Parázs vita alakult ki Antal Vali fb oldalán a mammográfia kapcsán. Már magától az üzenettől is felállt a szőr a hátamon: a mammográfia szörnyű, el kell kerülni és daganatot okoz.
Olyan korban élünk, ahol a nők 10%-a jár rendszeresen (évente, kétévente) ellenőrzésre.
Az időben felfedezett mellrák gyógyítható. Ahhoz, hogy időben felfedezzék az elváltozást, szűrővizsgálatok kellenek.
Nos, a mammográfia nem kényelmes. Nem klassz, mert egy üveglap közé préselik a melled, a hónaljad, összenyomják, és felvételt készítenek róla.
Jelenleg ez a legbiztosabb szűrővizsgálat. Régóta alkalmazzák, tehát utánkövetésre is volt lehetőség, és az évente mammográfián áteső nőknél nem alakul ki nagyobb arányban mellrák. Akik viszont nem mennek el, azok rendszerint csak akkor érzik a bajt, ha akkora már, mint egy kisebb karfiol, és ilyenkor jó esetben már bőven érintett a nyirok is és nem kizárt, hogy távolabbi szervek is.
És ekkor ma, Magyarországon, 2015-ben be mer dobni valaki egy miért-ne-menjünk-mammográfiára cikket.
Hát persze, már meg is van a válasz, mert van más, szuper szerkezet, a neve Breastlight. Egy lámpa, ami átvilágítja a melled. Mintha egy erős fényű zseblámpát tennél a melled alá, és ahogy az átvilágítja, majd kiderül, van-e benned rák. Így.
No.
Nekem alapvetően az volt az első gondom, hogy nem vagyok orvos, így a látottakat nem tudnám értékelni. A rák ugyanis nem mindig egy fekete folt. Van ductalis karcinóma, van medullaris karcinoma, van gyulladásos mellrák, és bizony a mell egy részének/egészének mikromeszesedése is a rák alattomos, és elég gyakori formája. Ehhez én kevés vagyok.
A fejemben összeállt, hogy vajon hogyan lehetne használni egy ilyen kütyüt: én a havi önvizsgálatot tettem volna hatékonyabbá vele, de semmiképp nem tudtam volna elképzelni, hogy ez helyettesítse az évi mammográfia+mellultrahang kombót.
Megnéztem a videó használati utasítást, és hát csupa rendkívül pontos szakkifejezés volt benne, mint például „jó, ha van egy tükör is a szobában”, „mindenkinek magának kell kitapasztalni, mennyire legyen erős a fény” és hogy „egy kis gyakorlattal könnyen felismeri, ha valami eltérés van”.
Negyven ropogós ezresbe kerül ez a csodalámpa, amiről a Daily Mail hosszas cikket hozott le, de sajnos már csak abból az apropóból, hogy a brit reklámszövetség és a gazdasági versenyhivatal vaskos büntetést rótt ki a forgalmazóra. Az ok nagyon egyszerű: megvezették a nőket. Tovább kutakodtam, és azt írják, hogy több, mint 20.000 készüléket adtak el 2006-2012-ig, ekkorra azonban már nagyon sok reklamáció érkezett és sajnos többen meghaltak a korai diagnózis hiánya miatt.
A gyártó azzal védekezett, hogy „az esetek kétharmadában kimutatta a rákot, mikor az már elég nagy volt”, ami egyrészt azért megdöbbentő, mert ez
1., egy igen nagyon rossz arány (66%)
2., azok, akik meghaltak, mert biztonságban hitték magukat és nem mentek el a károsnak kikiáltott szűrővizsgálatra, ezzel a kifogással már semmire sem mentek.
Ja, azt is pozitívumként említették, hogy „de azok a nők, akik rendszeresen használták a lámpát, sokkal magabiztosabbak voltak”, de ez már csak a nebasszamármegakurvaélet kategória hab a tortán szerintem.
Nnna.
És akkor elérkeztünk ehhez a szép naphoz, amikor az Antal Vali oldal felhívja a figyelmet a mammográfia káros mivoltára, de szívből ajánlja ezt a 2012-ben már csúnyán leszerepelt lámpát, illetve ott náluk a vizsgálatot, amit evvel a lámpával végeznek.
Az a kommentem, amiben beírtam, hogy magán az Antal Vali honlapon is szerepel, hogy a Breastlight géppel végzett vizsgálat kiegészíti a többi mellvizsgálatot és nem helyettesíti a teljes körű orvosi vizsgálatot, valahogy eltűnt.
Kérlek Benneteket, gondolkodjatok. Tájékozódjatok, mérlegeljetek és úgy döntsetek.
… ja, és köszönöm a ma reggeli levelet M-nek. Nem gondoltam volna, hogy ennyire aktuális lesz a nap végére:
„Kedves Ági!
pici ez a kocka és sok mondandó, ám kevés a szó, amivel kifejezhetném a tiszteletemet. 32 éves vagyok és Neked köszönhetően, mai nappal voltam életem első cici uh-ján. Az, h minden rendben volt nem természetes, hanem szerencse. Hálás vagyok Neked a blogodért és köszöni egy 1 éves totyogó is!”
(olyan hosszú lett, hogy a cserépedényt meg a semmittevést meg sem írom:D)
