Az kiderült, hogy rendben van, édes-aranyos, mocorog, minden rendben vele, de az, hogy fiúcska vagy kislány, na az nem.

Sebaj, ráérünk még.

Reggel egy hihetetlenül magas sarkú csizmában indultam el, és nagyjából 10 perccel azután, hogy kiszálltam a kocsiból, kiderült, hogy ez egy rendkívül hülye ötlet volt. Minden bajom volt, mire elértem a deichmannig, ott azonban rámcsörgött az asszisztens, hogy 15 percen belül legyek a rendelőben, úgyhogy beleugrottam az első gumicsizmába, ami szembejött, és mellécsaptam egy 26-os hótaposót (irtó cuki), majd engedtem, hogy levágja a lábamon lévő csizmáról a vonalkódot az eladó, és fizettem.

Újra telefon: mégse most, egy fél órát csúszunk, úgyhogy irány a costa café, és egy hatalmas csésze tejeskávé meg egy baconös szendvics.

Most aztán teljes erővel belevetem magam a szülinapi buli szervezésébe!!