Csodás.
Két kézzel túrok a festékben, megszárad a homlokomon a gesso, összeragadnak az ujjaim a selyemfénytől és befolyt a körmöm alá a tinta. Dolgozok, szenvedek, fájok és mosolygok, vagyok és belepusztulok majd újra feltámadok.
Lakkozom a tetejét.
Alkotok.
Beszélgetek magammal. Nehéz, mert nem ismerem ezt a lányt.
Már nem mutatkozhatok be úgy, hogy helló, egykor sminkes voltam, meg hogy ó-azt-ismerem-én-is jártam-oda, meg egyáltalán…
Hanem…
Na akkor lássuk.
Helló, Ági vagyok, kommunikációval foglalkozom, azt is tanítom- verbális és non verbális formában. Jó vagyok abban, amit csinálok, szeretem is, vannak benne nagy kihívások és ujjongós sikerélmények is. Fasza, na.
Harminchárom éves elmúltam, egy napon születtem a kisebbik fiammal, rövid, barna hajam van és kékesszürke szemem.
Most épp 42-44-es ruhákat hordok,imádom a kabátokat, a kendőket és a sálakat. Elmúlt a körömlakk mániám, a körmöm praktisse-francisse oszt csá. Erre van idő, az is géllak.
Két csodás gyerekem van (ez megmagyarázza az időhiányt) és egy klassz férjem, aki ugyan a legalapvetőbb dolgokat sem tudja megjegyezni (nem veszünk x szolgáltatónál 2 éves előfizetéssel sim kártyát és CSAKIS sim kártyát, mikor az összes itthoni készülék y szolgáltatós, basszameg… ez tegnap volt, még nem hevertem ki). A legalapvetőbb agyhiányával együtt szeretem és ő is szeret engem, ennek ékes bizonyítéka, hogy élek (én a helyében már agyonvertem volna magam).
Kevés barátom van, de rájuk számíthatok, még akkor is, ha egy rohadt alak vagyok, mert elfelejtek mindenkit visszahívni, hogy akkor megyünk-e moziba, vagy mi lesz a lekvárfőzéssel.
Nagyon szeretek kávézni. Írni. Olvasni. Inkább sósat eszem, mint édeset. Gyűjtöm a parfümöket és a papírboltban mindig ellágyulok.
Egy nagy házban lakom, egy imádott, 13 éves autóval járok, van 2 kutyánk (egy törpeschnauzer és egy komondor) és sajnos egyáltalán nem virágzik ki a seprűnyél is a kezemben – pont leszarom a virágokat. Pedig többször megpróbáltam. Komolyan. Éljen a kövirózsa.
Imádom a meleget, a nyarat, a pasztell színeket és a nivea tusfürdő illatát. Az eredetit, a sötétkéket, naná.
Tavaly nagyon beteg voltam, most már testileg jól vagyok, a lelkem viszont még javításra szorul, úgyhogy azon még dolgozom.
Most tanulok élni.
Szeretem a poncsókat, a gyümölcsteát, a klasszikus zenét (besírsz, de bartók rádió forevör). Nagyon szeretek vezetni, főzni (egy nagyon speciális diéta szerint táplálkozunk).
A dolgozószobámból írom a blogot, és meg se merem mutatni, hogy mekkora resveteg kupleráj van a szekreteremen.
Hát, ez vagyok.
