Hülye vagyok.

Vegyünk például egy egészen ártatlannak induló estét, amikoris felfedezem, hogy Gergő 37,1 fokos LÁZBAN SZENVED, majd tisztába teszem, megállapítom, hogy zöldet kakilt, és észreveszem a…

telefon.

kicsöng.

én lenni a Megoldó Mama.

Összeszedett vagyok.

Fókuszált.

Felkészült.

Megoldom.

Flór Ferenc kórház, gyerekosztály. Kicsöng.

Felveszik.

Fejemben  a lista: értesítendők, pakolandók, életmentési teendők. Semmi nem zökkenthet ki. Bemutatkozom.

– Miben segíthetek?
– A gyermekem (10 hónapos) lázas, zöld a széklete és PERFORÁLÓDOTT A KÖLDÖKE(?!?!!!), de már leszáradt, de itt a csonk a kezemben, ja, nem, ez palacsinta.

—-

Kurvára remélem, hogy nincs

1., hívószám kijelzés
2., érthetetlenül mutatkoztam be
3., amnéziás az, akivel beszéltem.

– “de Anya, ha egyszer puncid van, akkor ne beszélj” (mindezt a húsvéti ebédnél, még szerencse, hogy a dédi süket)
– fél óráig sikítva hisztizett, mert nem mutattam meg, hogy milyet kakilt Gergő.
– felhúzta Gubanc lábára a térdvédőt.
– “Drazsékám, paripám, én most rád ugrom, és te hősi halált halsz. Utána elmegyünk, és veszek neked fagyit.”
– “Gergő ECSÉM, figyelj: a jó bunker alapja, hogy…”

Gyerekszáj. Rizsszem fogakkal teli, meleg, mosolygós, kedves, őrült gyerekszáj.

És akkor a többi apróság:

• Kezdenek jobban lenni, aminek nagyon örülök: Gergő a második kör antibiotikumot kapja, összességében 3. hete beteg, nyűgös, hisztis. Kijött a második foga, úgyhogy vége az Unifogis időszaknak: Marcang mostantól kétfogú fenevad állat. 
• Kezd látszódni az előszobában, hogy ez egy koncepció, nem csalás, nem ámítás, nem átverés, hanem egy dizájn-elem, hogy össze-vissza képek vannak a falon. Számomra kedves képek. Fehér keretben mind. És az elgondolás az lenne, hogy előbb-utóbb összeérjenek a képcsoportok, és olyan legyen az előszoba, mint egy klassz galéria.
• Ádámnak mondtam, hogy nagyon-nagyon-nagyon szeretnék egy új kanapét. Ádám pedig mondta, hogy álmai nélkül mit sem ér az ember, majd bátorítóan megpaskolta a lábam.
• Egyébként hites uram megy holnap a doktornőhöz, én pedig már előre vinnyogva röhögök, hogy 1., milyen fejet vág majd a férjem, mikor kiderül, hogy alkoholt nem lehet, 2., mit szól majd a doktornő, ha Medve brummogó basszusán felháborodik, hogy hát a bor, na aaaaaaaaz nálunk munkaeszköz. Kiegyenlített harc lesz, mindkettő elég konok;)
• Szerintem kiverné a biztosítékot, ha ezzel a képpel várnám haza. Úgyhogy megyek is nyomtatni-keretezni:)

Szenvedj velem, Bébi. Te hoztad rám a veszedelmet úgyis:)

1., Tejszínes krumplipüré (ez idáig nem bonyolult, csak a tejszínre figyelj, hogy Na-Laktát mentes legyen. Fogalmam nincs mi ez, de ez van a papíron).
2., Pulykahús (fél kiló), póréhagyma (egy egészet tettem bele), 2 tojás és rizsdara (úgy két evőkanálnyi) megy a késes aprítóba, majd ebből a masszából fasírtokat formázok, pici olajban kisütöm. Kihagytam belőle a sót – hát, szar is lett:))
3., Ubisali (kígyóuborka legyalulva, pici o. olajjal)

———–

És a mai szám:

Maradék krumplipüré riszájkül:

– szerecsendió, 2 tojás, 2 ek. rizsdara – evőkanálnyi adagokban kisütöm, jó ropogós lesz
– paradicsompüré, fekete olíva összeturmixolva az öntet.

Nem volt panasz. Ettek, mint a kisangyal.

————————————-

Egyébként meg tiszta mázli, hogy Ádámnak kiszakadt az egyik farmernadrágja. Most csinálhatunk ilyet. És megjegyzem, hogy ennek a Mackónak nagyon székrekedéses feje van. Nem tudom, ki bólintott rá a sorozatgyártásra, de nem kellett volna.

mi pedig bekuckóztunk. Barnabás tévét néz, Gergőke alszik, én pedig

• függönyelkötő után kutatok ezerrel. Valami nem túl feltűnő, bronzos, egyszerű kampóra gondoltam
• mindenmentes valami finomság után vágyakozom
• csodaszép pelenkázótáskát vettem: puha, igényes anyagú, sokzsebes, hűtőrekeszes. Klasszság, na. Fel is töltöttem: 4 pelenka, popsitörlő, cumi, kézfertőtlenítő, alátét az ugye van benne, egy üveges étel. Univer. Az Univernek van mindenmentes bébiétele. Kanál. Na azt még nem tettem be. 
• felvettem a fűtést, olyan hideg van.
• szokom a gondolatot, hogy egy jó ideig tilos a kávé. A tea nem. Úgyhogy egyelőre a Twinings english breakfast teáját próbálom majd meg egy csepp tejszínnel. Basszus, tudom. De valami kell, hogy felébredjek reggel.
• tisztogatom a facebook profilomat és az e-mail fiókjaimat, már jojózik a szemem: unfollow, leiratkozás, törlés. Biztos? NANÁ! Ó, de még mennyire!!!
• csapongok a neten: hol dolgozom egy kicsit, hol megnézek egy videót. A gyöngyösi kirándulásunkat szervezem. Lejárt a mosógép.

Hosszú évek voltak, és ahogy göngyölítem-emlékszem-rendszerezem, egyre hosszabbnak tűnnek. Érdekes, hogy mindenféle fájdalom nélkül landol a konténerben minden, amit úgy ítélek meg, hogy már nem kell.

Minden egyes lépéssel közelebb kerülök ahhoz, hogy letisztuljon a kép – végre tudom, hogy mim van. Méltó helyre kerülnek a fontos emlékek, és igen, megtartok olyat is, ami a nehézségekre emlékeztet.

Egy régi lakáskulcs. Egy levél. Egy összetört telefon. A sugárterápiás alátét.
Nem felejtek.

Egy picit belehaltam.

Ideje újjászületni.