Itt is megtalálsz:
All Posts By:

Ági

    Egyéb

    Tényleg, hol is tartok ebben a bio-ügyen? -1. rész

    A tegnapi eset kapcsán a legmegdöbbentőbb az volt számomra, hogy mennyire el tud szektásodni a bio-öko-organikus vonal. Felnőtt nők vették fel a kesztyűt, és szálltak harcba velem az én-már-mindent-kurvára-tudok álarc mögött. Méregették és mutogatták, hogy kinek az ökobio fasza nagyobb, de valami olyan kioktató stílusban, és annyira sziklaszilárd kijelentésekkel, hogy el voltam képedve.
    Elvakultan.
    Mérlegelés nélkül, a lehetséges következmények átgondolása nélkül rávágni mindenbárakármire, ami modern,hogy “nagyanyám idejében sem volt” vagy hogy “nagyanyám is elvolt nélküle” szerintem nem túl okos dolog. Választani vagy elutasítani bármit alaposabb ránézés és ismeretszerzés nélkül szerintem kiszolgáltatott döntés. A modern dolgokat elvből elutasítani szerintem pont olyan, mintha valaki nem venne tudomást a természetes gyógyászatról, a holisztikus szemléletről és csak azért, mert Vágó István azt mondta, elutasítaná a homeopátiát vagy a Bach virágcseppeket.
    Dönteni ugyanis csak akkor lehet, ha tudod, milyen alternatívák vannak és az egyes utaknak mik a következményei.
    Kezdem talán a leg-dur-vább dologgal: én beadattam a kemoterápiát. Ma sem döntenék másképp, nem variálnék, sőt, anno amikor befejeződött a hatos ciklus, eléggé be voltam tojva, hogy most akkor mi fog engem megvédeni, mert 

    vallom, hogy a betegség nagyon összetett. Lelki és testi eredetű egyaránt, és ezt a kettőt nem lehet és nem is szabad különválasztani. Én pedig még nem voltam kész újrakezdeni  az életem- pontosabban nem tudtam, hogy merre induljak. Időre volt szükségem. 

    Megnéztem, mi a legfontosabb összetevője annak, amit kapnék, és ledöbbentem. Fagyöngy. Ami mérgező. És természetes.
    Ezzel együtt hiszek a máriatövismag-kivonatban, ami az egyik legjobb májregeneráló a világon, és igen, nekem bejött a kávés beöntés is.

    Mára ott tartok, hogy a legközelebb talán a vegetariánus határán billegő, de teljesen tejmentes és gluténmentes diétához állok a legközelebb. Nem eszem semmiféle színezéket, tartósítószert, ízfokozót, állományjavítót. Nem iszom szénsavasat (kivéve a pezsgőt:P) és sok gyümölcsöt és zöldséget is kihagyok, ezeket több okból:vagy az előállítása/permetezése/szállítása nem megfelelő, vagy a savtartalma nem oké, vagy a lebomlásakor keletkező anyagok nem hasznosak a szervezetemnek, illetve van még rengeteg szempont, amiket most lustaságból nem sorolok fel. Arra is figyelnem kell, hogy mit-mivel eszem, és vannak fűszerek, amiket teljesen el kell hagynom.

    Itthon őröljük a rizslisztet, ami életünk egyik legjobb döntése. Olcsóbb, frissebb, jobb, és mindennek egész más íze van. Az egészen finomtól a durva daráig mindent tud a malmom, ami ráadásul csodaszépen megmunkált darab, nagyon szeretem.

