All Posts By:

Ági

otthonoktatás, otthontanulás

Hát, elindult.

2016-01-15

No Comments

Nagyon sok véleményt olvastam és nagyon sok hasznos tanácsot is kaptam Tőletek, és ez nagyon sokat segített abban, hogy kitaláljam, hogy merre indulunk el Barnabással.

Eleve az otthonoktatás egy rebellis, szélsőséges dolog (wtf??) én pedig még ezen belül is az unschooling irányzatot érzem magunkhoz közel. Egyáltalán nem szeretnék tanítónénit játszani, tanteremmel, iskolapaddal, 45 perces egységekkel és amennyire csak lehet, lazán kezelem majd a tanmenetet.

Ugyanakkor vallom, hogy vannak olyan alapkövek, amiben nem lehet a gyerek “természetesen megérik rá, majd ha érdekli” ritmusát követni. Ilyen az írás és az olvasás. A leglassabban, legalaposabban, legszőrözősebben szeretnék haladni, majdhogynem gyógypedagógiai szinten. Diszlexia és diszgráfia prevenciós módszerrel tanulunk majd, ami egyébként tökéletesen alkalmas a nem diszes gyerekek, így Barnus oktatására is, ráadásul a GYAKORLATI síkon nagyon sok TECHNIKAI egyezést mutat a Waldorf írás és oktatás tanítással. Többen ajánlottátok, és hosszas keresgélés után én is úgy vélem, hogy nekünk ez lesz az alap, így meg is rendeltem a könyvet, a munkafüzetet és a gyakorló lapokat.

Minden mást azonban teljesen lazára hagyok, amúgy nagyjából a következő hónapban (pár hétben?) megvan a fókusz:

Barnus könyvtárba megy.

Saját olvasójegye lesz, és már ki is találta, hogy mi az a téma, ami a legjobban érdekli most (figyelj, beszarsz!)

a dinoszauruszok
hogyan kell szőni (vettünk neki egy kis szövőkeretet, nagyon jó a kis írásra készülő ujjacskáknak, és nagyon ügyes vele!)
a punciból hogy jön ki a kisbaba (több óvodás társának is született mostanában tesója)
ugyanott jön-e ki, mint a kaka (ezt gyorsan leszögeztem, hogy nem)

Megtervezte, hogy mit mond majd a néninek, aki majd ott várja, hogy aszondja “egy dínós-puncis könyvet legyen szíves keressen nekem”, de aztán erről még frissiben lebeszéltem.

Nagyon vagány lesz: van ingyenes wifi, kávé, puha babzsákok, szóval szerintem klasszul töltjük majd az időt…

És aztán jöhet a kör másik fele: az itthoni katalogizálás. Kiválogatjuk, megbeszéljük, csoportosítjuk a könyveinket (ha nagyon tudományos akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy különböző tulajdonságaik alapján halmazokba rendezzük őket) és nyomdát készítünk, amivel belepecsételjük a családunk kezdőbetűjét. Ahhoz csak némi dekorgumi és egy tintapárna kell, viszont klasszul el tudunk majd közben beszélgetni formákról, szimbólumokról…

mindennapok

Hatékonyság

2016-01-14

Ági

No Comments

Pipa

heti nagytakarítás – pipa
iskolaérettségi papír – pipa
heti zöldségdobozok – pipa
napi mosás elindítva (ezt is fel kellett írnom a listára, mert ettől szuperhatékonynak érzem magam)

Folyamatban

Barnabásnak tolltartó
Wala Solum olaj beszerzése (van köztetek aktív gyógyszerész?)
dupla kuka (Medve intézi. Sej, ha két kukánk lenne, mennyivel gyorsabban menne a lomtalanítás…)

Egyébként pedig…

süt a Nap
mindjárt rendet teszek a kicsi erkélyen
kigyűjtöm a téli dalokat egy pendrájvra, azt hallgathatjuk a kocsiban
egy jó krumplipürét főzök és rántott hús lesz (Medve, Barnus) és vegán fasírt (Gergő és én)
hálás vagyok a Jóistennek- 11:13, én pizsamában, az ablakon ömlik be a fény, mellettem egy nagy bögre tea és a kutya, a háttérben pedig Bach
és külön öröm, hogy nem azért, mert sznob vagyok, hanem azért mert szeretem.
nagyon jót beszélgettünk Barnabással – elmondta, hogy mit szeretne tanulni. Részletesen.

