Még akkor kezdődött, amikor ebbe a lakásba költöztünk: én kisbabát vártam, a szülésig már csak 3 hónapvolt hátra.
A lakás romokban volt, és mondanom sem kell, nem sikerült befejezni.
Fél év lett belőle. Az 2×3 hónap.
Világéletemben 3 hónapos periódusokban gondolkodtam: ha valamibe belevágtam, általában 3 hónapot adtam magamnak,hogy működjön, ha nem, akkor beláttam, hogy nem megy, és el kell engednem.
Jógázni kezdtem (maradt), befejeztem egy keresztszemes terítőt és kiiktattam a margarint, mint szendvicsre kenős cuccot (sütni még margarinnal sütök).Mindezt úgy, hogy úgy indultam neki,hogy csak 3 hónap, legfeljebb nem jön be.
A boxról egyértelműen kiderült, hogy nem nekem való,már az első alkalommal utáltam. Ezt csak azért írom, hogy ha valamiről már az elején kiderül, hogy nem, ez nem az én asztalom, akkor nem erőltetem. Akkor működik nálam a „HÁROM HÓNAP”, amikor tudom, hogy csak a lustaság, a könnyelműség, az oda nem figyelés akadályoz meg abban, hogy tegyem vagy épp ne tegyem azt a dolgot.
Szeptember van, ragyogó alkalom, hogy BÁRMILYEN 3 hónapos programba belevágjunk.
… én most folytatni szeretném, amit augusztus elején kezdtem el:minden héten legalább 4 nap valamit sportolok.
… és akkor jöjjön még 2
- Minden nap megiszom azt a 2,5 liter vizet.
- A következő három hónapban kiszanálom az ÖSSZES olyan ruhát, ami nem jó rám.
A tesóm tegnap elvitt egy felsőt és megyek is inni.
