Kategóriák
Egyéb

Profi kommunikáció

Meg nem mondom, hogy PONTOSAN hogy történt, de 95%-os szöveghűséggel az alábbi párbeszéddel indult ma a nap:

Valamiben nem értettünk egyet, és ezt felnőtt módra meg is beszéltük:

– Nyuszkó, de hidd el, hogy igen.
– De nem.És nem és nem és nem.
– De így van.
– De nem, és kész, és nincs tovább vita.
– De van vita.
– De nincs, mert én bezártam a vitát és bedobtam a kulcsot a tengerbe.
– De én akkor meg…
– És nem, nem tudsz lemenni búvárfelszereléssel/tengeralattjáróval, mert én azt felrobbantom.
– De nekem van egy speciálisan képzett cápám, ami visszahozza a kulcsot, ami nyitja a dobozt, és folytatni lehet a vitát, és nekem van igazam.
– De nekem van egy génmanipulátorom a cápádhoz, és ha azt bekapcsolom, csak nekem engedelmeskedik.

…. és ekkor a férjem nagyon sokáig gondolkodott.

– De az én cápámhoz van egy speciális önmegsemmisítő program, ami az ilyen vis majorok esetére való, és mielőtt önmegsemmisít, a kulcsot beleteszi egy fekete dobozba, amihez nálam van a csip, és csak én találom meeeeeeeeeeeeeeg….

– De én…

– GYEREKEK! ILYET HARMADIKBAN HALLOTTAM UTOLJÁRA!- mondta az anyukám, és nagyon nevetett.

Ami persze egy hülyeség, mert ez véresen komoly.

———————————–

Kategóriák
Egyéb

Lassan de biztosan elindult az év, és

ennél jobban nem is alakulhatott volna eddig:
túl vagyok az első sugárkezelésen és ne-ga-tív a tüdőröntgen. 
A nagy örömködésből még jusson annak a ténynek is, hogy a KékGolyó környékén van egy kis eldugott turi, ahol ma 3000 Ft-ért vettem egy hasított bőr, fekete, címkés Esprit csizmát, illetve 2000(!)Ft-ért egy papucsot. Kifutó modell. Birkenstock.
A szívem szakad meg, hogy most tök sokat kell majd arra járnom. Mindjárt sírok. Gondolhatod…:)
Szóval megvolt a sugár, irtó kedvesek, nem lesz vészes a dolog, csak nagyon (értsd NAGYON) sok idő elmegy az utazással. Kitaláltam, hogy tömegközlekedni fogok, dolgozom, ha épp kedvem tartja (ez nagyon nagyképű volt. fussunk neki megint: dolgozom, ha a határidő úgy kívánja), vagy bambulok. Zenét hallgatok. 
Na, királyul kitaláltam? Viszont ehhez kell nekem egy netbook (tableten lehetetlen oldalakat írni. A digitális billentyűzet nagyon nem nekem való), úgyhogy ha van ötletetek, hogy milyet kezdje el nézni, ne tartsátok magatokban. 
Nyilván elsődleges szempont, hogy szép legyen:))
——————-
És akkor summázva:
A nap legjobb része az volt, amikor megmondták, hogy minden oké, mikor kiderült, hogy az én méretem a csizma, illetve amikor végre hazaértem.
A legrosszabb: Barnus közölte, hogy kurvapicsafasz oroszlánpiknikfasz(!?!),  végleg elromlott a kenyérsütőm, és a tegnapi Gergőt-szoktassuk-be-a-bölcsibe projektnek köszönhetően fáj a torkom. Hiába, a 6 kemó az 6 kemó, ott nincs kecmec.

A legislegrosszabb viszont az, hogy az egyik óvónő annyira rászállt a gyerekre, hogy ez már nemmérlegelés és vita tárgya: kénytelen leszek beszélni vele. 

Kategóriák
Egyéb

Első nap a bölcsiben,

Gubancka jobban van, és megvolt a prof.habil.adj. főfőmufti dr. prof. non plusz ultrával a tali – meglepően kedves volt, és meglepően gyors.

Szerdán indul a sugár, ennek értelmében, egy, azaz 1 napom van beszoktatni Gerusz Maximuszt a bölcsibe. Zsír?

Na mindegy, szerdán reggel tüdőklinika, meg be kellene fejeznem ma este egy munkát, de már nem tudom nyitva tartani a szemem, úgyhogy

– még megyek,és kiderítem, hogy ki és miért kapcsolt szlovák adóra (folyamatosan mennek a reklámok)
– Gergő elaludt-e (megtanulta felnyomni a popsiját az égbe. most ÉLETVITELSZERŰEN űzi ezt a foglalatosságot.)
– Barnesz napirendre tért-e már az új, kezeslábas pizsije felett. Nagyon boldog volt tőle.

….

Pipa, pipa.

Egyedül a szlovák tévécsatorna maradt felderítetlen, de ettől még tök nyugodtan fogok aludni, nagyjából MOST.

Kategóriák
Egyéb

Átszakadt a gát

és beszéltünk róla.

– miért voltál rám mérges?
– féltem, hogy meghalsz.
– igen?
– igen.
– de nem fogok.
– biztos?
– biztos.
– akkor jó.
– jó.

És tartsuk magunkat ehhez.

Ezen kívül:

  • 5km az ellipszis tréneren (majd’ besz@rtam), 
  • sütőtökös gnocchi pecorino sajttal (már nagyon ránk fért, hogy főzzek valami f-i-n-o-m-a-t.  Az egészséges mellett.)
  • komplett körömvágás- a két fiúnak, és nekem is.Ez azt is jelenti,hogy MEGNŐTT a körmöm.
  • Shakespeare és almás tea
  • holnap irány a Kékgolyó!
Kategóriák
Egyéb

Zavar a rendszertelenségben

Jól hangzik, mi?
Átélni sem szuper, hidd el.
—————
A helyzet az, hogy én nagyon, botrányosan, mérhetetlenül EGYEDÜL „szeretek” fájni. Nyilván elmondom, hogy mi a baj – nagy vonalakban, de a védvonal mögé szinte csak én mehetek, mélységekbe nem, vagy nagyon ritkán avatok be bárkit, és nem ragozom a ragoznivalót.
Ez tegnap megdőlt.
—————-
Azt hiszem, hogy már minden mindegy volt: az utóbbi hetekben olyan hullámvasúton ülök, ami nagyon megtépáz lelkileg, testileg, szellemileg, és valószínűleg elfáradtam udvarias betegnek lenni.
A dolog egy kérdéssel indult, nevezetesen azzal, hogy „tényleg tudni akarod?”, és igen, meglepő módon tényleg tudni akarták. És elmondtam. Majdhogynem mindent. Mindent erről a betegségről, a teljesen hétköznapi, kurvára nem heroikus oldaláról. Azokról a pillanatokról, amikor nagyon messze van a pink-survivor-tollboás rész, és nagyon közel az a kétségbeesett élni akarás, ami cseppet sem szép, cseppet sem szagtalan és nagyon embertelenül emberi.
Az, amit nem énekelnek meg a filmek.
Az, ami a valóság.
Tessék, ez vagyok én, ezek vagyunk mi, parancsoljatok. Millióan hátat fordítottak nekünk a betegség alatt, és nincs sértődés, ha Ti is ezt teszitek. Mert ez nem könnyű. És nem is szép. És természetesen egyáltalán nem könnyed. Sokkal nehezebb, bajosabb,bonyolultabb szeretni most minket, pláne a családunk részévé válni, és természetes, ha valaki ezt nem akarja felvállalni. 
Ezért most íme: itt állunk pucér seggel, betegen, egy nem tökéletes (ó, messze nem tökéletes) házasságban, nem tökéletes házban, nem tökéletes gyerekekkel. 
És tökéletesen érthető, ha sarkon fordultok, és elmentek.
Nem mentek?
Újabb infó.
Most sem?
Még egy bomba.
… és odaégett a fasírt. És Brezsnyev szemöldököm volt. És Barnabás nekifutásból hason csúszott az ásványvizes palackokon – visítva. És nem volt rajtam kendő. 
Én pedig mondtam, és mondtam. Mert ez így fair. Tudniuk kell mindent, hogy eldönthessék, akarnak-e velünk társasozni.

