Jelentem, a leendő műhely kitakarítása, kipakolása megkezdődött. Olyan szerencsém van, hogy szemben van a régi mosókonyha (most kazánház), ahol van egy vécé, egy zuhanyzótálca és egy mosdó is, de vízvételi lehetőség van mindkét garázsban is, tehát abban is, ami ebből a dolgozóból nyílik, szóval az is meg lesz oldva.

Rengeteg dolgot elpakoltunk, felporszívóztunk, (na jó, kit akarok becsapni? néztem, ahogy a mi tündéri Szilvink sürög-forog), és csináltunk helyet a korongnak.

A héten megrendelem az agyagot is, aztán jövő héten remélem megérkezik a korong és maszatos leszek, könyékig agyagos, de boldog.

Gergő is nagyon szeretett ott lent lenni, úgyhogy kap egy asztalkát, egy kicsi széket, építőkockát, de gyanítom, ő is inkább pacsálni-gyúrni fog majd… a jó melegben. 

Ugyanis finom meleg van, hála a fűtéscsöveknek, és ezzel most azt is elárultam, hogy nálunk bizony elindult a fűtésszezon.

Automatára van állítva, ha 20,5 fok alá megy a házban a hőmérséklet, bekapcsol.

Nos, bekapcsolt.

Nagyon ősz van:)

Egyébként az október pont az a hónap, amivel kapcsolatban mindig zavarba jövök: nem igazán vagyok helovínes-tökfaragós-narancssárgás-pumpkin junkie.

Az én őszöm másmilyen.

Fahéjas-almás. Forralt almaboros. Mohaszínű, színes faleveles. Poncsós-kesztyűs. Bokacsizmás. Mécsesgyűjtós. Gumicsizmás. 

Bordó körömlakkos.

Joni Mitchell-es.