    Minőségi váltás volt, mikor megvettem a gabonatej főző gépünket. Az, hogy ipari mennyiségben tudok rizstejet előállítani 70Ft/liter áron, az csak a kezdet. Az, hogy a kedvem szerint ízesítem, az a második dolog, ami miatt érdemes volt: nagyon szeretjük az almás-fahéjas, a vaníliás-narancsos és a kardamomos-kókuszos rizstejet is.
    Elképesztő rizstejszínt tudok főzni, akár fokhagymás-petrezselymes, akár kókuszos-almamézes verzióban. Megtanultam a kis gépemmel növényi krémsajtot főzni, de már nyáron kikísérleteztem, hogy hogy tudok sajtot készíteni agar-agar, guargumi és xantán nélkül, amiket szintén nem fogyaszthatunk.

    A bőrápolásról – már akkor növényi kivonatokat, virágvizeket, gyógynövény főzeteket és rügykivonatokat használtam az arckezelésekhez, amikor mások még nem is tudták, hogy ilyenek léteznek. Érdekes, ebben folyamatosan változik, ugyanakkor nagyon ugyanolyan az ízlésem: szeretem a hatékony növényi komplexeket, de most már tudatosan figyelek arra, hogy a fürdővízzel együtt ne öntsem ki a gyereket: hacsak tehetem, nem rendelek messziről, nem szeretem a műanyag csomagolást és nagyon díjazom, ha valami nincs agyonpapírozva.

    Évek óta én főzöm a mosószerünket és én készítem az öblítőnket. Van, amikor nincs időm rá, de legtöbbször igen. Természetes és lebomló tisztítószereket használok, ugyanakkor Barnabásnál még fel se merült a mosható pelenka, Gergőnél meg kisebb gondom is nagyobb volt a kemoterápia mellett annál, hogy pelenkát mossak.