Most pedig megnézek valami filmet. Alszom egyet. És megpróbálom végleg kitörölni, hogy ezen a héten megint megérintett a nagy hidegség.

mindennapok

Óriásit aludtam

2016-01-13

Ági

5 hozzászólás

Talán már nyugodtabban tudom elmondani, hogy mi történt tegnap és hogy… mindent. Úgy egyáltalán.

A Doktornő nagy ász. Jóhírű, mondhatni szupersztár a szakmában, alapos, határozott.

Úgy másfél éve vagyok nála, CT-vel kezdtünk, mindent rendben találtak, aztán volt egy nyugis negyedév és kezdődött.

Valami van a máján. Ja, semmi.

Valami van a csontján. Ja, semmi.

Valami van a tüdején és a csontján. Ja, semmi.

Valami van a mellében. Ja, semmi.

Én pedig összetörtem. Összetörtem, elbizonytalanodtam és valahol legbelül kezdtem elhinni, hogy ebből nem lehet meggyógyulni, hogy egy időzített bombán ülök, hogy semmi sincs rendben és hogy csak idő kérdése,mikor üt be a ménkű.

Elképesztően lojális, mondhatni balfasz ember vagyok: hiszek abban, hogy mindenki hibázhat, és megtanultam együtt élni a rosszal, mert -ahogy mondják- máshol talán még ennél is rosszabb lesz.

Észre sem vettem, hogy időközben megváltoztam, és az élet minden területén megtanultam kiállni magunkért, új utat választani, elhagyni a biztonságos pályát. Kivéve egy területet: saját magamat.

Az én drága radiológusom tegnap annyira felpaprikázta magát, hogy gyorsan le is beszélte, hogy három hónap múlva már a másik helyen fogadjanak. Váltok.

—————————

Beléptünk a boltba. Nagy levegő.

– Jó napot kívánok!

– Jó napot! Segíthetek?

– Igen, füzetet szeretnénk, meg krétákat, meg festéket, akvarell papírt, ilyesmit.

– Na jó, de mit kér a tanítónéni?

– Háttööö… miket szoktak?

– Nézze,én azt nem tudom, minden iskolában más,kérdezze meg az iskolát.

– Nálunk egy kicsit másképp lesz, szóval olyanokat kérek, amit általában szoktak…

– Hát ez így nehéz.

– Igen, az. Nos, nézze, ez egy elég spéci, waldorf termékeket árusító bolt, felteszem nem sok ilyen van, szóval biztos, hogy beesett már Önökhöz waldis otthonoktatós anyuka más is…

– Nem. Otthon oktatni? Lehet ilyet? De AZT ÍGY HOGY? Szerintem az nem fog menni.

—————————–

Egész éjjel sírtam.

Sirattam magam, a hülyét, a gyengét és a balféket, aztán hangosan felnevettem, hogy nem, nem, nem, ez így nem mehet. Élni fogok. Nem negyedévtől negyedévig, nem ítélettől ítéletig, hanem csak úgy.

Teli tüdővel.

Hangosan, színesen, bátran.

Teli torokból – befelé figyelve.

mindennapok

– Nincs ott semmi, és

2016-01-12

Ági

5 hozzászólás

ne haragudjon, hogy ezt mondom, de váltson onkológust. Tudom, hogy a Doktornő óriási szaktekintély, de az elmúlt egy évben háromhavonta kicsinálja magát.- mondta a radiológus.

Én pedig váltok. Elég volt a fájdalomból, a félelemből, az iszonyatos lelki megterhelésből… nem lehet így élni.

Pinterestbe, gyömbéres teába, sírásba és masszív káromkodásba ölöm a bánatom.

Totál kifingtam, holnapra megpróbálom összeszedni magam (és kijózanodni).

A jó, kurva életbe, ez nagyon kemény. Négyből négyszer hozott ilyen helyzetbe.

mindennapok

Negyedéves kontroll ma

2016-01-11

Ági

2 hozzászólás

… igazából szorítani nincs miért, mert megvoltak a vizsgálatok, minden negatív. Meg kell kérdeznem, mehetek-e hátmasszázsra, mert nagyon fáj a lapockámnál, és ha már ott vagyok, benézek a Panton boltba is, hátha van vastag akvarell papírjuk (több,mint valószínű,hogy van).

