Olyan beteg voltam, hogy az nem is igaz. Jobban vagyok, már lassan ki tudok kelni az ágyból, de nagyon leterített most ez az egész…
Öröm az ürömben, hogy volt időm egy jó pár olyan dologra, ami
1., teljesen fölösleges
2., időhúzás
3., mégis jó, hogy kész van
Például: szuper mappába rendeztem a gyerek orvosi papírjait. Most olyan, mintha én lennék Szupermami, pedig csak naaaaaaaaaaagyon-naaaaaaaaaaaaaaaaaagyon sok időm volt.
Elolvastam a nagyközségi híradót. Régebben erre mindig csak krumplit pucoltam, most végre megtudtam, mi a helyzet házunk táján.
Elolvastam több könyvet, tájékozódtam és fontos döntéseket hoztam: ráléptem az útra. Elkötelezetten és félelem nélkül szeretnék VBAC-t, azaz császármetszés után természetes úton szülni.
Nem merem elkiabálni, de orvost is találtunk hozzá (igazából kettőt), ez a szakterületük, nagyon remélem, hogy el tudnak vállalni.
Rájöttem (na jó, erre gyakorlatban), hogy hogy lehet különlegesen finom, sós perec ízű a kenyérhéj: dagasztás után megformázom, sütőbe teszem és a tetejét sós-vizes-lisztes cuccal kenegetem. Nagyon kevés liszt kell bele, egy teáskanálnyi(!), de isteni finom lett!
Csodás könyvet kaptam, mindenféle levendulás recept van benne, és meglepően különlegesek! Többször átolvastam és várom-várom-várom, hogy nyár legyen… Levendulás őszibarackzselé? Egy kis vajas keksszel?
Elkezdem a tavaszi keresztszemes képeket, már kiválasztottam őket, azonban… beelőzi őket a húsvéti kép. Fantasztikusan aranyos, élénk narancsszínek és citromsárgák, olyan lesz, mintha folyamatosan multivitamint szednék:)