    Folytatom…

    Megosztás:
    Egyéb

    Cserépedény + Breastlight gép + semmittevés

    Parázs vita alakult ki Antal Vali fb oldalán a mammográfia kapcsán. Már magától az üzenettől is felállt a szőr a hátamon: a mammográfia szörnyű, el kell kerülni és daganatot okoz.
    Olyan korban élünk, ahol a nők 10%-a jár rendszeresen (évente, kétévente) ellenőrzésre. 
    Az időben felfedezett mellrák gyógyítható. Ahhoz, hogy időben felfedezzék az elváltozást, szűrővizsgálatok kellenek.
    Nos, a mammográfia nem kényelmes. Nem klassz, mert egy üveglap közé préselik a melled, a hónaljad, összenyomják, és felvételt készítenek róla.
    Jelenleg ez a legbiztosabb szűrővizsgálat. Régóta alkalmazzák, tehát utánkövetésre is volt lehetőség, és az évente mammográfián áteső nőknél nem alakul ki nagyobb arányban mellrák. Akik viszont nem mennek el, azok rendszerint csak akkor érzik a bajt, ha akkora már, mint egy kisebb karfiol, és ilyenkor jó esetben már bőven érintett a nyirok is és nem kizárt, hogy távolabbi szervek is.
    És ekkor ma, Magyarországon, 2015-ben be mer dobni valaki egy miért-ne-menjünk-mammográfiára cikket. 
    Hát persze, már meg is van a válasz, mert van más, szuper szerkezet, a neve Breastlight. Egy lámpa, ami átvilágítja a melled. Mintha egy erős fényű zseblámpát tennél a melled alá, és ahogy az átvilágítja, majd kiderül, van-e benned rák. Így.
    No.
    Nekem alapvetően az volt az első gondom, hogy nem vagyok orvos, így a látottakat nem tudnám értékelni. A rák ugyanis nem mindig egy fekete folt. Van ductalis karcinóma, van medullaris karcinoma, van gyulladásos mellrák, és bizony a mell egy részének/egészének mikromeszesedése is a rák alattomos, és elég gyakori formája. Ehhez én kevés vagyok.
    A fejemben összeállt, hogy vajon hogyan lehetne használni egy ilyen kütyüt: én a havi önvizsgálatot tettem volna hatékonyabbá vele, de semmiképp nem tudtam volna elképzelni, hogy ez helyettesítse az évi mammográfia+mellultrahang kombót.
    Megnéztem a videó használati utasítást, és hát csupa rendkívül pontos szakkifejezés volt benne, mint például “jó, ha van egy tükör is a szobában”, “mindenkinek magának kell kitapasztalni, mennyire legyen erős a fény” és hogy “egy kis gyakorlattal könnyen felismeri, ha valami eltérés van”.
    Negyven ropogós ezresbe kerül ez a csodalámpa, amiről a Daily Mail hosszas cikket hozott le, de sajnos már csak abból az apropóból, hogy a brit reklámszövetség és a gazdasági versenyhivatal vaskos büntetést rótt ki a forgalmazóra. Az ok nagyon egyszerű: megvezették a nőket. Tovább kutakodtam, és azt írják, hogy több, mint 20.000 készüléket adtak el 2006-2012-ig, ekkorra azonban már nagyon sok reklamáció érkezett és sajnos többen meghaltak a korai diagnózis hiánya miatt.
    A gyártó azzal védekezett, hogy “az esetek kétharmadában kimutatta a rákot, mikor az már elég nagy volt”, ami egyrészt azért megdöbbentő, mert ez 
    1., egy igen nagyon rossz arány (66%)
    2., azok, akik meghaltak, mert biztonságban hitték magukat és nem mentek el a károsnak kikiáltott szűrővizsgálatra, ezzel a kifogással már semmire sem mentek.
    Ja, azt is pozitívumként említették, hogy “de azok a nők, akik rendszeresen használták a lámpát, sokkal magabiztosabbak voltak”, de ez már csak a nebasszamármegakurvaélet kategória hab a tortán szerintem.
    Nnna. 
    És akkor elérkeztünk ehhez a szép naphoz, amikor az Antal Vali oldal felhívja a figyelmet a mammográfia káros mivoltára, de szívből ajánlja ezt a 2012-ben már csúnyán leszerepelt lámpát, illetve ott náluk a vizsgálatot, amit evvel a lámpával végeznek.
    Az a kommentem, amiben beírtam, hogy magán az Antal Vali honlapon is szerepel, hogy a Breastlight géppel végzett vizsgálat kiegészíti a többi mellvizsgálatot és nem helyettesíti a teljes körű orvosi vizsgálatot, valahogy eltűnt. 
    Kérlek Benneteket, gondolkodjatok. Tájékozódjatok, mérlegeljetek és úgy döntsetek. 
    … ja, és köszönöm a ma reggeli levelet M-nek. Nem gondoltam volna, hogy ennyire aktuális lesz a nap végére:
    “Kedves Ági!
    pici ez a kocka és sok mondandó, ám kevés a szó, amivel kifejezhetném a tiszteletemet. 32 éves vagyok és Neked köszönhetően, mai nappal voltam életem első cici uh-ján. Az, h minden rendben volt nem természetes, hanem szerencse. Hálás vagyok Neked a blogodért és köszöni egy 1 éves totyogó is!”

    (olyan hosszú lett, hogy a cserépedényt meg a semmittevést meg sem írom:D)

    Megosztás:
    Egyéb

    Esős idő, hétvége, diósajt

    Remek.

    Most még az időjárás is alápakol a hangulatomnak – pont olyan sírós-szomorú idő van, mint ahogy én érzem magam jó pár napja.

    Frankfurti levest főztem (majdnem mindent meg kellett változtatnom benne :D), aztán festettem. Dolgoztam, dolgoztam, meséltem. Rajzoltam, meséltem, most pedig egy gyapjú takaró alatt kucorgok és összeírom, milyen hangoskönyveket szeretnénk.

    Könyveket pakolászok – a pincéből fel, a polcokon rendszerezve, a nagyon régieket a vitrinbe hogy ne sérüljenek, az érdekteleneket pedig egy dobozba és mennek a papírgyűjtésre.

