akinek nem esett le, hogy miért kapom azt a kutyát.
Hát ezért.
Facepalm.
Arcpálma:D
Browsing Category:
Egyéb
- Ádám bekerül a kórházba a csípőjével (kimozdult az egyik valami a valahonnan, ezt nem értettem pontosan, de a lényeg, hogy nem tud felállni sem)
- hogy vissza kell mennie valahogy egy MR vizsgálatra még délután, mert felmerült a gyanú, hogy porckorongsérv, és műteni kell(het)
- hogy Barnus pillanatok alatt átragasztja Gergőre a betegséget, és már a kicsi is köhög
- hogy az apósomékhoz nem lehet vinni a gyereket, mert apósom feleségének övsömöre van
- de legalább haza se mehetünk, mert nincs fűtés, most szerelik a kazánt.
Hogy telik egy napod?
De most komolyan?
Hát, ma például… Befizettem a gyerek ebédjét, elvittem Gergőkét és Barneszt a pulmonológushoz (féléves felülvizsgálatra), megejtettem a nagybevásárlást a hentesnél, úgyhogy most nagyon elégedett vagyok a kis teljesítményemmel.
Itt van Apa, fokhagymás flekkenparty lesz ma este, soook csalamádéval, egy jó kis rajzfilmmel és talán egy pohár borral.
Szóval az idő nagy részében nem fekszem az ágyban, nagybetegen, amikor csak lehet, próbálok élni.
—-
Hogy vagytok?
R-E-M-E-K-Ü-L.
Gyerekek betegek, Ádám kórházban, én még mindig köhögök (naná, miért maradjak ki a jóból… ehh…), és semmi de semmi nem segít, pedig épp csak porított dalmataszarral nem próbálkoztam.
—-
Mellrákom van, mit tegyek?
Helló!
Mellrákod van? Így találtál ide? Remek.
Igen, az is, hogy idetaláltál – én az elején leginkább attól voltam beparázva, hogy úgy éreztem magam, mintha tök egyedül lennék, és az is kifejezetten REMEK, hogy rákod van.
Jobban is megszívhattad volna.
Szenvedhettél volna pl. halálos autóbalesetet. Vagy lehetett volna későn orvoshoz kerülő epegyulladásod, vagy perforált vakbeled – akkor elgondolkodni se kellene azon, hogy vegyél-e télikabátot.
Úgyhogy első számú szabály: hurrá, mi picsoghatunk.
Második számú szabály: felvonulhatunk minden októberben pink pólóban, pink tollas boában!!! Úgy értem, nem tudom milyen volt a fiatalságod (húszas éveid), de ha a pink tollboa kimaradt (nekem nem höhöhöhö), akkor itt a remek alkalom.
Mindenki becsülni és tisztelni fog, nem pedig kiröhögni.
Utána pedig Te választod meg a stílust: küzdhetsz méltósággal (na ez nekem nem mindig jön össze), küzdhetsz agresszíven (legyőzöm azt a rohadt dögöt, seggberúgom, szétkaszabolom, elverem amocskos pofáját a szemétládának – ettől egyenesen rosszul vagyok) és küzdhetsz akárbárhogy (ez az én utam, tolom előre a bringát úgy, ahogy épp sikerül).
Bármi kérdés van, írj, de nagy szakértelmet ne várj: ez az első melldagim, nem is tervezek többet, szóval…:D
—-
Van szabad kapacitásod munkára?
Igen, egy nagy és egy kis projektre még igen.
—-
Hogy van ennyi parfümöd?
Nagyon kevés teljes méretű, üveges parfümöm van. Van jó néhány olyan fórum, szuper közösségek, ahol
1., a lányok eladják a megunt parümjeiket
2., lehet “kisfújósban” (5-10ml) parfümöt vásárolni (én is fújtam már ki kis üvegbe saját parfümből)
3., elcserélik a megunt,nem tetsző parfümöket.