Barnus végülis bement az óvodába, mert ma lesz valami gyógytornás felmérés, azon meg jó, ha részt vesz, a délutáni kiértékelésre nekem is mennem kell, úgyhogy nem sok időm lesz lófrálni az onkológus után, szaladok vissza az óvodába.

Megrendeltem a csütörtöki zöldségdobozokat, és rendeltem plusz 2 kg céklát, ugyanis kiderült,hogy Gergő odavan a cékláért. Nem pontosan értem, de tényleg: eszi nyersen, főzve, sütve, mi pedig nézzük hitetlenkedve, fintorogva, ahogy kilószám tűnik el a cékla, és még,még, MÉG kér belőle… Kedvence a sült változat, ott bő két kanálnyi mustárt két kanálnyi almacukorral és egy deci olajjal összekeverek, sózom a mázat, nyomok bele fokhagymát és ebbe forgatva sütöm meg sütőben a céklát. Így mi is megesszük azért…

—————-

Na, hát nem. Nem minden negatív. Van egy 3 cm-es terime a jobb mellemben, megbújva, alig érezni, de a doktornő kiszúrta . Holnap vagy szerdán vizsgálat.

Szorítsatok.

Nem lehet megint rák.

Nem, nem, nem.

mindennapok

Ma újra szusi

2016-01-10

Ági

1 Comments

friss, üde fehérbor, és egy nagy, új füzet, tervezés.

Szabadok vagyunk.

Megbeszéltünk mindent, elmondtam a tervet és nagy örömmel, támogatással üdvözölték.

Bejárhatunk a fennmaradó hónapokra, ha akarunk, és részt kell vennünk a gyógytornán. A védőnő megírta az igazolást, mi pedig szabadok vagyunk, mint a madár… elméletben szeptembertől, gyakorlatilag pedig

MOSTANTÓL.

Én pedig ma füzetet ragadok, és összerakom az első nagy témánkat, ami nemcsak epocha lesz, hanem végigkíséri az egész évünket: ez pedig az évkör, évszakok, hónapok, hetek, hét napjai.

A következő másfél év erről szól majd,mindent innen közelítünk meg, szóval nagyon izgalmas lesz és egészen sok ötletem van.

———–

Például az, hogy én is megünneplem, hogy január van, ami Fergeteg, Boldogasszony, Télhó és a Nagy Leárazások Hava néven fut a néphagyományban.

Ennek örömére elbaktattam az egyik plázába, ahol aztán hosszas keresgélés után semmit nem találtam, úgyhogy megvettem a gyerekek spéci vitaminját, eltöltöttem majdnem egy órát a Libriben és körbementem a Douglasban is: szemspirált kell vennem, és nem tudom, hogy most melyiket szeressem a régi nagy kedvencek közül.

Megakadt a szemem egy nagyon helyes, téli mintájú kardigánon,de annyira műanyag volt, hogy pusztán attól feltöltődött a hajam, hogy végigsimítottam rajta. Fehérnemű, harisnya, zokni, hálóruha – semmire nincs most szükség,hiába van leárazva. Semmit nem vettem-

A héten egy dolognak nem tudtam ellenállni: egy pihe-puha mustársárga sál jött velem haza valamelyik nap,azóta is úton-útfélen megállítanak, hogy gyönyörű (tényleg. a boltban, az óvoda előtt egy ismeretlen hölgy, az óvodában a többi szülő, az aldiban… mindenhol!)… és ebben szerintem óriási szerepe van annak is, hogy a kabátom kékjéhez nagyon megy. Nem tehetek róla, még mindig színérzékeny vagyok, na.

…………

Ma pedig vasárnap van. Holnap nem kelünk korán, nem kell összekészülni, nem ételhordó, nincs órabeállítás, sőt, Gergő is itthon (ő nagyon göthös), úgyhogy annyi mézes-paprikás sült céklát és krumplifánkot készítek, hogy holnapra is elég legyen, és este gyorsan elvégzem a hétfői munkát, hogy hétfőn már csak egymásra tudjunk koncentrálni.

Jut eszembe… egymásra koncentrálni. Segítsetek, pénteken van egy szabad esténk, Anyu elrabolja a gyerekeket, mi pedig mennénk színházba, kiállításra, koncertre… Van valami szuper ajánlatotok?