Itt is megtalálsz:
Egyéb

Bodza zselé

Tegnap leszedtem egy adag bodzát, holnap már el is készül az első adag zselé:) Almásat, fehérborosat és narancsos-citromosat tervezek.
az igazság az, hogy próbálok lelkesedni a mindennapokért, de most nagyon nem megy. Bosszantó, ostoba és sehova nem vezető időszak van most az egyik munkámban, szélmalomharc, küzdelem. Más hülyesége miatt kerülök kellemetlen helyzetbe, dolgozom feleslegesen és ami még ennél is szörnyűbb: a kedvemért más is feleslegesen dolgozik/dolgozott hiába. Ég a pofámról a bőr, és bár tudom, hogy nem tehetek róla, akkor is zavar, hogy nem tudtam kivédeni a helyzetet. Szar ügy, na.
Tulajdonképpen nem a munkával van baj. Sosem a munkával van baj. Ha valamihez értesz, beleásod magad,  dolgozol éjjel-nappal az nem kimerítő, legalábbis számomra nem. Az emberek felesleges kerékkötését, akadékoskodását, pozíció féltését, hozzá nem értését (lustaságát?) legyőzni, na az teljesen kiforgat önmagamból.
Ha valamire van egy hónapod, hogy megcsináld, és nem engedik, nem reagálnak, fogy az idő, majd másfél héttel a határidő előtt észbe kapnak, hogy akkor na, most, azonnal, de még így is magyarázd meg lépésről lépésre, hogy mit akarsz, engedélyeztesd, hagyasd jóvá – az rettenetes.
Nem csinálják meg, de te dolgozz, de nem szabadon, hanem minden anyagot küldj át elbírálásra azokhoz, akik nem csinálták meg… értitek, milyen faramuci helyzet ez?
Ráadásul rántasz magaddal egy csomó embert: haptákba állnak, hogy segíthessenek neked, aztán jön a nagy büdös csönd – kiszállsz és nem vállalod.
Most, hogy így leírtam, ez az egyetlen jó dolog az egészben.
Mondhatom azt, hogy ez annyira méltatlan, hogy nem csinálom. Nem vállalom. És bosszankodok, mikor látom, hogy mi lehetett volna, és hogy ehelyett hogy oldják meg.
Bosszankodok, dühöngök, szomorú vagyok.
És bodzazselé főzésbe ölöm a bánatomat.
Megosztás:
Previous Post Next Post

No Comments

Leave a Reply