Most nálam épp Miss Boucheron, Choopard Casmír kisfújóst lehet kérni, eladásra is meg cserére is – 100ml-es parfümöm van és ennyit az életben nem használok el.
Hát, így.
Van még kérdés?
Prada -Candy
Ó, éreztem én, hogy ezt nem kellene… de máson olyan finom volt. Candy. Cukorka. Cukimuki. Cukkermukker. Nyamnyam. (… és persze mikor még úgy volt, hogy lesz parókám, megfogadtam, hogy csak olyan nevűt veszek meg, ami y-ra végződik. Mint valami rossz pornós név: Mandy, Brandy, Sandy, Candy…:D)
Hát, nem. Nagyon nem. Rajtam citrusos, olcsó és jellegtelen illat, semmi köze ahhoz a nyamnyam illathoz, ami az üvegből jön, amit vártam, amit másokon érzek.
Chopard -Wish
Az Angel tesója – éééédes, füstös, kicsi citrussal. Azt hittem, hogy igen. Az elején nem, akkor nekem nagyon citrusos, aztán nagyon igen, amikor összeáll az illat, és aztán egy óra múlva már megint nem – már csak a nehéz tömjénesség marad. Kár.
Arden – Beauty
Jó, hogy van, de minek? Ez minden, amit eltudok mondani róla.
————————————–
És akkor a nagy szerelem. Nagyon nagy szerelem. Nagyon-nagyon-nagyon nagy szerelem. Na erről meg ezért nem tudok többet mondani.
Ebben szeretnék most ébredni. Fürdeni. Aludni. Moziba, színházba, shoppingolni, barátnőzni, játszótérre,kiállításra kemóra, lidl-be, Ádámhoz a kórházba, gégészetre, pulmonológushoz járni.
Gyönyörű, édes, krémes, nem könnyen megfejthető illat. Nem tudom, miért tetszik. De nagyon esélyes a “signature scent” posztra.
Elegáns, felnőtt, nőies, időtlen, telt. Bízhatsz bennem, hidd el, már a megjelenésemmel is ezeket sugallom, illik hozzám az illat. Pláne, hogy most így nézek ki. Tudom, tudom, majd kinő a hajam, lefogyok, örök tavasz köszönt be és fasza lesz minden, tudom. De most nagyon rossz, én meg picsogok és dagonyázok az önsajnálatban.
Nem kaptam meg az 5. kemót – nem lehetett. Rossz vérkép, veszélyes, halasztottunk.
Hazamentem a köhögő Gergőhöz.
Majd este, mikor elkezdett ugatni, mint egy kis kutya, majd fulladni, akkor felkaptam, és bevittem a kórházba.
Az úton végig sírtam és fohászkodtam, hogy ne legyen nagy baj, ne legyen nagy baj.
Azért imádkoztam, hogy ne legyen aszthmás. Bejött. Nem az.
Most már tudjuk.
Gergőke kruppos.
Szóval akkor reggel munka-megbeszélés. Apósom vigyáz a gyerekekre, szuper új fejlemény, hogy Gergőke ugatva köhög, úgyhogy 11-re oda kell vinni a doktor nénihez. Én hazaérek 11-re, elkezdem összepakolni a gyerekeket, Apósom beáll a ház elé a felesége kocsijával – pici, 3 ajtós kis Corsa, úgyhogy a babakocsi marad ott, a 3 nagy táska, a két gyerek mellé már nem fér be. És nincs Barnabásnak gyerekülés, az a mi kocsinkban maradt.
