Gergőke már nemcsak köhög, hanem zihál és sípol is (csodás hetünk lesz…), Barnesz maga volt a lehetetlenség: nyüzsgött, zsibongott, vibrált és pulzált egyszerre, úgyhogy a végén már kimaradt a körömvágás. Attól féltem, hogy levágom az ujjait, úgy mocorgott.
Majd holnap reggel. Vagy álmában.
Vagy azt mondjuk majd az óvodában, hogy kínai nemesi vég csörgedezik benne, és tilos körmöt vágnia.
Egyébként az ovival most ez a legkisebb problémám.
Az egyik óvónő ugyanis meglehetősen nyíltan utálja a gyereket, amitől még ugyan nyugodtan aludnék (feltéve, ha a gyerek ebből semmit nem vesz észre), de
1., észreveszi, mert nem hülye,csak alacsony
2., sikerült végtelenül hülye helyzetbe hozni a gyerekemet.
Van ugyanis egy kisfiú, aki ilyen-olyan okokból kifolyólag bántja a többieket. Nem kicsit, nagyon. Megrúgja, lelöki a csúszdáról, fejet kell varrni, megdobálja – szóval mindennapos a baj, és vele együtt a hisztéria is. A dolog persze önjáróvá vált: mivel a legtöbb gyerek azt hallja otthon, hogy „akkor üss vissza”, „pofozd meg Te is”, a kisfiú teljesen perifériára került. Érthető. Ugyanakkor szörnyű. És sosem lesz vége.
Felmerült, hogy menjen át másik csoportba, de nem lehet áttenni (ezen nem is érdemes vitatkozni tovább), úgyhogy valami megoldást találni kell, mert – több gyerek mellett- az enyém is a célkeresztjébe került.
Mindennapos torzsalkodások eddig is voltak, 25 kisfiúból legalább 10 élénk, eleven, de külön-külön megkérdeztem a nevelőket: Barnussal nincs semmi gond, élénk, eleven, de nem is értették, miért kérdezem, hisz olyan, mint a legtöbb kisfiú.
Zajlik a szülői, megy a vita, hogy mi legyen a kissráccal, belerúgott, megütötte, arcon verte, megkarmolta, lelökte, így a gyerekek félnek tőle, a többi csoportból is, nagyobbak is – mondja az egyik anyuka.
Erre az óvónő (aki 2(!) hónapja van az oviban):
” A maga fia a Barnabást sokkal többet emlegeti, sokkal jobban fél tőle.”
Azt hittem, ott mindenki előtt lefordulok a székről. Való igaz, hogy Barnesznak volt ezzel a kisfiúval egy csúnya vitája. Nagy civakodás lett a vége.
DE EZ HOGY JÖN IDE?
Hogy vonhatunk párhuzamot?? Senki más nem emlegette fel, hogy a Pistikének meg meghúzta a haját a Dzsoni, a Krisztának rácsapott a kezére a Zsuzsi, vagy hogy a Lajoska beleharapott múltkor pont az én fiamba,és így tovább.
Nem egy polcon van a kettő – a drága óvónő pedig sikeresen elhintette a port…
—————————————————
Most mi a retket csináljak?
Beszéltünk vele nagyon nyíltan, nagyon értelmesen a szülői után, határozottan megkértük, hogy hagyja abba a fiunk piszkálását és ne különböztesse meg a gyerekeket SEMMILYEN szinten. Elmondtuk azt is, hogy több kollégája hívta fel a figyelmet rá, hogy valahogy mindig Barnus van nála terítéken, hogy kiabál a gyerekkel, hogy csak őt szapulja, korholja.
Nyomatékosan kértük,hogy hagyja ezt abba. Partnerek vagyunk mindenben, nekünk mondja, ha valami nyomja a lelkét.
Meghallgatta, majd közölte, hogy ő az egyenes beszéd híve, és ha valami problémánk van, azt nyugodtan mondjuk el neki, ő bármikor meghallgat minket.
Csak lestünk, mint a vett malac.
————————–
Basszus, az elmúlt 8 percben EZ TÖRTÉNT!! EZT HOGY NEM LEHET ÉRTENI??
——————————————————-
Nehéz hét lesz, na. Sugár minden nap, Gergő betegsége és ráadásul… alig merem leírni…fáj a hónaljam. Tudom, most azt mondanád, a sugártól,de nem. A másik:(
