Igazából egyetlen nagy gócpont van még a házban, amit nem sikerül kipakolnom (oké, most a lakó szintről beszélek, Medve dolgozója nem tartozik ide. Nem, nem és nem. Az atomharc sújtotta terület.), ez pedig a konyhával közös nagy nappalinak az ülőgarnitúrája.

Orbitális kupleráj van itt, és hiába próbálok minden áldott nap tenni ellene, valahogy ide gyűlik a lom, és beborít, nos, mindent. 

Hm.

—–

Tegnap befejeztem a bodzazselé befőzést: almás-pirított mandulás és sima citromos-vaníliás adagok készültek még tekintélyes mennyiségben. Medve leszűri a bodzát és lefagyasztom, remélem még majd a meggyhez is tudok keverni kicsit.

Isteni lecsós csirkemellet főztem, rizzsel esszük majd, és én még egy tojást is ráütök, miközben melegítem: i-m-á-d-o-m a tojásos lecsót! Holnapra kacsahusi lesz pitában, salátával, öntetekkel és mivel múltkor az alsó mélyhűtőbe betettem egy nagy, 2 literes vanília fagyit (hehe, Medvének eszébe sem jut ott keresni), így lehet, hogy brownie-t is sütök. 

Hmmm…:)

—–

Azt hittem, hogy lesz végre egy nyugis-dolgos hétvégénk, de NEM, Medve nagymamája kitalálta, hogy ő bizony ezen a hétvégén ellátogat hozzánk. 

És ha ő kitalál valamit, az ki-van-találva. Az “akarva van”. Mert ő csak segíteni akar nekem a szülés előtt. Ez a következőkből áll:

Hm.

—–