Kategória: Egyéb
A 4 házból kettő
kiesett, de sebaj, a favorit még ott van, szóval egy erős nem-is-tudommal vágunk neki a holnapi napnak.
Ma megyek hivatali ügyintézni, nem lesz egy ajándék, aztán pedig dolgozom, majd este haza és folytatom a pakolást.
Tegnap egy jó kis sütőtököt kaptam ajándékba, úgyhogy most törhetem a fejem, mi legyen belőle.
Helyzetjelentés
Sárga zsákok – textilek. Nyári ruhák, ágyneműk, terítők, törölközők, függönyök, rongyszőnyegek, sima szőnyegek.
a papírokat tegnap, immár hivatalos a hír: 2 és fél hét múlva már nem lakunk itt.
Jönnek a barátok, jön a család, pakolunk, csomagolunk, hajtogatunk és csavarozunk: új időszámítás kezdődik a kis életünkben.
Még nem tudjuk hol, még nem tudjuk, hogy mikor, de megvalósulni látszik a férjem álma-vágya: hógolyózás a kertben, virágültetés tavasszal, nyári esti fröccsözés a verandán és almaszedés ősszel.
Már ha lesz almafánk.
Azt sem tudom, hogy fogjak neki
Csináljak listát? Vegyek színes filceket?
Az már biztos, hogy veszek egy füzetet, amibe leírom, hogy mit hova tettem, hányas számú dobozban mi lapul, és mindenképp bevetem majd ezeket a tippeket, no meg majd írok saját listákat is.
Tulajdonképp nem is tudom, hogy mitől parázok.
Költöztem már nem is egyszer.
Kicsi gyerekkel is.
Most is minden rendben lesz.
… egyelőre halkan, nagyon halkan…
…. elkezdek csomagolni…..
Na most mindenki tegye még a lábujjait is keresztbe értünk.
Egy roppant szimpi házaspár most jön másodszor megnézni a lakást.
Másodszor.
Jaj.
Jajaj.
Remélem hamarosan már pakolós-költözős posztok jönnek.
sem szeretném elkiabálni, de van két jelentkező a lakásra. Ez az egész hetemet bearanyozza, egyszerűen még a lehetőségbe is beleborzongok, hogy valóra válhatnak az álmaink!
Tegnap letudtam a régóta fejfájást okozó nagy munkát, nagyon jól sikerült, úgyhogy most engedélyezek magamnak pár nap szünetet: csak „babázni” fogok (jaj, de mennyire nem baba már a fiam), pihenni, meg őszölni. Már ha van ilyen szó.
Vasárnap ugyan lesz egy fotózás, de oda Barnabás is jön, egyébként pedig eljutottam a ruhakupacolásnak (majdnem) a végére: gyönyörű felsőket, cipőket adok ma a tesómnak. Egyszerűen nem állnak jól. Jó ötletnek tűnt megvenni, de kiderült, hogy nem az.
Ma már megittam másfél liter vizet.
Még egy liter és király vagyok. Összepakoltam egy pár cipőt, ruhát, kiteszem ide a Vöröskereszthez egy zsákba, vigye, akinek kell.
Az elhatározás
Mióta ide rendeztem, gyűjtöttem a blogokat, egyre kevesebbet lépek be a Kisfiamról szóló írások közé, amit azért sajnálok, mert rossz lenne, ha emiatt a lustaság miatt elsikkadna rengeteg csodálatos pillanat.
Most még emlékszem az első hajvágásra, arra, mikor halló-hallót mondott a távirányítóba, hogy leszedte a polcról a szótárakat, majd akkurátusan lepisilte őket. Még megvan, hogy egy esküvő után a templom kertjében fennhangon ordibálta, hogy KAKI-KUKI-KAKI-KUKI-KAAAAAAAAAAAAAAKIIIIIIIII.
Még emlékszem az első lekváros palacsintára és arra, hogy mutatja, hogy csinál az óriás. Hogy pörögve táncol. Hogy szereti az epres gyümölcsteát.
Imád rajzolni. Csúszdázni. Nagymamázni.
Még emlékszem.
De ha nem örökítem meg, félek elvésznek ezek az apróságok.
Úgyhogy úgy döntöttem, az almafa.blog.hu-t kinyomtatom és lezárom. Új fejezet indul Barnabásról, lehet itt, lehet új helyen, de ide kötődően.
… már így is sokat veszítettem a lustaságom miatt.



