- Okádok. nem hányok, nem öklendezek, nem émelygek, OKÁDOK.
- Barnusnak először nem tetszett a szőnyeg, olyan hisztit levert, hogy azt hittem, hogy csirkehálóval körbekerítem, betömöm a száját és kirakom a kertbe. Ez már csak azért is elgondolkodtató, mert igazi falusi csaj lettem – tudom, mi a csir-ke-há-ló, és használom is. A szót. Kizárólag a szót. Vissza a szőnyegre: megbékélt vele.
- Megjött az ágy mögé a falvédőnk. Tudom, hogy másnak nyanyás, de nekem nagyon tetszik, őszi kastélykertet idéz a mintája (egy kedves ismerősünk szerint), és hajlamos is vagyok beleélni magam ebbe a képbe. Kinézek az ablakon, látom a völgyet, szembe a domboldalt a fenyvessel (mondtam már, hogy brutál szép helyen lakunk?), a házakat, a rendezett (kastély-muhaha) kertünket, és az ablak előtt van a teraszunk, rajta egy asztal, az asztalon egy lila műanyag szerszámosdoboz, ami kb. egy éve ott van.
- Tegnap megtudtam, hogy lehetetlen visszaforgatni az idő KERETÉT.
- Gergő nagyon hiányzik (Anyuéknál van, hogy szabadon fetrenghessek) .
- Gergő iszonyúan hiányzik.
- Gergő annál is jobban hiányzik, de hurrá, nincs lelkifurdim.
- Megtervezzük ma a karácsonyi gyerekzsúr meghívóját!! (na jó, nem nagy tervezgetés, egy képre ráírom a szöveget, oszt’ viszhall)
No Comments