Egy igazi Paddington rajongónak (na jó, az anyukájának) kötelező a narancslekvár főzés.
Kicsi kardamommal, őrölt szegfűszeggel, kevéske vaníliával és fahéjjal, pont úgy, ahogy kell. Egyszerűen mesés lett, mi remekül szórakoztunk.
Na jó, az elején mg a sírás kerülgetett.
Nagyjából 3 kiló narancsot pucoltam, hártyáztam le szilveszter este. Pizsamában.
Aztán ahogy telt-múlt az idő (és pukkant a 3. pezsgő is:)), úgy lett egyre jobb a kedvem, és tényleg igaza van Paddingtonnak, vajas kaláccsal a marmaládé(!) mesés.
Még anyukám diós sütireceptjét kell elkérnem (jobbakat süt ebben az új diétában, mint én), és azzal tökéletes lesz.
Meg kávéval.
Rengeteg kávét rendeltem a Tchibotól, és ilyenkor mindig landol a kosárban egy-két csetresz is, most például nagyon jó minőségű, meleg, puha aláöltözős/itthoni nadrágot vettem Barnabásnak, meg 4 hosszú, szívószálas inox kanalat. Szürcsölőset. Hulljon darabokra az illemkönyv.
………………..
Ma kiválogatom a karácsonyi „bazárból” a felesleges dolgokat, összepakolom, beviszem az óvodába, nekik minden ilyesmi jól jön, én pedig nem szeretném kerülgetni azokat a dolgokat, amikről
1., azt sem tudom, hogy honnan vannak
2., semmilyen érzelmi töltést nem adnak
3., ki sem raktuk vagy 4 éve.