Kategóriák
Egyéb

Új év, új lap

Nem hiszek abban, hogy mindent magunk mögött lehet hagyni. Egyszerűen nem. Azt hiszem, nem tudnék olyan messzire menekülni, olyan nagyon elbújni, annyit öregedni, hogy elfelejtsem azokat a dolgokat, amik bántanak, kísértenek, fájnak.
Mivel az egyszerűbb út nem megy, inkább megoldom őket.
Praktikusan ez azt jelenti (itt és most), hogy nem hiszek abban, hogy január elsejétől 

  • hej, haj,elfelejtjük a múltat, huss, mint egy rossz álom, meg se történt, és boldogan élünk, míg meg nem halunk
  • minden csodás lesz. minden szuper lesz. a ház rendezett lesz, a ruhák vasaltak, a gyerekek jólfésültek és koszmentesek és persze fo-ga-dom, hogy még azelőtt felszedem a kutyaszart, hogy földet érne a kert végében.
  • magától értetődően ledobok 30 kilót, mert MÁTÓL egészségesen élek.
Nos, nem. Azt hiszem, ha valamit megtanultam a ráktól, akkor az az:
„harapj kicsiket”.
Nem lehet egyszerre megjavítani, legyőzni, turbósítani, tökéletesíteni – egyszerűen nem. 
Talán a nagy lecke az, hogy megtanuljam úgy elérni a célt, hogy kihagyom az erőszakos részt. Oké, nyilván, erőfeszítés, elszántság, eltökéltség mindenhez kell, de az az érzés, amikor már a felkelés is fáj és egy nyomakodós küzdelem az egész nap, csak mert KELL, mert AKAROM, nos, azt megpróbálom elkerülni.
Ehhez pedig okosan kell kitűzni a célokat.
No lássuk:
  • Gyógyuljak meg, legyek szuper egészséges helyett: Nagyon szeretném, ha rendben menne a sugárkezelés. Ehhez az kell, hogy ne gyulladjon be a bőröm, maradjon ép, bírja a strapát. Gergőke bírja a bölcsit. 
  • Legyek nádszál karcsú, fitt és szálkás helyett: Barnabás szülinapjáig -7kg a kitűzött cél. Ehhez olyan nagyon-nagyon sokat nem kell tennem: az ellipszis trénernek a madzagját kéne megtalálnom (azt hiszem, tudom is, hogy hol van)
  • Az egész ház csillogjon – villogjon helyett: találjunk valakit, besegít, aki megbízható és szépen takarít. Még januárban pakoljam le a gardróbból a nem használt vállfákat. Kitalálni az előszobába a cipőtároló rendszert.Felfúrni Gergőéhez a karnist.
Ennyi.
Február elején meglátjuk, mi lett belőle. Ha pipa, akkor örülünk. Ha nem pipa, akkor meg így kellett lennie. A Jóisten mást akart. És „who am I to argue”:)?
Kategóriák
Egyéb

… pontosan tudjátok,

hogy mik az álmaim. Azt is, hogy milyen csaták,feladatok várnak rám.

Úgyhogy semmi ilyet nem írok.

Viszont van valami, amit szeretném,ha tudnátok – igen, így ismeretlenül is:

nagyon köszönöm, hogy itt voltatok velem. Nem tudom elmondani, mennyit jelent és mennyire sokat ér ez nekem.

Köszönöm, hogy vagytok.

És remélem, 2014 jó kis év lesz Nektek is.

Kategóriák
Egyéb

Kedves Ház,

napok óta készülök erre a bejegyzésre, de mindenképp meg szerettem volna még írni Neked ezt a levelet:
azt hiszem, tartozom egy bocsánatkéréssel.
Ne haragudj.
Tudod Te is, hogy nem volt felhőtlen a viszonyunk. Én megrémültem Tőled: túl sok, túl nagy, túl távoli voltál, és gyökeresen más, mint bármi, amit eddig ismertem.
Nem éreztelek otthonomnak, csinosítottalak, tervezgettelek, de nem sikerült ráéreznem,hogy Te mit is szeretnél, Te milyen vagy. Minden úgy, alakult, ahogy logikus volt, ahogy én akartam, és elsiklottam a súgásod felett… pedig ha hallgattam volna Rád, akkor sokkal hamarabb észrevehettem volna, hogy mennyire szép a nappali ablakán a pirosas-narancsos napfelkelte. Hogy a másik fürdőszobában ne csak a fekete csempét lássam meg, hanem a törtfehéret is, és ne utáljam, hanem világos kiegészítőkkel nyissam meg a teret.
Szerethettelek volna azért, mert nem vagy dohos, nem vagy büdös, mert fantasztikus teraszod van, amit még szintén nem laktunk be.
Ehelyett harcoltunk Te meg én, ne is tagadd: a cél a teljes győzelem volt, mindketten azt akartuk. Te el akartál nyelni, felszabdalni, kifárasztani, én pedig Téged lecsupaszítani, hipp-hopp átformálni, és megszabadítani minden emlékedtől.
Igen, látom: tudom, hogy sokkal jobban szeretted, amikor a néni kertészkedett: volt rózsalugas meg díszbokrok, most pedig két kutyát és két gyereket hordasz a hátadon, de hidd el, megéri. Nagyon szeretnek Téged. Lesz majd szalonnasütő is, meg kerti kemence, de hidd el, nem lesz rossz. Nyüzsis lesz, de nem lesz rossz.
Jobb volt a varrószoba meg a csend, de nekünk most kazánház kellett,így most ez van.
Kérlek, engedd, hogy újra kezdjük. Legyél türelmes velem, én is az leszek Veled. Ne hajtsuk túl egymást, engedd, hogy otthonra leljek Benned. 
Próbáljuk meg újra, jó?
Én pedig hálás leszek minden percért, napért, évért, amit eltölthetek itt Veled és a fiúkkal.
Nagyon hálás.
Kategóriák
Egyéb

