Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

október 2013

    Egyéb

    Kérlek

    Már csak pár nap van hátra ebből a hónapból – októberből – ami a mellrák elleni küzdelem hónapja.

    Tudom, ez Téged nem érint.

    Engem sem érintett. Végülis normális vagyok, senki nem volt rákos a családban, tök jó fej vagyok (muhhahha), jó szociális körülmények között élek és iszom a védőitalt, ha bulizni megyek (vodka).

    Teljesen normális az életem.

    Férjhez mentem, gyerekeim lettek, de megmaradt a körömlakkom. Nem fordultam ki magamból, továbbra is üvöltve hallgattam a zenét a kocsiban és arról ábrándoztam, hogy egyszer olyan derekam lesz, mint egy Dizni hercegnőnek.

    Viszonylag egészséges kaját főztem, titkon csempésztem haza a méregdrága új csizmát és becsülettel eljártam a fogorvoshoz is – mondtam már, hogy tök normális, átlagos életet éltem?

    Így nem érintett a rák.

    Nyilván elmentem rákszűrésre, de pl. simán átlapoztam a kuponakciónál a “törődjön az egészségével: mammográfia x forintért” cuccokat és inkább megnyitottam a “Prada napszemüvegek hihetetlen áron” bejegyzést. Hisz végülis a szememet óvni kell az UV ellen, nem? De:))

    Tudtam, hogy vannak olyanok, szegénykéim, a MÁSOK, akik mellrákosak lesznek, de ők a KIVÉTEL, én meg -ugye- átlagos vagyok, úgyhogy engem ez nem érint.

    Mondom: NEM ÉRINT.

    ŐK azok, akik mellrák ellen menetelnek rózsaszín pólóban, akiknek gyűjt az avon és akik… na mindegy, a lényeg, hogy ők nem én.

    RÁBASZTAM.

    Így, csupa nagybetűvel.

    Pofára estem, rákapáltam, megszívtam… soroljam még? Érted már?

    Bele se merek gondolni, mi lett volna, ha valaki nem ülteti el a fülemben a bogarat, hogy menjek el szűrésre. Egy-két hónap,és menthetetlen vagyok.

    Nem, azt hiszem még mindig nem érted: fogd fel végre, hogy ugyanolyan vagyok, mint Te.

    És megtörtént.

    Igen, én sem hittem volna, hogy ez velem megeshet.

    Igen, azt írtam, mázlim van: ha fél évvel később szánom el magam, már valszeg menthetetlen lennék.

    Így is kemény, de bizakodó vagyok.

    Nagyon.

    Kérlek menj el szűrésre. Kérlek. Értsd meg, hogy fontos. Nem a másokkal történik ez a fos meg, hanem velünk, nőkkel.

    És még egy dolog: kérlek, kérlek mutasd meg ezt a bejegyzést a kolléganőidnek. Legyen ez a havi jócselekedet: küldd el a linket. Őket is várják haza. Engem is. Mindannyiunkat.

    Engem pl. ők…

    … és igen, jól látod Barnus szemében. Érti, pontosan érti, hogy mi zajlik. Még akkor is, ha nem mondjuk.

    Megosztás:
    Egyéb

    Karácsonyváró bulit tervezek

    Meghívjuk Barnus néhány óvodás társát, no meg egy-két kisgyerekes barinőmet, és csapunk egy “igazi, hattttalmas, karácsonyasztikus bulájt” – kitalálhatod, hogy ki mondta. Igen. B-ügynök volt. 