    Apa elvitte a Lucznik és a Naumann varrógépet is, úgyhogy Apát ismerve két csodaszép, nagyon jól működő varrógépem lesz nemsokára.

    És nyafogok. Nincs kedvem seriffeset játszani, így a lábfejemre dobják a lasszót. Nyihogok,én vagyok a vad kancaparipa Barnabás szerint. Mosolygok.

    Kimegyek sírni a konyhába.

    Csörög a telefonom, lebeszélem, rendben, oké, az megy majd a főoldalra és igen, majd küldöm. Egy hét. Oké.

    Kancaparipa helyett most ártéri vidék vagyok a legókamionnak. majd alagút lesz a felhúzott lábam, én pedig pihegek csendben.
    El lehet fáradni a bánatban.

    Nem tudom, honnan jut eszembe a diósajt – ki kéne próbálni, és bár rengeteg receptet találok, mindegyikben van olyan összetevő, ami mi nem ehetünk.

    Hopp, megint sírok – Nagyi isteni Kossuth kiflit tudott.

    Pedig már csak három hónap Karácsonyig. Nekem pedig már nincsenek nagyszüleim.

    Megosztás:
    Egyéb

    Elviselhetetlen vagyok

    Dühös, sírós, nagyon fájós.

    Megy tovább minden. A postás még mindig nem mer a kapuhoz jönni, a szomszéd még mindig nem tud parkolni, a telefonom kijelzőjén a védőfólia ripityára tört, holnap pedig kirándulunk az óvodával.

    Minden megy tovább, miközben Apu hol kórházban van, hol nem, a nagymama meg… hát, meghalt.

    Végleg.

    Úgy gondolom, ő többször halt meg élete során. Nem biztos, hogy akkor először, de akkor bizonyosan, amikor a nagyapám megvakult a fél szemére. A Nagyi sokkal rosszabbul viselte, mint Nagyapa. Nagyapád megvakúúúút, sírta mindig a telefonban, aztán már mindenen sírt, végül agylágyulása lett.

    Akkor már fehér volt a haja, nem pedig aranyszőke és csinos csigákba rendezve, mint régen.

    Gyere, Te kis drága – mondta mindig,megsimogatta az arcom, majd életveszélyesen szelt egy kenyeret maga felé, én pedig mindig azért mormoltam az imát, hogy nehogy magába vágjon.

    Esténként arckrém és szarvasfaggyú illat vette körül. Csak Scholl sarokkenőcsöt, Max Factor púdert és Pond’s arckrémet használt. Meg jó melltartót. Fiam, a jó melltartó kincset ér.

    Kincset ért a bodzaszörp is, amit készített. Hahotázva tudott nevetni és éktelenül veszekedni. Kötött, horgolt, intézte a kertet, egyébként pedig fénykorában még a sarki boltig is feltette a rúzst. A konyhában, az ablakon lógó kis tükörben pedig csak annyi hely volt, hogy éppen láthatta azt a szép, dús száját.

    Most újra együtt lehetnek Nagyapával és remélem, már ketten figyelnek ránk a nagy felhőről.

    Megosztás:
    Egyéb

    Nagyon sok.

    Most sok, nagyon sok, most túlcsordul.

    Most nagyon sok szeretetet kap a családunk.

    Meghalt a nagymamám.

    Negatív minden másfél éves eredményem.

    Apu nincs jól, és igazán jól már régen nincs – itt az ideje komolyan törődni az egészségével.

    Megvettem a 36-os álom ceruzakészletet.

    Temetésre megyünk hétfőn. (igen, a negyedik hely itt a sorban jelzi hogy még nem fogtam fel.)

    Csalódtam valakiben, de nagyon, mélyen, igazán nagyon. Visszafordíthatatlanul összetört bennem valami.

    Alkotok.

    Elcsendesedtünk.

    Nyugalmat keresünk.

    Még nem találtuk meg.

    Sokat sírok.

    Pedig a neheze mögöttem.

