Egészen más volt, mint az eddigi szülinapok.
Kettesben készülődtünk Medvével, emlékeztünk a kórházba indulás előtti órákra, ráérősen ajándékot csomagoltam, ő lampiont tett fel a szülinapi asztal fölé. Hat kis arany gyertya, nugátkrémes csokitorta, ajándékok, mesék, versek.
Először anyuékkal, aztán kukksötétben, gyertyafényben, négyesben.
Az i-re a pontot a dédimama tette fel, aki így köszöntötte a hatévest:
„Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.”
Nem is tudta, mennyire betalált.
2 hozzászólás a(z) “A hatodik születésnap” című bejegyzéshez
Nagyon sok boldog születésnapot kívánok Barnabásnak! :]
Nagyon boldog szülinapot Barnusnak – utólag is! 🙂
Csodaszép és megható volt az ünnepetek… <3