    Semmi fakszni, pucc vagy ilyesmi: pizza lesz, süti, rengeteg játék, móka… valahogy így:

    Megosztás:
    Egyéb

    Parfüm kalandok

    Alaposan, rendesen, mélyrehatóan ismerem a parfümöket -elég sokáig dolgoztam ebben a világban. Nyilván, a parfüm egy elég érdekes dolog: ami rajtam remek, az van, hogy a tesómon vénasszony valaga szagú. Volt  olyan is, hogy tetszett valakin egy illat, de mikor magamra fújtam, cirkuszi porond szagom lett tőle (nem viccelek. oroszlános). Minden, amit leírok, az az én bőröm és az adott parfüm násza. 
    Na szóval anno adtam-vettem, gyűjtöttem, ajánlottam – és aztán jött x év teljes kiesés: semmi változatosság, semmi új kihívás…
    A “signature” illatom a Burberry Weekend volt, senki nem használta, nem is hallottak róla jószerivel, de akinek mutattam, mind beleszeretett (ugye, Zsu?- most már az övé is). Ezen kívül Trussardi és Bvlgari pour femme volt a két favorit, de most újra, újra megkívántam az illatokat, és… hát íme, a mai termés (szaglászni voltunk a tesómmal meg a két gyerekkel a gödöllői Müllerben)
    Love, Chloé: borzalmas volt rajtam. Az én bőrömön cukros mandula illattal indított, de mire elhagytuk a Gödöllő táblát, rettenetes, kommersz szappanszag volt a bal könyökhajlatomban. 
    Armani Sí: elsőre valamilyennek tűnt rajtam, de hamar elmúlt. Nyári, könnyed, nagyon kommersz gyümölcsös tusfürdő:
    Versace Crystal Noir: tulajdonképpen jó. Vagy nagyon eggyé válik a bőrömmel és azért “nem lóg ki”, vagy nagyon hamar elillan – ezt nem hiszem. Semmiképp sem “jellemző” rám ez az illat, mégis tetszik. Lehet, hogy egyszer majd…
     Lancome Poeme: ez iszonyú erősen nyit. Nagggyon durva. Egészen fejfájós, orrbavágós, öreges, de nem rémülök meg, mert tudom, mi lesz a vége. Egy-két perc, és gyönyörű, meleg, puha, letisztult, nagyon szép illat. A tesóm majdnem dobott egy hátast, mikor először az orra alá dugtam a bal csuklómat – elfintorodott, el is fordult… ő a sokkal érthetőbb, egyszerűbb, lágyabb-virágosabb illatokat kedveli. Hazafelé a kocsiban viszont már egyértelműen ez volt a favorit.
    Megosztás:
    Egyéb

    Ti bolondok vagytok,

    én meg nagyon szerencsés-és rohadtul zavarban.
    ———————————————-
    “Nagyon szeretlek.”
    Én is Benneteket.
    “Itt vagyok Neked, ismeretlenül is”
    Érzem.
    “Sokat tanultam tőled”
    Ezt is nagyszerű volt ezt olvasni. Még akkor is, ha épp akkor a lépcső alján ültem, délután 5-kor, félig legombolt elejű macis hálóingben, kopaszon (a fejemen, a lábamon viszont annyi szőrrel, amit egy őz megirigyelne), és taknyom-nyálam egybe módon bömböltem.
    Mit tanultatok, Drágáim?
    Pénzt elverni? Idétlen speedegér módjára túlbonyolítani az életet?
    Gyereket nevelni? (muhaha, az ötlet is nevetséges. Pláne azután, hogy múltkor Barnus mesélte a Csipkerózsikát.
    – Felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom, meghívjuk a gonosz boszorkányt a keresztelőre?
    – A nagy szart!!!!
    “Jó lenne, ha megmaradnánk egymásnak”.
    Én itt leszek. Remélem, hogy még egy jó darabig biztosan.
    Nagyon köszönöm nektek, hogy vagytok.
    Most ha valami Disney rajzfilm menne, és a zenés résznél tartanánk, tuti bőgnék.
    “Biztos megtalálod a helyed”
    Igen, ebben reménykedem én is. Folytatom a kommunikációs munkáimat. Remélem,új feladatok is megtalálnak majd. Szeretnék önkénteskedni is.
    Gyertek, igyunk egy kakaót, aztán majdcsak holnap lesz. Majdcsak túl leszünk ezen is.
    Megosztás:
    Egyéb

    Mélypont

    Még mindig nem tértem magamhoz a tegnapiból (és nem is fogok egy jó darabig). Egész délután az ágyban fekszem, és csak nézek ki a fejemből, hogy akkor most mi lesz, hogy lesz, mi van, ilyenek.