    Nagyon sok ez most. Nem is bírja a kis lelkem.

    ————————–

    A tegnapi szülői est nagyon elhúzódott: 3/4 10-re értem haza, addig beszélgettünk Barnabásról, beilleszkedésről, szokásokról, ünnepekről.
    Érdekes, mert mindig ajánlanak olvasnivalót, de semmi nem kötelező. Vannak közösségépítő esték, de ha nem veszel részt rajtuk, akkor sincs semmi.
    Múlt héten szilvalekvárt főztek be az anyukák, holnap paradicsomot fognak, hétfőn szőlőlevet préseltek és a gyerekek azt itták a tízóraihoz.

    Barnabás már megy holnap, nagyon várja. A kedvence a reggeli tűzrakás, abban mindig nagy örömmel vesz részt, úgyhogy rendszerint meg is várják a tűzgyújtással, hogy meglegyen az öröme.
    A pénteki kirándulás még lóg a levegőben: vagy mindnyájan megyünk (Barnabás, Gergő, én) vagy egyiknek sem. Még frissen megy vissza a betegség után, és ilyenkor kell az az anyai szigor, hogy ne rohangálja csatakosra magát.
    Jelzem, egy idióta vagyok, hogy eladtam a Liliputi csatos hordozónkat: most pénteken jó szolgálatot tehetne, de 20-30 ezerért nem fér most bele, hogy másikat vegyek helyette.
    Kenyeret sütök holnap és fűszeres indiai karfiolkrémmel kenem majd meg. Tudom, hogy első hallásra nem akkora rákenroll, de hidd el, mennyei.

    —————————-

    Meghalt a nagyi.

    Még mindig nem hiszem el. És még csak beszélni sem tudok róla. Letilt az agyam.

    Megosztás:
    5 perc a semmiből

    Öt perc a semmiből – Tízegészhét

    Facebook.
    D. a  Nike runner blabla alkalmazással az imént 10,7 km-t futott.
    ———–
    D. tavaly ilyenkor kopasz volt. Három gyereke, klassz férje van, meg egy jó futócipője. És egy nehéz év a háta mögött: daganat, műtét, ne soroljam.
    Egyébként emlékszem rá, botrányosan jól nézett ki kopaszon is. Körülbelül 3 km hosszú lábai voltak és olyan arca, hogy a járókelők bebámultak az ablakon, mikor ott pingáltuk magunkat egy ilyen mellrákos nőknek szóló szépítő délutánon az Estée Lauder szalonban.
    “Magam is meglepődtem, de jól esett”-mondja, mert nem lát benne semmi hősieset, drámait, erőlködést. Így vagyunk mi ezzel: írunk, futunk, szakítunk a régivel, örülünk minden kis sikernek. Beleadunk apait-anyait.  Mélyebben szeretünk és melegebben süt a Nap. Nincs bosszantó apróság, nincs elvesztegetett pillanat és nincs lehetetlen sem. Már senkivel nem mérjük össze magunkat és nincsenek megugrandó szintek. Magunkhoz képest leszünk egyre jobbak, de ha nem, már az is rendben van. Megtanultuk, hogy a legnehezebb pont magunknak megbocsájtani.
    És persze ott van az a vasakarat, az a nagyon erős ösztön, amit már jó ideje nem neveznek nevén az emberek, mert az élet kényelmes és tulajdonképpen nincs rá szükség. Életösztön. Csakazértis összeteszem a hátam mögött a tenyerem. Csakazértis, mert anno azt mondták, hogy sosem lesz olyan mozgékony a műtött oldal. Éljen a jóga.
    Nem vagyunk áldozatok.
    Szerencsések vagyunk.
    Minden pillanatban élünk.
    (Csak az a kurva futás, na az nem megy a fejembe. 10,7 km-t ki a fene futkorászik, ha nem üldözik a farkasok???:D)
    Megosztás: