Mikor először mondtam Medvének, hát, látni kellett volna az arcát.
Galambszürke és fehér falak, nagyon sötét, narancsos-mustársárga kiegészítőkkel, csokoládébarna bútorokkal, fűzöld párnákkal… Nem mondom, hogy repesett az örömtől.
Nem mondom, hogy érdekelt:)
Az alap inspirációt ez a parányi kép adta, teljesen beleszerettem!
…………………………………………………
Ma megyünk, találkozunk a kertépítőkkel, végre-valahára készítek fotókat is (igaz, csak a kertről, és csak úgy, hogy ne legyen azért felismerhető, hogy hol is lakunk – az ördög nem alszik, annyi hülye emberről hallani mostanság…)
No Comments