Ma a negyedéves onkológiai ellenőrzésemen (minden faszergányos) néztünk egymás szemébe. Már tudta, pedig még nem mondták neki. Idegesen gyűrögette a táska fülét, megszólítani nem mertem, mert mennyire ciki lenne, ugye, hogy „helló, mellrákod van? Képzeld, nekem is volt. Reméljük időben jöttél, s akkor minden oké lesz”.
Mivel nem mertem megszólítani, csak néztem, néha összemosolyogtunk. Én bólogatva suttogtam, hogy tudom-tudom, ő meg könnyeken át, hogy félek-félek.
Aztán…
„Legyen kedves fáradjon utánam, a prof. már várja és perceken belül ideér x. drnő is”. Majd bementek a szobába és gondosan bezárta az asszisztens az ajtót.
És akkor, ott megmondták neki.
Hogy ez bizony rák.
————
És beindul a gépezet.
————
És rendben lesz minden, ha Isten is úgy akarja, meg ő is, meg időben érkezett.
Január vége van, igaz, nem október, és mégcsak nem is rózsaszín a kép, de vizsgáld át a melleidet ma este.
És ha tudod, oszd meg ezt a bejegyzést.
Életet menthet.
Ja, a csaj olyan 40 éves lehetett. Három kisgyerek anyukája – ennyit láttam a tárcájában, amikor vette elő a tajkártyát.
Pambababamm, gondtalan, az élet elfogy nyugtalan, pambababamm tartalom, akkor van, ha akarom.
Sárga bögre görbe út, rózsakvarc szívvel merre fut.
Álmatag, fájós, szikrázó fény
Billeg a sorsom peremén.
Én pedig játszom. Csendben.
Néha meg nem.
Na lefekszem aludni, ha ez a faszság kijött az ujjaimból.
Most madarat lehetne velem fogatni.
Nem is tudom, hogyan folytassam ezt a bejegyzést.
————–
Pl felemás hírekkel.
Oké, örülünk.
És ezzel a hírrel leszakadt a lelkemről a bilincs, és most már be merem vallani magamnak, hogy másra vágyom.
Változásra vágyom.
A munkáért nagyon hálás vagyok, de változtatni szeretnék, új emberekkel szeretnék dolgozni, és erre úgy fest, minden lehetőségem meg is van.
Adja az Ég, hogy ez a munka megadja az anyagi hátteret, a biztos anyagi hátteret még egy ideig, amíg az álmaim megvalósulnak, szárba szöknek.
Adja az Ég, hogy én dönthessek, hogy én oszthassam be, hogy ismét ragyogjak.
Már az sem tántorít vissza, hogy ez túl nagy kérésnek tűnik.
Az.
Minden bizonnyal.
Mégis merem kérni.
Nincs elég nagy káosz itthon, még bevállaltuk a teknősöket hétvégére. Igaz, tulajdonképpen semmi baj nem volt velük, semmi zajjal/kosszal/bajjal nem járnak, szóval igazán jólnevelt vendégnek bizonyultak.
Megérkezett a hálószobába a könyvespolc, aminek szent feladata elnyelni a 123787482 db könyvet, ami az éjjeliszekrényemen van.
Becsülettel be is végzi a dolgát.
A képes folyosóra felkerült egy spéci kis képtartó polc, amire a tihanyi kerámia madárkáim kerültek, pont nekik lett kitalálva, csúcs!
Kimostam az összes új szerzeményt, ráadásul egy újabb zsákot pakoltam össze, ami kikerül a házból, úgyhogy haladok a lomtalanítással is, bár nagyon nagyon lassan.
Csirkefalatkák (igazi, hamisítatlan csiken meknágetsz érzés!), saláta, zöldborsópüré, rizs. Egy hatalmas délutáni alvás, s a 101-1001-ből a Gyűrűk ura 1. része – ez egy nap alatt nem fog menni, de az első rész pipa.
Hát, így vágok neki a hétnek.
Még a tumormarker eredményét várjuk, aztán majd csak február elején megyek mell ultrahangra.
Ma pedig megpróbálom összeszedni magam és behozni a lemaradásaimat erre a hétre: ágyat húzok, tovább pakolom a karácsonyi cuccokat (egy nagy dobozzal már beküldtem az óvodába), és egy zsáknyi ruhát kiselejtezek a gardróbból.
Ha ez megvan, már boldog ember vagyok:D
… és jöhet a megérdemelt jutalom:
———————–
Óriási munka, hatalmas feladat, ugyanakkor nem szabad elveszni benne, így csak emlékeztetőnek felírok magamnak pár dolgot, amit még januárban, ettől tök függetlenül meg szeretnék csinálni:
Óriási pelyhekben hull a hó, igazán, igazán tél van.
Medve elment 2 napra, és már most nagyon hiányzik, hát még ha holnap hólapátolni is kell majd:P
Bekuckóztunk, bezárkóztunk, várom a futárokat, megérkezett a nyakláncom, és hát készülök, nagyon készülök a tanfolyamra.
Nem tudom, hogy történhetett.
Még azt sem, hogy mikor.
Mikor hagytam el azt a lányt, aki voltam és váltam azzá a nővé, aki most vagyok.
Hét év nagy idő, bla-bla-bla. És tényleg, jé, szinte egyetlen porcikám sem kívánja azt az életet, amit akkor éltem.
Változtam.
Erősödtem.
Felnőttem.
Szerintem ez lehet.