Valószínű, hogy még a nagymamámtól örököltem ezt az ellenállhatatlan rajongást… vagy csak a nyaralások alatt költözött belém és vert gyökeret ez a mánia?
Pontosan emlékszem: a szélső fiókban volt a brossos-klipszes doboz, és nekem akkor ez a doboz volt a mennyei manna, a csodahely, a legszipiszupibb, legtutkófrankóbb dolog a világon.
Komolyan nem tudom tovább fokozni. Csak kinyitottam a dobozt, beletúrtam a kincsekbe, és simán érezhettem magam királynőnek, kalóznak, kincsvadásznak, operaénekesnőnek…
Volt ott borostyán kitűző, meg emlék Mátraházáról, textilrózsa és teklagyöngy. Csillogó-villogó kristály kismadár és margaréta, minden volt, mint a bazárban.
Illetve majdnem minden. Ilyen, mint a képen, természetesen nem volt, de nem sírtam volna. Most sem sírnék:) Ingre, mellényre, sapkára, stólára…
No Comments