Jön az október és az én fb feedemet már most beborította minden, ami pink: óriási göndör parókák, amerikai flashmobok és persze azok a borzalmas, cukormázas rózsaszín szalag-sütik sem maradhatnak ki. Pinktober van, legalábbis egyre többen nevezik így szerte a világon az októbert, ami a mellrák elleni küzdelem hónapja.

A mellrák elleni küzdelem pedig tökéletesen megfoghatatlan, és szerintem a legtöbbünk számára nagyon-nagyon távoli dolog. Na jó, nekem nem az, én cudarul megjártam, de ezt tudjuk, lapozzunk.

Hol is tartottam? Ja, igen. Szóval szerintem nem lehet küzdeni A MELLRÁK ellen.

Helyette inkább drukkoljunk: drukkoljunk mindenkinek, aki most kezdi-kapja a kezeléseket, hogy tartson ki és örüljön. Örüljön, mert észrevették, örüljön, mert olyan világban él, hogy meg akarják gyógyítani.

Drukkoljunk minden sebésznek, hogy határozott kézzel, óvatosan dolgozzon és ne vágjon bele a daganatba.

Drukkoljunk minden csonkolt mellel ébredő nőnek, hogy mihamarabb megbarátkozzanak a testükkel és tovább tudjanak élni, és ne szégyenkezzenek sokáig.

Legyen csuriban az ujjunk mindenkiért, akinek kiújult, mert ez még nem a vég, nem a halál, csupán egy következő kör, amiben bizonyítani kell, hogy az élet gyönyörű, és hogy élni érdemes… és aztán persze sóhajtsunk egyet azokért, akik angyalok lettek. Mert ilyen is van.

Szóval ne a mellrák ellen küzdjetek, Csajok. Este simítsátok végig a melleteket. Nézzétek meg tükörben, akkor is, ha már nem a húsz éves, feszes testeteket látjátok. Jelentkezzetek be ultrahangra és szóljatok a munkahelyen mellettetek ülőnek, ha másképp nem, hát a jó öreg “Juj, október van, ideje felhívni a nőgyógyászomat!” elrebegésével. 

Nem kell golyószórót, lézerkardot, harci sisakot és atomgránátot bevetni. Azt hiszem, itt is, mint mindenhol, mindenütt és mindenkor a szeretet győz majd. Az a szeretet, amivel Édesanyádat, a Testvéredet, a Barátnőidet és Önmagad szereted. Gondoskodás. Összefogás. Na jó, ha nagyon akarod, mehet egy kis rózsaszín is.