Hónap: 2011. október
Jelentem, 2 kiló mínusznál tartok. Rengeteget iszom, jobbára oxigénnel dúsított vizet és roppant eltökélt vagyok.
A nagy túrót.
Majd’ meghalok egy finom vajas-mézes itthon sült kalácsért. Csokidarabokkal. Vagy egy chilis-mézes pulykacsíkos rizstésztáért.
Ááááá.
Vagy egy mandulás-almás-vaníliahabos cupcake is jöhet(ne).
De nem jön.
Újabb két kiló a cél, nincs más hátra, mint előre.
Helyzetjelentés
Sárga zsákok – textilek. Nyári ruhák, ágyneműk, terítők, törölközők, függönyök, rongyszőnyegek, sima szőnyegek.
a papírokat tegnap, immár hivatalos a hír: 2 és fél hét múlva már nem lakunk itt.
Jönnek a barátok, jön a család, pakolunk, csomagolunk, hajtogatunk és csavarozunk: új időszámítás kezdődik a kis életünkben.
Még nem tudjuk hol, még nem tudjuk, hogy mikor, de megvalósulni látszik a férjem álma-vágya: hógolyózás a kertben, virágültetés tavasszal, nyári esti fröccsözés a verandán és almaszedés ősszel.
Már ha lesz almafánk.
Azt sem tudom, hogy fogjak neki
Csináljak listát? Vegyek színes filceket?
Az már biztos, hogy veszek egy füzetet, amibe leírom, hogy mit hova tettem, hányas számú dobozban mi lapul, és mindenképp bevetem majd ezeket a tippeket, no meg majd írok saját listákat is.
Tulajdonképp nem is tudom, hogy mitől parázok.
Költöztem már nem is egyszer.
Kicsi gyerekkel is.
Most is minden rendben lesz.
… egyelőre halkan, nagyon halkan…
…. elkezdek csomagolni…..
Na most mindenki tegye még a lábujjait is keresztbe értünk.
Egy roppant szimpi házaspár most jön másodszor megnézni a lakást.
Másodszor.
Jaj.
Jajaj.
Remélem hamarosan már pakolós-költözős posztok jönnek.
Tegnap szerda volt, ami immár egy hete azt jelenti, hogy ez az én napom. Kirakatokat néztem, lődörögtem, élveztem a napsütést és jól elkerültem minden olyan helyet, ahol gyerekek vannak. Vagy sikoltozás. Vagy bibis térdek. Vagy mackónadrág.
Legeltettem a szemem, és az alábbi csodákba szerettem bele:
sem szeretném elkiabálni, de van két jelentkező a lakásra. Ez az egész hetemet bearanyozza, egyszerűen még a lehetőségbe is beleborzongok, hogy valóra válhatnak az álmaink!
Tegnap letudtam a régóta fejfájást okozó nagy munkát, nagyon jól sikerült, úgyhogy most engedélyezek magamnak pár nap szünetet: csak „babázni” fogok (jaj, de mennyire nem baba már a fiam), pihenni, meg őszölni. Már ha van ilyen szó.
Vasárnap ugyan lesz egy fotózás, de oda Barnabás is jön, egyébként pedig eljutottam a ruhakupacolásnak (majdnem) a végére: gyönyörű felsőket, cipőket adok ma a tesómnak. Egyszerűen nem állnak jól. Jó ötletnek tűnt megvenni, de kiderült, hogy nem az.



