-vasalok-mosok-vasalok (ennyi ruha az univerzumban nincs, mint amennyit ezek összekoszolnak)
    Egyébként pedig isteni töltött lángost csináltam reggel, és nem, nem vagyok konyhatündér: tegnap este összekevertem a tölteléket (káposzta, gomba, reszelt bébirépa, tejszín, hagyma, sajt), a gép pedig bedagasztotta a tésztát. Megkelt. Hűtőbe tettem. Reggel pedig csak nyújtottam-töltöttem-sütöttem, és 20perc alatt olyan reggelink volt, hogy ihaj!
    Ma kiveszem a fagyasztóból az egybesült fasírtot, van hozzá remek tejfölös káposztafőzelék, vagy ha arra nincs gusztusuk most, akkor saláta (gyönyörű lollo salit vettem) és parázsburgonya. Amilyen kombóban marad, azt esszük holnap.
    Szerelik a gyerekkaput a lépcsőre: nem, nem vagyok hülye, nem Gergő a célszemély, hanem Barnus: éjjel, amikor kimegy pisilni, sokszor az ajtófélfának is nekimegy, én pedig rettegek, hogy egyszer elkószál és leesik. Hát így majd tuti nem. 
    És igen, bő fél év múlva Gergő miatt is kell majd a rács:)
    Tegnap még ruhavásárlást intéztem a CTG után: vettem Barnusnak tök szuper UV-védős ruhát és sapkát, úszónacit és trikót, még 3 sapkát. Magamnak két könnyű ruhát (jó lesz majd szülés után), Gergőnek meg egy iszonyú édes hálózsákot. 
    Szilvike (a szeretett doktornénik asszisztense) szerint kezdek olyan lenni, mint a nyúl, amelyik vedlésnél tépkedi-rágja a saját szőrét. Nem feltétlen értem, hogy ez mit jelent, nem is vagyok benne biztos, hogy jó ez nekem:), de remélem azt jelenti, hogy hamarosan kezemben tarthatom a kicsi kincsemet épségben, egészségben.

    Megosztás: