Pakolni megyünk ma, és nagyon nem lesz sima menet. Rengeteg dolog maradt a házban, tényleg a mindmáig harcoló szovjet alakulatoktól a tűpárnáig minden van. Szortírozunk, ügyelve arra, hogy ne dobjunk ki értéket (tegnap például kis ezüst kávéskanalakra, meg enciklopédiákra bukkantam…)
Van két-három komód, abból az egyikben felnyitható tükör van, azt mindenképp a gardróbba szeretném menekíteni, lecsiszolom, lealapozom és lefestem gyöngyfehérre – csodaszép kis szekrényke lesz belőle. Már kis is néztem, hogy ilyen fogantyúkat veszek majd rá, szerintem csodaszép lesz.
Maradt ott kecses kis asztalka, ekrü lámpaernyős falikar, és -bár most még nem ragyognak teljes pompájukban- nagyon azon vagyok/vagyunk, hogy hamarosan szép legyen.
A kerttel nagyon jól haladtak az emberek: megtisztították a fenyőfákat, felvágták az ágaikat, felseperték a rengeteg lehullott tűlevelet, megmetszették a bokrokat… bár még azért nagyon sok dolog maradt hátra.
Megvettük tegnap a járólapot és a csempét a konyhába: nem meglepő a választás: teljesen ekrüs-bézses mozaikszerű csempe lesz a konyhában, bézses-barnás járólappal. Ilyen szempontból nem vagyok a színek embere: a csokibarna bútorok és a bézs remekül megy majd a konyhába.
Néztünk falfestéket is, nos, ebben azért még nem akkora a konszenzus, még nincs szerelem, de egy következő posztban mondom, hogy mit találtunk.