    És teljesen természetes, hogy ilyenkor kopogtat a virtuális ajtón valaki, akit kedvelek, aki egy szuper csaj, és aki nem fél kényes(nek hitt) témákól írni. Kérdezni.

    ……………………..

    K-nak millió és egy puszi a kórházba, ne feledd, hogy inkább egy cickó ugorjon, mint a februári bulink:) Fel a fejjel, gyönyörűm, nagyon dögös-bögyös leszel, csak ki kell várni.

    … és egy buli: azon tanakodtunk a telefonban, hogy milyen jó lenne egy olyan házibuli itt nálunk, ami nekünk, melldagis csajoknak szólna, és eljönnének a férjek/pasik is. Egy egymást támogató, lelket egymásba öntő, csendes kis este lehetne.

    Biztos az lesz. Az első másfél órában. Aztán meg ha lehet, csapjunk egy nagy bulit.

    Ádámnak összesen ennyi hozzáfűznivalója volt. Meg hogy találjuk ki, mi legyen a kaja. Meg hogy ez tök jó ötlet.
    És valóban. Ünnepelni kell. Az életet, a lehetőséget, a mindennapokat. A szeretettel támogató férjeket és magunkat, megváltozott nőiességünkben is.
    Igaz, februárban lesz, de gondolatban már pácolom a kacsamellet (most, hogy ezt leírtam, kissé groteszk, nem?), izzítom a sütőt, terítem az asztalt.
    Éljen az első Szent Ágota napi vacsora!
    Megosztás:
    Egyéb

    A poszt, amit nagyon nehéz megírni.

    Harmadszorra törlöm ki ezt a bejegyzést, és vagy nyolcadszorra futok neki gondolatban: fogalmam sincs, hogy hogy írjam meg.

    Oké, talán az lesz a legjobb, ha elmegyek és megint kisírom magam.
    ………………………..
    Mellékhatások: fejfájás, hányinger, hasmenés, székrekedés. Izomfájás, rosszullét, csontfájdalom. Hajhullás, bőrproblémák, fogfájás, nőgyógyászati gondok. Levertség. Súlygyarapodás a szteroid miatt. Fájdalom, félelem, kétségbeesés.
    De minden elmúlik – mondják. Minden rendben lesz, a haj visszanő, a rosszullétek elmúlnak, esetleg néhány apróbb dolog maradhat, de azzal meg együtt lehet élni, nem?
    … először csak éppenhogy… alig éreztem. Egy incifinci izomrángás volt. Aztán begörcsölt a kezem. Aztán volt, hogy lemerevedett, nehezebben lazult ki, úgy maradt. Ilyen ez a fránya kemó, pusztítja az idegsejteket is – mondták az öreg rókák. 
    Én azonban már akkor tudtam, hogy nekem az a pici ideggörcs sokkal több annál, mint azt a többiek hiszik.
    Nekem az valaminek a vége.
    Tudtam, hogy soha többet nem lesz olyan a kezem. Soha többé nem leszek tökéletesen az ura a mozdulataimnak.
    A vendégeim talán nem látnák,de én tudnám. És belepusztulnék.
    Emlékeztem. Az éjszakai party-sminkekre, a fotózásokra. A menyasszonyaimra és azokra a vendégeimre, akik már a barátaim. A dolce vita parfümre, arra, hogy milyen érzés hullafáradtan összepakolni és mosolyogva beülni egy italra munka után. 
    Basszus, megint el kell mennem sírni.
    …………………………………………………….
    Bezárom a Stúdiót.
    A döntés megszületett, már nem fogadok vendégeket, lassan kipakoljuk a dolgokat és kiadjuk a lakást.
    ………………
    Nagyon fáj. 
    Drágáim, nagyon szeretlek Benneteket.
    Ne haragudjatok.
    Megosztás: