Muhahaha.

… és tényleg.

Nos, képzeljetek el, egy gyönyörű csajt. Frankón gyönyörű: a szülés után nádszálként jött ki a kórházból, mindig patent a haja, smink, ruha, ilyenek.

Rengeteget dolgozik, menő vállalkozása van, szuper férje, szép kisfia.

Rühelled már Te is, ugye?

Nos, ne tedd.

Lehetetlen. 

A nagy baj az, hogy kedves.

Nem a klasszikus értelemben. Inkább amolyan… na várj, elmesélem.

Mikor mondtam, hogy mellrákom van, velem bőgött. Káromkodott. Baszamegezett. Dühöngött.

Bejött a kórházba a mellműtétem után. Ötezer karátos mosollyal és egy ÓRIÁSI gyógyulj meg! lufival. Majd átölelt, és biztosított róla, hogy szarul nézek ki. Aztán elmondta, hogy ez elmúlik, jövő nyáron kegyetlenül bepiálunk, és elővett egy dobozt, amiben a város legfinomabb somlói galuskája volt.

Amikor este 11-kor  rinyáltam facebookon, hogy visít Gergő úrfi, azonnal hozta volna a spéci magamrakötöm-kordozom-osztelhallgatagyerek hordozót. Mondtam, hogy ráér, úgyhogy hozta másnap.

Kávék, telefonok, kutyafüle, macskafarka, úgy fest,hogy kimeríthetetlen VIP kártyám van nála. Nem kell erősnek lennem, ha vele vagyok. Bátornak sem. És pozitívnak sem.

Mégis, az “oké, majd hívlak, puszi” után mindig az vagyok. Erős. Bátor. Pozitív.

• részt veszek egy 30 napos vegán kihívásban. Harminc nap tej,hús, tojás nélkül: hát…izgalmas lesz, de nem tűnik olyan rémisztőnek.Pláne,hogy megbeszéltem magammal, hogy sajtot eszem majd. A sajtról nem tudnék lemondani.

• addig azonban még lesz néhány ilyen reggeli….:)

Boldogság, nyugodt fürdetések, békés vacsora, alvó gyerekek már fél 9-kor.

Nekem idő, hogy végiggondoljam a napomat, a teendőket. Szeretem, hogy ilyenkor nem “beesek” az ágyba. hanem van időm, energiám befejezni a napot.

Átgondolni, hogy igen, kell a gyereknek esőálló nadrág, van időm csetelni egy kicsit a barátokkal, és meginni egy pohár finom teát.

Miért majdnem? Mert Ádám még dolgozik.Tökéletes úgy lenne, ha most ő is itt lenne. 

No sebaj, jön majd szabadnap:)

Addig pedig nézelődöm: rengeteg poncsóm van, de ez… jaj, de kéne!

Közelebb, közelebb, egymáshoz, magunkhoz. Az óvodához, a szülőihez, a tornazsákhoz. Az első mozihoz (Repcsik – alig várjuk), a zablisztes palacsintához. Az esti beszélgetésekhez, a csendességhez, önismerethez. Elengedéshez, békességhez, mókához és reményhez.

Olyannyira közel a halálhoz, hogy ezáltal sokkal közelebb az élethez.

Nem igazán sikerült egyáltalán nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna, de megvan, kész van, túl vagyunk rajta.