… és akkor este a Kobuciban néztem azt az égősort.
Pont egy éve volt a műtétem, most pedig itt állok, nevetve, Medvével, a szabad ég alatt. Barátokkal. Egy fröccsel a kezemben nézem az égősort, dübörög a muzsika a mellkasomban, és mosolygok, hogy mennyire tökéletesen tökéletlen ez az egész. Itt-ott kopott. Egy-két égő kiégett. A füzérsor azonban világít. Van tovább. Nem baj, ha kiégett egy pár körte, attól a lánc nem szakad meg, attól a többi legyet fényes, színpompás, csodálatos. Ilyen az életem is. Megkopott. Kiégett egy ponton. De nincs vége. Sok fényes izzó jön még a sorban…
… és akkor a Balaton partján egyértelmű lett, hogy kívül állunk a körön.
Nincs hekk, nincs lángos, nincs sült hús, nincs palacsinta. Mindez lehetne, csak máshogyan, másképp, más alapanyagokból. Most ezen töröm a fejem.
… és akkor nagyon megszerettem valakit.
Valakit, akivel az első pillanattól nincsenek játszmák. Valakit, aki nagyon rosszul járt ezzel, mert sokkal keményebb leszek vele és sokkal többet követelek majd tőle, mint bárkitől, akivel eddig dolgoztam. Valakit, aki így ebben a formában nagyon megszívta, mert már emberileg is fontos nekem, hogy jól muzsikáljon, nem csak szakmailag. Valakit, aki több lett, mint barát. Szövetséges.
… és akkor újra cseng a hangja.
Mert remény van benne. Mert gyógyul a seb, gyógyul a méh, van út, melynek a végén ott lesz, ott jön az a várva várt kisbaba. Így lesz, tudom. Annyi fájdalom, bánat, kacskaringó és vargabetű után ott lesz. Nem is emlékszem, mit mond, csak arra, hogy hogy csilingelt.
… és akkor egyedül csatolta be a karabinert.
Mert magasra mászik, mert egy fasza, vagány kiscsávónak látja őt a világ, és nem, nem tudja senki, hogy az én retinám, agyam, lelkem másképp képez. Nincs kúúúl nadrág. Nincs erős kar, félrecsapott sapka. Nekem pőrén maradt meg, aprónak, törékenynek. Érzem a hajának, a bőrének az illatát, látom a fogatlan ínyét, megélem az elmúlt perceket, amikor csak ketten voltunk, csak én tudtam, mit mesél… vagy még én sem. Talán még én sem. Barnabás.
A menő csávó.
Anya, ne segíts, majd én, majd én, majd egyedül… Jó? De azért figyelj, jó? Itt vagy, anya? Jó…
És hát itt vagyok. Ég az izzósor.
