Még mindig nem tértem magamhoz a tegnapiból (és nem is fogok egy jó darabig). Egész délután az ágyban fekszem, és csak nézek ki a fejemből, hogy akkor most mi lesz, hogy lesz, mi van, ilyenek.

És teljesen természetes, hogy ilyenkor kopogtat a virtuális ajtón valaki, akit kedvelek, aki egy szuper csaj, és aki nem fél kényes(nek hitt) témákól írni. Kérdezni.

……………………..

K-nak millió és egy puszi a kórházba, ne feledd, hogy inkább egy cickó ugorjon, mint a februári bulink:) Fel a fejjel, gyönyörűm, nagyon dögös-bögyös leszel, csak ki kell várni.

… és egy buli: azon tanakodtunk a telefonban, hogy milyen jó lenne egy olyan házibuli itt nálunk, ami nekünk, melldagis csajoknak szólna, és eljönnének a férjek/pasik is. Egy egymást támogató, lelket egymásba öntő, csendes kis este lehetne.

Harmadszorra törlöm ki ezt a bejegyzést, és vagy nyolcadszorra futok neki gondolatban: fogalmam sincs, hogy hogy írjam meg.