Ez azt jelenti, hogy 28 van még hátra. Huszonnyolc nap, amikor reggel zötykölődve-olvasgatva, elsuhanó tájat nézve megyek a Kékgolyó felé, és gondolkodom azon, hogy valamit megint ott kellene hagyni.

Ott kellene hagyni a félelmemet, hogy nem sikerül az egész, hogy kiújul, hogy újra kemó kell majd, hogy megint műtét vár rám.

Ott kellene hagyni a türelmetlenségemet: igen, majd jobb lesz. Majd újra rám jön a nadrág. Majd újra visszarázódunk az életbe.

Ott kellene hagyni a feszültséget. 

A pontos időbeosztást. Az éjszakai sírásokat. A nehéz reggeleket. Az önmarcangolást, a szöszmötölést, a szarakodást. 

A duzzogást, a reggeli morgást, a fejfájást.

a… a… a…

Huszonnyolc. Huszonnyolc kiváló lehetőség, hogy jobb legyen.