az új utazótáskámmal, fekete retikülömmel és a szép új esernyőmmel. Most vasárnap kaptam mindhármat az én -ilyenkor (na jó, általában)- aranyos Férjemtől, és máris csodás terveget szövögetek, hogy melyiket hova veszem majd fel, viszem majd el, stb.

Ma leadom a gyereket és szabad a délutánom: lehet, hogy szaunázni fogok, olvasni, talán még egy könyvbemutató is belefér az időmbe, ki tudja?

Ma este pedig szeretnék egy jót vacsorázni, beszélgetni, hármasban “csak úgy” lenni… Gondolkodtam, hogy belépek én a kávéfilterből őszi ajtókoszorút készítők népes táborába, de visszatart valami ronda babonaság: ezt a lakást már nem díszítjük, nem hozunk ide új dolgot, már búcsúzunk tőle, és jól is van ez így – gondolatban már pakolok, tervezek és építem újra a kis világunkat.

ez ugyan nem kávéfilter, de…