ennél jobban nem is alakulhatott volna eddig:

túl vagyok az első sugárkezelésen és ne-ga-tív a tüdőröntgen. 

A nagy örömködésből még jusson annak a ténynek is, hogy a KékGolyó környékén van egy kis eldugott turi, ahol ma 3000 Ft-ért vettem egy hasított bőr, fekete, címkés Esprit csizmát, illetve 2000(!)Ft-ért egy papucsot. Kifutó modell. Birkenstock.

A szívem szakad meg, hogy most tök sokat kell majd arra járnom. Mindjárt sírok. Gondolhatod…:)

Szóval megvolt a sugár, irtó kedvesek, nem lesz vészes a dolog, csak nagyon (értsd NAGYON) sok idő elmegy az utazással. Kitaláltam, hogy tömegközlekedni fogok, dolgozom, ha épp kedvem tartja (ez nagyon nagyképű volt. fussunk neki megint: dolgozom, ha a határidő úgy kívánja), vagy bambulok. Zenét hallgatok. 

Na, királyul kitaláltam? Viszont ehhez kell nekem egy netbook (tableten lehetetlen oldalakat írni. A digitális billentyűzet nagyon nem nekem való), úgyhogy ha van ötletetek, hogy milyet kezdje el nézni, ne tartsátok magatokban. 

Nyilván elsődleges szempont, hogy szép legyen:))

——————-

És akkor summázva:

A nap legjobb része az volt, amikor megmondták, hogy minden oké, mikor kiderült, hogy az én méretem a csizma, illetve amikor végre hazaértem.

A legrosszabb: Barnus közölte, hogy kurvapicsafasz oroszlánpiknikfasz(!?!),  végleg elromlott a kenyérsütőm, és a tegnapi Gergőt-szoktassuk-be-a-bölcsibe projektnek köszönhetően fáj a torkom. Hiába, a 6 kemó az 6 kemó, ott nincs kecmec.

A legislegrosszabb viszont az, hogy az egyik óvónő annyira rászállt a gyerekre, hogy ez már nemmérlegelés és vita tárgya: kénytelen leszek beszélni vele.