Mindenkinek

köszönjük az étel-felajánlásokat, csúcsok vagytok:D

Felavattam ma a cserépedényt, beledobáltam krumplit, hagymát, sárgarépát, húst, lesz hozzá tejszínes gombaszósz és egy kis tejszínes zöldségleves (igen, el akarom használni a maradék tejszínt).

Aztán most nincs semmi sem.

Csak vagyunk.

Én már a takaró alatt, pihenek, májvédő teát iszom (rettenetes), Ádám elvitte Gubancot az állatorvoshoz (valszeg nem diszplázia, hanem csonthártya gyulladás. És ez jó hír.)

Kategóriák
Egyéb

Ha azt várod, hogy

„és karácsonyra minden összeállt, mert a legfontosabb a szeretet”, akkor ne olvass tovább.
Kurvára nem úgy telt el ez a pár nap.
Kezdem egy rövid kitérővel: soha nem volt segítségem, de mióta a kemó az új hobbim, azóta hetente 3x jön takarítónő.
Nagyon megkedveltük, nagyon sokat segített, nagyon nehéz időszakban volt velünk és persze mindezért roppant hálásak is voltunk neki. Minden téren.
És természetesen nem szóltunk, hogy piszkos a lépcső, hogy ragadnak az edények és hogy a gyerek ágya alatt is fel kell porszívózni, hisz fogta a gyerekemet, amíg hánytam, tisztába tette, amíg a kajáját készítettem és vigyázott rá, amikor orvoshoz mentem.
A bibi az lett, hogy a takarítás akkor sem volt meg, amikor otthon voltam – és egyre inkább nem volt meg. Volt olyan hét, hogy 3×6 óra alatt nem sikerült eljutni a fürdőszobáig, vagy hogy 2 havonta sikerült csak lejutni a mosókonyhába meg Medve dolgozójába. Igen, mi rontottuk el, de sajnos ez elkerülhetetlen volt: nem lehet „távolságot tartani” úgy, hogy közben pólóban-bugyiban hányni jársz, kopaszon.
Sajnos akármennyire is megszoktuk, többször szólni kellett már a takarítás miatt, ugyanis ha ő nem csinálja meg, akkor nekem kell, én meg nem tudom és a sugár alatt nem is fogom tudni. 
Az utolsó csepp talán az volt, hogy el kellett mennünk itthonról, és mire hazaértünk, konkrétan az előszoba volt felmosva, ezen kívül semmi, még egy porszívózás se, de neki ki volt festve a körme és ragyogóan kisminkelte magát. Oké, szemét vagyok, hogy csak az előszobát említettem, végülis a fésülködőasztalomat letörölte ennek köszönhetően…
Na szóval karácsony előtt hirtelen roppantul megbetegedett, és sajnos nem tudott jönni takarítani, majd csak az ünnepek után – így nekiláttam s.k.,és felfedeztem, hogy MINDEN, MINDENHOL iszonyú retkes, és konkrétan a rendezett felszín mögött rohad a ház (besöpörve minden a szekrények mögé, ágy alá, pult alá, és úgy egyáltalán, olyan helyekre, ahova eddig esélyem nem volt lehajolni, mert az agyamat is kihánytam volna.)
Szóval takarítottunk. Végig 23-án és 24-én is, súroltunk, sikáltunk, honfoglaltunk, purgáltunk. Olyannyira nem haladtunk, és olyannyira elhatalmasodott a káosz (takarítás, gyerekek, fúrás, szerelés, mosógépből folyt a hab, pulyka a sütőben és nincs kész, és már este 8 van), hogy 24-én este tojásrántottát ettünk. Oké, laskagombával és tejszínnel, meg forralt almalevet ittunk hozzá (köszi a tippet Klaudia),de akkor is: rántottát, wazze.
Sebaj, majd holnap. 
