Kategóriák
Egyéb

Válaszok:)

Diéta, szakácskönyv: igen, ez mindenkinek jó. Annyi a különbség, hogy aki cukorbeteg, annak a ch-t számolni kell, de ugyanazokat a dolgokat kell ennie, mint azoknak, akik nem cukorbetegek.
Szakácskönyv: haha, mindenki azt hiszi, hogy ez szakácskönyv az két perc, de nem. Első körben el kellett dönteni, hogy kiket kik vállalják fel az ajánlást: nem kis hatalmi harcok voltak, azt kell mondjam.
Borzasztóan megviselt, hogy felnőtt emberek mit össze nem kardoskodnak egy ajánlásért, nagyon nehéz időszak volt.
Furcsa lenne, ha mindenféle orvosi ajánlás nélkül menne ki egy ilyen könyv, és én ebben nem értem be akárkivel: azt szerettem volna, ha senki nem tolakodik oda utólag, csak olyan, aki fogta a kezem végig és benne volt nyakig a munkában.
Nagyon sokat változott, szigorodott a diéta a kezdetekhez képest. Pont most gondoltuk át, hogy nagyjából 30%-ban mást eszem, mint ami eredetileg a diétában volt: egyszerűen nem bírtam el bizonyos alapanyagokat, amiket aztán meg kellett tanulnom kiváltani, ez viszont alapjaiban borított mindent.
Jelenleg úgy néz ki, hogy áprilisra meglesz, de azt figyelembe kell venni, hogy ez gyakorlatilag karitatív munka: gyakorlatilag egy fillért nem keresek rajta, max annyit, hogy amennyibe az időm kerül, úgyhogy a többi munkám mellett azért ez nem egyszerű feladat, de csinálom, csinálom, immár az új rendszer szerint.

Agyagozás: eléggé meg vagyok valósulva, úgyhogy nem hobbinak szánom, szeretnék egy fazekas műhelyt.

Mosószer: egy egész vanish szappant le kell reszelni (ez kb 5 perc). Egy óriási lekvárfőző fazékba fel kell tenni úgy, hogy bőven ellepje a víz a reszeléket. Ha felolvadt, akkor teljesen felönteni vízzel, ebbe megy egy poház bórax és egy pohár mosószóda. Ezt kell kb 10 percig főzni, aztán elzárni a gázt. Botmixerrel úgy 3-4 óránként átmixelni, és folyamatosan engedni fel vízzel: ilyenkor már érdemes két lábasba szedni, hogy lehessen öntögetni hozzá a vizet. Teljesen sűrű lesz, mint valami zselé vagy kocsonya, vagy vaj, ettől nem kell megijedni, hanem higítani, bormixerrel lazítani egészen a mosógél állagig.

Mammográfia: kemény. Ultrahangra menjetek, az gyorsabb. Ha nagy gáz van, az is mutatja.

Esernyő: a férjem kocsijában van, majd mutatom, ha megjön.

Új hír: a gyerekek egy szobában szeretnének lenni. Egy szobában aludni, játszani, és ennek mi sem látjuk akadályát: waldorfos lesz mindkettő, szóval nem lesz itthon orrfolyásik házi feladat meg este 8-ig tanulási idő, úgyhogy… miért ne? Most pedig megyek inspirációt gyűjteni. Irány a Pinterest.

Kategóriák
Egyéb

Elszaladt ez a hét, de

rengeteg fontos dolog történt:

1., megvan a korongozó gép. Megvan, itt van, ipari, köszöni szépen, csak el kell vinni egy egyhónapos túrára: ha minden jól megy, úgy kapom vissza, hogy jobb lesz, mint újkorában.

2., … és amit aztán nem hittem volna, de sikerült: megvan a kemence is. Kemence. Itt van, már a pincében van, ha minden jól megy, akkor szombaton próbaégetés.

3., A petefészek cisztáim nincsenek. Konkrétan nincsenek. Sitty-sutty, okosan-ügyesen elmúltak. Örülünk.

4., Először használtam a csodálatos, őzikés esernyőmet! Akkora, hogy ha a két fiúcskával megyek, mindnyájan elférünk alatta:)

5., Anyukámék 3 hete tartják a diétát, úgyhogy most már közösen ötletelünk kaja ügyben.

