és bizonytalan.

Feszült?

Nem tudom.

Ajándék még senkinek semmi (Ivett, mit szólnál, ha színházba mennénk? vagy valami ilyesmi?), de legalább elég jól haladok a házzal, a fa feldíszítve, úgyhogy jön az ünnepi menü.

Fehérboros almaleves fahéjas galuskával.

Zöldségekkel sült kacsapecsenye, krumplipüré.

Mazsolás-diós-almás-narancsos kuglóf

Aprósüti

…..

és ennyi. Idén ennyi.

És ez pont elég lesz.

——————————————–
 Volt zsákjában minden jó. Alma, gesztenye, mazsola. Mesekönyv, kis játék, dió, avokádó, ananász, mandarin.

És nem elég.

Idén megtapasztaltuk, hogy mennyire elrontottuk, mennyire leszerepeltünk, mennyire elbénáztuk.
Az elmúlt 5 év alatt tökéletesen megtanítottuk a gyereknek, hogy MÉG és hogy KEVÉS.

Az idei legnagyobb vállalkozásunk talán az, hogy elég.
Elég és teljes,
Elég és boldogság.
Elég és megelégedettség.

Ehelyett egy kétségbeesett, vadul csizmatalpat püfölő, csizmát fejjel lefelé rázó kisfiút láttunk, aki MEG SEM NÉZTE, hogy mit kapott, csupán érzékelte, hogy számszerűen kevés.

Kineveltük a fogyasztói társadalom tökéletes kis katonáját, aki a bábszínház folyosóján már azért rinyált, mert nem viszem még aznap este játszóházba.

A bábszínház egyébként csudaklassz volt, a szememből a könnyek pedig felszáradtak. Nem ő tehet róla. Mi pedig tehetünk ellene.

Elég.

Legyen elég, basszameg.

Rettegtem a csontkovácstól, de elmúlt.

Medve nagyon lázas volt, de elmúlt.

Nagyon elfáradtam, mert itt volt a dédimama, és utána 3 napig legszívesebben csak aludtam volna, de elmúlt.

Minden elmúlik.

Csak az a kurva kupleráj a gyerekszobában. Na az nem múlik el soha.

Csengetett a postás és hozta az amazonos rendelést.

Én pedig addig könyörögtem Medvének, még megengedte, hogy kibontsam és használjam, de majd vissza kell csomagolnom és betenni a fa alá.

Annyira szuper, hogy azt el sem tudom mondani, pedig még csak a lyukasztó-csőszegecselőt bontottam ki, a bordázó-vágó táblát még nem is.

—-

Nagyon kár.

Nos, több változás is van az életemben munka fronton, egész pontosan kettő, de teljesen másképp élem meg mindkettőt.

Az egyiket könnyen engedtem el: a helyzet már megérett a váltásra, nem szerettem már azokat az embereket, akikkel együtt kellett dolgoznom, és egyébként is, szép kerek volt az egész folyamat, befejeztem egy szezont és eljött a búcsú ideje, az 5. évet már nem akartam elkezdeni.

A másik egészen friss. Szemforgatós, kétségbeesett, dühös menekülés valaki elől, akinek valszeg most esett le, hogy mennyire jó lenne a munkám, hisz most lesz rá igazán szüksége, de nem, nem és nem. Hazug ember. Nem kicsiben, nagyban, és sosem fog kiderülni, mert elsikálja az élet.

És nekem ez a tény óriási csalódás.

want, need, wear, read.

Idén mindenki, ismétlem min-den-ki 4 ajándékot kap.

Medve:

want: fiskars GAZKISZEDŐ. Ne kérdezd, nem akarod tudni. Klaudia, szólj Ferkónak.
need: ezt nem tudom
wear: egy nagyon szép övszettet választott magának
read: nem olvas ez semmit, úgyhogy ez lesz a legnehezebb.

Én:

want: csőszegecselő
need: sztem a hozzá való sapka-sál kombó lesz a befutó. Ez a tchibos sál nagyon tetszik, csak nincs hozzá sapka, de ha lenne is, akkor is túl kék lenne minden a kék kabáttal, én pedig inkább nyersszínűt szeretnék. Ami tetszik, ez a puha, műszőrmés megoldás, de nem, még nem találtam meg az igazi szettet.
wear: megvettem a Decathlonos kabátot
read:  ezen még gondolkodom.

Barnabás:
want: Villám McQueen távirányítós autó
need: kabát
wear: egyenpizsama Gergővel, olyan, ami itthoni szabadidőnek is jó, puha, meleg, természetes anyagból
read: annyi könyv van itthon, de az Emil könyveket imádja, annak a két új részét kapja meg.

Gergő:
want: na ezt értelemszerűen kurvára nem tudjuk. Majd megkérdezzük Barnabást
need: nem kell neki semmi, mindene van
wear: egyenpizsama, ami ugyanúgy jó szabadidiőnek is.
read: muhaha

Soha nem hittem volna, hogy Gergő lesz a leggyengébb láncszem ajándékozási szempontból, pedig de.