Kezeslábas pizsama. A létező legjobb találmány, jó ideje már szinte csak ilyet veszek Barnabásnak (és így Gergő örökli. Csórikám. Azért figyelek, hogy mindig legyen saját új cucca is.)
A legnagyobb parám, ha kinn van a gyerek dereka. Na jó, nem ez a legnagyobb parám. Ez egyike a legnagyobb paráimnak. Mint például
- üvegből iszik és le-csú-szik az üveg a torkára.
- beakad a bokorba és nem tud kiszabadulni és elfelejt beszélni a traumától
- becsípi a kukiját a cipzár
- elüti, leveri, levágja, beleesik, kiüti
- ugyanez szúrjával
- horzsol, vérzik, pöttyös, lázas, stb.
- minden. min-den.
… ezekhez képest a nem betakart derék bagatellnek tűnhet, de nem tehetek róla, egyszerűen zavart, zavar és zavarni fog mindig.
Úgyhogy áldás ez a pizsi megoldás, ráadásul a tescoban mindig van, szuperráadásul akciós is mindig úgy január felé.
2 hozzászólás a(z) “Annyira a rajongója lettem, hogy írnom kell róla.” című bejegyzéshez
Hasonlóképp érzek én is a kezeslábas gyerekpizsik iránt. És a Tescoban még 140-es méretben is lehet kapni! 🙂
HandM is tele van vele, szerintem még felnőtteknek is van, de ebből ki kell vetköztetni a gyermeket az éjszakai pisiléshez. 🙁 De pelenkásan ilyenekben aludt még, én is szerettem.