6., Gergő tör-zúz.

7., Barnabás lehiggadt, neki nagyon bejött ez a Waldorf légkör.

8., Apukám a legnagyobb szuperhős a világon. Miért? Mindenért.

9., Főztem mosószert, kábé 1000 Ft-ból most van vagy 15 liter mosógélem – ezúttal narancs illóolajjal készült és nem egy nagy truváj.

10., Rászoktunk a hangoskönyvekre, szuperek vannak! Barnus kedvence a Sárkányos Mesék, Gergőnek pedig a Pom-Pom meséi. Azaz fom-fom.

11., Gergő kapuncinak hívja a kapucnit.

Na, miről írjak bővebben, mi legyen a sorrend?

Kategóriák
Egyéb

Ezeket könyvjelzőztem a Facebookon:

1., Aromaterápia és orvosi minőségű illóolajak a rákgyógyítás támogatásában.

Ehhez nincs is mit hozzáfűzni, szerintem elképesztően érdekes, és nem szabad ezt is a humbug kategóriába sorolni: ha a legegyszerűbb felhasználását nézzük, akkor anno mindent megadtam volna azért, ha az a gusztustalan citromos domestos íz, ami a kemoterápiát kíséri, elmúlik a számból.

2., 15 indián közmondás, ami a lelkedig ér

Valószínűleg menstruáció előtt/alatt tarthattam fontosnak, hogy elmentsem az olyan gyöngyszemeket, mint

” Ne félj sírni! A könny megtisztítja a bánattól a lelket.” vagy „Minden növény a testvérünk. Beszélnek hozzánk, ha az ember nem fél meghallani, amit mondanak”.

3., A Suite Francaise könyvből filmet forgattak.

4., A Magyar Rákellenes Liga alkotói pályázatot hirdet

5., Magyar népmesék oldal: leírások, magyarázatok, háttéranyag.

6., Egy vegán répás mangótorta , bár a receptet át kell alakítani: nekünk nem lehet sem almaecetet, sem sütőport beletenni

Ha pedig randomkodunk, akkr íme, az utolsó képek, amiket felhozott a Pinterest oldalam:

Kategóriák
alma meg a fája

Egy hónap a Waldorf oktatásban és három (na jó, négy) iszonyú fontos hír

Hú, nagyon hamar eltelt a szeptember, mi pedig nagyjából belerázódtunk a ritmusba. 
Érdekes, mert a legislegjobban attól tartottam, hogy mi lesz, ha Barnabást el kell hoznom fél egykor, ráadásul közben kiderült az is, hogy Gergő még nem tud bölcsibe járni, vagy legalábbis abba biztosan nem, amibe eddig járt.
Nekem kiújult a gerincsérvem, úgyhogy most nagyon keveset tudok eljárni dolgozni, így itthonról próbálom megoldani a feladatokat, és valahogy tömbösíteni azokat a dolgokat, amikért be kell mennem a városba.
A városba. Ó, baszki. Ha már majd a bajszomat is megpödröm ehhez a mondathoz, csak simán üssetek agyon.
Úgyhogy most Barnabás jobbára 12:40-kor hazajön az óvodából. Vannak napok, amikor nem tudom másképp megoldani, és ott alszik, de amikor itthonról dolgozom, akkor bizony egyszerűbb 12:40-re odamennem, akkor ugyanis még nem vagyok annyira kipurcanva, meg persze Gergőnek is jobb így.
Úgyhogy nagyjából úgy néz ki egy napunk, hogy Barnusnak elkészítem a tízóraiját, ebédjét, elmegy óvodába, én dolgozom, Gergő élvezi, hogy övé az összes játék, majd amikor már nagyon szenvedne és unatkozna egyedül, akkor elmegyünk Barnusért. Gergő jót alszik a kocsiban, itthon pedig folytatódhat a játék, immár közösen, én pedig újra leülök a gép elé és tolom tovább az ipart ott, ahol abbahagytam.
Közben persze mos a mosógép, fő az ebéd, a vacsora, sül a sütemény, a kenyér, a pizza, jön a postás, csörög a telefon és nyomtat a nyomtató.
Sűrűbb így?
Igen. 
Vagyis nem.
Igazából nem.
Azt hittem, hogy meg fogok bolondulni, hogy ilyen hamar itthon a gyerek, és semmire nem lesz időm. Nos, az élet a legnagyobb tanító (bajuszpödrés ÉS közhelyek) és kiderült, hogy valahogy nekünk jobb így most, sokkal jobban tudom szervezni a dolgaimat és Gergő sem szenved, hogy egész nap velem van itthon, viszont attól sem, hogy egész nap NINCS velem, azaz a bölcsiben van.
Egyelőre most így leszünk, aztán megnézzük a csoda családi napközit Gergőnek, és akkor remélem, hogy ez a rend, amit most leírtam egy picit módosul, és két teljes napom lesz dolgozni. Itthon. Egyedül.
És akkor a hírek:
1., Barnusnak mozog (vagyis mintha mozogna) az egyik alsó foga.
2., Barnus szerelmes. Szívből, kacagósan, olyan „Anya, én őt meg szeretném védeni minden kobrától” és „Nagyon szép, szőke, de a szemgolyóját nem tudom, milyen színű” módon. Róla álmodósan. Nevét leírni megtanulósan. 
3., Jövő hét elején jön az agyag, megrendeltem, és még most hétvégén, de legkésőbb kedden itt lesz a gép is.
4., Ma, hirtelen, a semmiből szembejött egy kommunikációs munka, amit nagyon szívesen csinálnék. Nagyon-nagyon-nagyon. Hétvégén megírom a pályázatomat, onnantól már csak csuriba kell tenni az ujjainkat.
Kategóriák
Egyéb

