sTegnap szuper napom volt, remek beszélgetéssel (köszönöm, Sz. Ági!), ami rávilágított arra, hogy ez így nem megy tovább.
Rengeteget dolgozom, sokfélét csinálok, nem tudok és nem is akarok lemondani egyikről sem, sőt, további feladatok jönnek, ezért… valahogy egyensúlyt kell tartanom.
Nos, a beszélgetés idáig tartott, azonban az ötlet és a megvilágosodás sem váratott sokat magára:
Kell egy randevú.
Pontosabban minden héten kell egy randevú.
Mostantól minden szerdán randevúra hívok majd egy 30 éves (szőke, gömb/ölyű) anyukát: hol moziba megyünk majd, hol body art tornára. Hol egy jó kis kiállításra, hol egy szaunázásra. Igen, bizonyára kitaláltad: saját magammal fogok randizni minden szerdán, kora délután. Olyankor Anyu vigyáz Barnabásra én pedig csak délután dolgozom, így minden szerdán délután 1-től 5-ig enyém a pálya, azt csinálok, amit csak szeretnék.
Lesz, hogy csak simán lófrálok a városban és kattintgatom a fényképezőt, lesz, hogy beülök valami jó régi kávéházba és elolvasom a legfrissebb Nők Lapját. Arra is gondoltam, hogy uszodába megyek vagy épp valami tanfolyamra, könyvtárba vagy csak simán egy előadásra, egy alényeg: nem dolgozom. Kikapcsolódom és feltöltődöm, elmegyek a Nagycsarnokba vagy sétálok a Váci utcában, megsétáltatom Drazsét a Ligetben vagy csak kiülök a Ráday utcába egy forró csokival és nézem az embereket.
Mostantól minden szerdán 13 órától randevún leszek. A hét további többi 164 órájában ugyanúgy elérhető vagyok, leszek, de az a 4 óra csak az enyém.