Aztán 25-én délelőtt keresztelőn voltunk (erről majd később), mire hazaértünk, én már pocsékul voltam, és ott folytattuk, ahol előző nap abbahagytunk, mert jön a család, kész kell lenni. 
A kegyelemdöfés az volt, amikor kiderült, hogy Medve zsebében véletlenül benyomódott az a kurva garázskapu távirányító, és a garázsban gondosan elhelyezett 5 és fél kilós, aranybarnára-pirosra sült pulykát a nyitott ajtón beszökő Gubanc kicibálta az udvarra, szanaszét rágta és meghúzkodta a földön. Egy kurva csonkot találtunk csak, amit könnyes szemmel néztünk vagy 10 percig, 50 perccel a vendégek érkezése előtt. És esély nem volt mást főzni már. 
Nem, nem tökéletességről beszélünk, egyszerűen nem volt más kaja itthon.
Mindketten trenyában, kaja semmi, nincs megterítve, szakad rólunk a víz – és ekkor valami elpattant. Felhívtam anyut, hogy ne jöjjenek, tényleg ne, mert így 2 héttel az utolsó kemó után ez nem az az este, ez most nem sikerült, ebbe most beletört a bicskánk – és egy szó nélkül megértették. Majd beszélünk, feküdjünk le,szarjunk az egészre, holnap jönnek, anyu itt is marad, segít, nyugi.
Nem úgy Medve családja. Hohohohóóóó, hát mi az, hogy holmi fityfasz indokokkal ke-resz-tül-húz-zuk az ő számításaikat, ha egyszer dzsingül bellsz van, akkor dzsingül bellsz van, ők jönnek, hat lóval se lehet őket megállítani. Ők egyébként sem vendégségbe jönnek, meg joguk van, meg mit képzelünk mi, szóval ők jöttek. És frissek voltak, illatoztak, boldogáldottkarácsonyt meg hurrá, hogy együtt vagyunk, és „azért biztos szeret anyukád, akkor is, ha nem jöttek el (!!!!!!!!!!!!!!!!), meg „nem baj, ne búslakodj, itt vagyunk mi és együtt vagyunk, csak ez a fontos(!!!!!!!!!!!) 
Ettük a kibaszott pulyka muffinformában sült töltelékét meg pogácsát, én egy cicanadrágban és Ádám egy pecsétes atlétatrikójában meg egy felsőben (mert melltartót sem tudok venni, amíg benn a varrat). Medve festékfoltos melegítőben és egy szintén festékfoltos pulcsiban, borostásan, kócosan, és csilingelt a Jézuska, és nagy kacagás volt, és nagy művidámkodás, mert NEKIK EZ JÁR.
Az utolsó erőmmel befeküdtem a fa mellé, és bólogattam, hogy „nem baj ha nagy, majd belenő”, de „nézd meg nem is nagy”, „tavaszra jó lesz”, „jaj, majdhogynem KICSI, ugye, Ági, hát mondd, nem majdnem KICSI???” és gombóc volt a torkomban.
Aztán elájultam.
És mire felkeltem, ugyanúgy ment tovább a buli, és közben a fél oldalam görcsöt kapott és félbénán ültem a karosszékben, de ők emiatt sem zavartatták magukat. Aztán kiállt a görcs, és újra meg tudtam mutatni, hogy hol a kiskanál meg a szalvéta, aztán visszabotorkáltam a karosszékhez és újra merevgörcs állt a fél oldalamba.
És ezt konstatálták, és maradtak még másfél órát.
És akkor elmentek.
De előtte megkapták azt, ami nekik jár, úgy lett, ahogy eltervezték, mert ebben az egész helyzetben, ez az egész karácsony csak róluk szólt. 
——————————
Ma ugyanúgy trenyában vagyunk. De végre meggyújtottuk a mécseseket. Kisírtuk magunkat. Beszélgettünk. Anyu hozott kaját,így ettünk is. Kirakósoztunk Barnabással. Aludtunk délután.
Holnap lehet, hogy rendesen fel is öltözünk.
És talán veszünk egy pár kacsacombot is.