Szerintem ne küzdj a mellrák ellen.

Jön az október és az én fb feedemet már most beborította minden, ami pink: óriási göndör parókák, amerikai flashmobok és persze azok a borzalmas, cukormázas rózsaszín szalag-sütik sem maradhatnak ki. Pinktober van, legalábbis egyre többen nevezik így szerte a világon az októbert, ami a mellrák elleni küzdelem hónapja.
A mellrák elleni küzdelem pedig tökéletesen megfoghatatlan, és szerintem a legtöbbünk számára nagyon-nagyon távoli dolog. Na jó, nekem nem az, én cudarul megjártam, de ezt tudjuk, lapozzunk.
Hol is tartottam? Ja, igen. Szóval szerintem nem lehet küzdeni A MELLRÁK ellen.
Helyette inkább drukkoljunk: drukkoljunk mindenkinek, aki most kezdi-kapja a kezeléseket, hogy tartson ki és örüljön. Örüljön, mert észrevették, örüljön, mert olyan világban él, hogy meg akarják gyógyítani.
Drukkoljunk minden sebésznek, hogy határozott kézzel, óvatosan dolgozzon és ne vágjon bele a daganatba.
Drukkoljunk minden csonkolt mellel ébredő nőnek, hogy mihamarabb megbarátkozzanak a testükkel és tovább tudjanak élni, és ne szégyenkezzenek sokáig.
Legyen csuriban az ujjunk mindenkiért, akinek kiújult, mert ez még nem a vég, nem a halál, csupán egy következő kör, amiben bizonyítani kell, hogy az élet gyönyörű, és hogy élni érdemes… és aztán persze sóhajtsunk egyet azokért, akik angyalok lettek. Mert ilyen is van.
Szóval ne a mellrák ellen küzdjetek, Csajok. Este simítsátok végig a melleteket. Nézzétek meg tükörben, akkor is, ha már nem a húsz éves, feszes testeteket látjátok. Jelentkezzetek be ultrahangra és szóljatok a munkahelyen mellettetek ülőnek, ha másképp nem, hát a jó öreg „Juj, október van, ideje felhívni a nőgyógyászomat!” elrebegésével. 
Nem kell golyószórót, lézerkardot, harci sisakot és atomgránátot bevetni. Azt hiszem, itt is, mint mindenhol, mindenütt és mindenkor a szeretet győz majd. Az a szeretet, amivel Édesanyádat, a Testvéredet, a Barátnőidet és Önmagad szereted. Gondoskodás. Összefogás. Na jó, ha nagyon akarod, mehet egy kis rózsaszín is.
(A képet Erdős Juci készítette)