már-már menterendszerűen.
Völgy, de akkora, hogy nem is látom a tetejét, a fényt, és az eszemmel tudom, hogy ez csak a hormonok játéka, a testem és a lelkem megadja magát és pánikol.
Jaj.
Nagyon.
Jaj.
De annyira, hogy valamit tennem kell, mert sajnos már hátráltat abban (jó, nem folyamatosan, de időről időre igen), hogy normális életet éljek.
A félelem egy furcsa és nagyon alattomos féreg. Sokszor észre sem veszed, hogy rág. Sokszor annyira erős vagy, hogy megteheted, hogy ne foglalkozz vele. Aztán amikor valami miatt rés lesz a pajzson, kiderül, hogy szép csendben, a felszín alatt óriási károkat okozott.
Nem először fordul ez elő. Nagyon nem.
De most egyszer s mindenkorra véget szeretnék vetni neki.
2 hozzászólás
FUTÁS 🙂
2014-06-20 at 08:00természetesen csak a térded gyógyulása után.
2014-06-20 at 15:53