… abban a kocsiban, amivel Ádám épp beköltözik a kórházba, úgy 10 napra. Három darab gerincsérv az elég beutaló a Reumatológia- szigeteteki nyaralásra. Még nem tudjuk, hogy lesz-e műtét, de a poklok poklát járja meg…
No mindegy, Apósom már itt van, én pedig összepakolom a gyerekeket, búcsúzóul elvégzem a kemó előtti rituális májméregtelenítő szertartás első fázisát: egy kis gyümölcslé, bele keserűsó. Nincs miért aggódni, az orvosnál sosincs sor, a pályán hamar hazaérünk, mire hatna a keverék (lefosnám a csempét) már rég itthon leszünk…
… a kicsit kihűlt házunkban. Nem nagyon,úgy 19 fok azért maradt, az plusz egy pulcsi, a kicsinek meg plusz egy kezeslábas. Este 5-ig kibírjuk., akkor bebikázzák az új kazánt, és remek meleg lesz eme helyen. eeeeeeeeeeeee.
És akkor felkerekedtünk. A tökömről is folyt volna a víz a cipekedéstől, ha lenne tököm, de nincs, így a sors megoldotta másképp: esett az eső. Mi baktattunk a két gyerekkel a körúton, a kocsi felé. Becuccoltunk (nem volt egyszerű, kicsit olyan giniszrekordos origami volt a dolog), aztán slusszkulcs, és…
… és kiderült, hogy Apósom rajta hagyta a világítást a kocsin, így nem indul. Lemerült az aksi. Egy darabig tanakodunk, de nem jutottunk semmire. Még fél óra volt a rendelési időből, így az akkor már ugatva köhögő Gergőt megfogtam, és ölben elindultam vele a rendelő fel – Barnesz maradt a kocsiban.
És ekkor -talán Gegő súlyától, talán a helyzettől, talán attól a kurva keserűsótól – rámjött a fosás.
Nem, ez így nem igaz. A FOSÁS.
Azt hittem, hogy kibírom a rendelőig, de nem.
Ez hirtelen halál volt.
Befordultam a kocsmába, az pultos csaj kezébe nyomtam a gyereket, és berúgtam a vécéajtót. Majd az akció után, az udvarias énem ráült a vállamra, hogy ezt így talán mégse, és megigazítottam a kendőmet, majd bájos, csicsrgő hangon kértem a gyerekemet és egy jaffát. JAFFÁT, bazdmeg, JAFFÁT!
Átértem a rendelőbe, ott megállapították, hogy Gergőke beteg, kapott orrcseppet meg mittudoménmit, én pedig vissza a kölyökkel a körútra, aki időközben megéhezett. Esélytelen volt felmenni a lakásba, hisz ha bebikázzák (igen, ma ez a kedvenc szavam:)) az autót, akkor azonnal el kell indulni vele, különben újra lemerül. Irány a rossmann, babavíz, minden harci helyzetre felkészülve Barnusnak is víz, keksz, kéztörlő.
Gondos anya díj, vidámság, autó beindul.
Anya, kakilni kell. MOST.
És akkor olyat mondtam, amit nem hittem volna, hogy valaha mondani fogok: kicsim, ha kiveszem a kekszikét a szatyorból, mit gondolsz, ki tudod bele nyomni a kaksát???
Nem tudta.
Egész úton óbégatott, én pedig ügyintéztem, felügyeletet szerveztem, riadóláncot állítottam fel. A kazánosok dolgoznak, a két gyerek beteg, Ádám a kórházban, nekem holnap kemó. (de tényleg bekaksázok, de kinna a vége, de nagyon kell, áááááá).
Aztán meghívó, megbeszélés (de anya, belecsavarodik a kaka, a akakakakakakaka)
Aztán még egy utolsó tollvonás a Swarovski kristályos tollammal, befordultunk az utcánkba, ki tettem a jobb lábam a kocsiból, és befostam.
Kérdés?
Egy nagy, kenyértörésig fajuló vita a családban, egy lázas, a tüdőgyulladás határán egyensúlyozó Barnabás.A mai reggel így indult, és akkor még nem lehetett tudni, hogy
És szerdán (remélhetően) jön az 5. kemó:)
De nem baj. Minden a legnagyobb rendben lesz, most kiderül, hogy valójában mennyire vagyunk erősek.
Szerintem nagyon!
Bréking: 3 db gerincsérve van. Kettő kicsi és egy nagy.