Jutalmam, hogy tehetem

Drága Malackám!

Nem sajnálom, hogy cukorbeteg lettél, ugyanúgy, ahogy azt sem sajnálom, hogy kisfiú lettél, hogy kék a szemed és hogy nem szereted a gombakrémet.

A cukorbetegség a részed, ugyanúgy, mint az, hogy reggel nehezen ébredsz, hogy nem szereted ha üvöltve lányos dalokat éneklek a kocsiban, vagy ha tizenötször megkérdezem, hogy megmostad-e a kezed pisilés után. Ilyen ez.

Te Te vagy.

A világon nem cserélnélek el senkire és semmire, és hidd el, sem dühöt, sem keserűséget, sem pánikot nem érzek. Hálás vagyok az életemért. Hálás vagyok Istennek, hogy itt lehetek veled, neked, és elképesztően boldog vagyok, hogy gondoskodhatok rólad.

Semmit nem tehettünk volna, hogy ezt elkerüljük, senki nem hibás, és nem érdemes szomorkodnunk. Örülünk, hogy Te vagy a kisfiunk, hogy a mi családunkba érkeztél és köszönjük, hogy rendszerre, ritmusra, egyensúlyra és összefogásra tanítasz minket. Apa, Anya mindennél jobban szeret. Így, ahogy vagy.

Gondoskodunk rólad a legjobb tudásunk szerint, és megtanítunk, hogy hogyan gondoskodhatsz magadról majd a későbbiekben. Hidd el, kérlek, hogy egy pillanatig sem nyűg, nem fáradság, nem teher. Csodálatos vagy, és bámulatos, hogy mennyire gyorsan alkalmazkodsz az új ritmushoz. Példát veszünk rólad nap mint nap, és igyekszünk a legjobb tudásunk szerint segíteni téged.

Jutalmunk, hogy tehetjük.