Bokeh.

Így hívják a fotósok azokat az elmosódott fényköröket, amik annyira divatosak, annyira trendik mostanában, hogy megjelennek pólókon, képeken, művészeti alkotásokon is.

Bokeh.

Lágy fény, nem is szikrázik és sok, nagyon sok van belőle.
Pont, mint az életben.

Vannak nagy fényességek, óriás robbanás, a szerelem, a megszületett, a két csík, a felvettek, a levizsgáztam, a beköltöztünk, a negatív a kontroll, de lássuk be, azért ezek ritkábban fordulnak elő. Jóval ritkábban, mint ahogy nekünk megerősítésre lenne szükségünk.

Bokeh.

A sikerült a süti. Együtt énekeltünk a kocsiban. A kedvenc számom megy a rádióban. Az odafutott a kutya és belehajtotta a fejét a tenyerembe.
Összeér a kezünk alvásnál. A legfinomabb Barnus-puszik ébresztenek.
Gergő elfintorodik, olyan savanyú a citrom.
Egy szép körömlakk.
Illatos habfürdő, egy jó film, egy érdekes formájú felhő.
Időben odaérünk valahová.

Pont van parkolóhely a bejárathoz közel.
Leárazták a kedvenc filctollamat.

Isteni a kávé a teraszon.

Egy jó mese, egy jó masszázs, egy megfizethető, aprócska fehérnemű bolt. Jé, van csinos, női trikó. Ő még félkombinénak mondja, és hát biztos tudja. Régóta, 1907(!) óta árul a családja fehérneműt.

Beérett a meggy. Finom narancslakvárt főztünk. Tihanyban újabb madárkát gyűjtünk be – csodálatos!

Bokeh.

Egy pörgős szoknya. Maga a pörgés. Avokádókrém. Egy megtalált levél. Egy szép szalag, régi fényképek.

Jó tévéműsor, egy narancsos kamillatea.

Mammmammmaa. Nyuszkó. Anyuci. Én.

Élek.

Bokeh.