Itt is megtalálsz:
Browsing Category:

mindennapok

    mindennapok

    Marhára készülünk

    az első kis piacozásunkra.

    Most szombaton kerül megrendezésre, de teljesen más a motivációnk: mindennek szupernek kell lenni (ez Medve szerint), csak éljük túl! (szerintem).

    Hétfőn ugyanis ügyeleten voltam: akut hólyaggyulladás, némiképp vese érintettséggel.

    Talán kezdenek az elemek lemerülni.

    Talán kezdek kifáradni.

    Talán csak sokat voltam mezítláb 😀

    Egy biztos: az elemek töltésre szorulnak, így a vászolyi piacozás után egy pár nap pihenés jön.

    Olyan igazi.

    Napozós.

    Kirándulós.

    Lustán csobbanós.

    Élettel teli napok.

    Este tea és melegszendvics. Nappal fehér húsú barack és spirulinás matcha por.

    Ciripelés és nagy séták. Még tart a nyár, még kell a nyár, még nem szívesen engedem…


    Az időben utazásból egyébként – szokás szerint- lószar nincs. A konyhában áll a mosatlan edény, még ki akarom teregetni a tiszta ruhát, a nyuszi ketrecét teljesen ki kell takarítani, a hűtőtáskához még nem tettem be jégakkut.

    Nem ártana porszívózni, és a kádra is ráférne, hogy megsikáljam… én azonban mani-pedibe és egy jó egyórás reflexológiára mentem, egyszerűen zseniális volt, teljesen felfrissültem. Ja, nem. Majd’ beszartam a fájdalomtól, és bizonyos szerveimhez, testrészeimhez köthető elakadás,lerakódás, fájdalom olyan kérdéseket vetett fel odabenn, jó mélyen, cérna hangon, hogy… önismereti utazás ez. Hogy a javából vagy a pokol bugyrából, az majd kiderül. Az éppen tetéző telihold csak rátett egy lapáttal, de legalább elindult valami, van min gondolkodni, van mit átbeszélni és van miből meríteni.

    De – mint mondtam- piszkosul fáj.

    Fukszia körömlakk ide, kakaóvajas talpkrém oda, kell egy jó hónap, hogy újra menjek.

    Megosztás:
    mindennapok

    Bárcsak

    megállíthattam volna az időt

    … a kristálytiszta tengernél, mikor Gergő hangosan kacag a karjaimban

    … az első sárgadinnyénél

    … puha, szuszogós balatoni reggeleknél

    … a baseballsapkás nagyfiúskodásnál

    … a nyíló liliomoknál, amik a születésnapomat jelzik

    … Velencében

    … Tihanyban

    … ebben a nyárban

     

    De nem lehet megállítani.

    Megélni lehet, abban pedig nem volt hiány.

    Volt benne bőven rossz is, de valahogy kevésbé jut el hozzám: minden pillanattal erősebbek vagyunk együtt, immár 11 éve.

    Ezért is újítottuk meg a fogadalmunk, és gravíroztattunk a gyűrűnkbe egy számunka nagy jelentéssel bíró szót.

    Tavaly kaptuk a házassági évfordulónkon Kapolcson, mi húztuk: Együtt.

     

    Azóta együtt dolgozunk, együtt haladunk, együtt tervezünk, már nemcsak a családi életünk, hanem a munkánk is egyfelé visz.

    Együtt.

    —————–

    Velence csodás volt – nagyon ránk is fért a balatoni felemásság után.

    Lelkileg nagyon nehezen viseljük ezt az aknamezőt, olyan, mintha tojáshéjon járnánk és azóta olyan energiahiányban vagyok, hogy alig győzök kijönni belőle.

    Sírós, melankólikus ez a pár nap, és hiába jönnek sorra a jobbnál jobb hírek (úgy fest, szintet lép a Pomme Plus, kilátásban van egy kisbusz, új helyekre kalandozunk) valami meghatározhatatlan szomorúság van rajtam és nem tudom megfogni és megfejteni, hogy mitől.

    Hagyom, valamiért így kell lennie.

    Megosztás:
    mindennapok

    Túl a nyaraláson, de még Olaszországon innen

    jövök, mert hiányzik ez a blog.

    Az elmúlt egy hét tömény aknamező volt, hihetetlen intrikákkal és a szokásos rosszindulattal fűszerezve, de túl vagyunk rajta, és próbálunk csak előre tekinteni és a magunk dolgával foglalkozni.

    Újra és újra kacérkodunk a költözéssel, de mindahányszor a tettek mezejére lépünk és nekiállunk a napjainkat végiggondolva elrendezni a praktikus kérdéseket, rájövünk, hogy egy inzulinos cukorbeteg + lymphangiomában érintett gyerekkel azért lényegesen biztonságosabb itt, ahol most lakunk.

    De nagyon vitt a Balaton megint: Fövenyes, a Kalóz, az Apáti, Zánka, Tihany, Füred… a mangómajonéz és a prímásverseny, a naptej illata, a friss füge, és persze az a gyönyörű, imádott, kékséges Balaton.

    Ezzel együtt jó hazajönni. Szeretem a konyhámat, a fokhagymás spenótot pár szem gnocchival, még a mérges pókcsípés farvizén előjövő makacs nyirkocsomó megnagyobbodással is jobb itthon elbánni. Nagy rémület volt, de kisebb, szóval örülünk, mert ha már a méretét változtatja, akkor nem aaaaaaaaaaaaaakkora a baj.

    Sűrű ez a nyár, zakatol minden, keressük a nyugvópontot, de valahogy eddig nem ment: csak néhány nap chill kellene, néhány óra csend, és akkor leülepedne minden, amit hallottuk,minden, amit megéltünk és minden, amit teljesen tudatosan nem akarunk táplálni, továbbvinni, átadni a gyerekeinknek.

    Jó hírek is vannak:

    • negatív a HPV tesztem és negatív a rákszűrésem is, egy kis gyulladást (metaplasia) találtak, most probiotikumot pótlok ezerrel.
    • Barnus még mindig odavan a gyógynövényekért, képes volt a nyaralás alatt 5:50-kor kelni, hogy odaérjen 7-re gyomlálni meg mittudoménmit csinálni Zánkára, a Gyógynövényvölgybe
    • Gergőnek mozog a foga, és be mert menni éjjel  Kiserdőbe megkerülni a nagy fát. Azóta ő Gergőmen (bazz :D)), aki mindenre képes.

    … én meg szupervumen vagyok. Szuper-HPVmentes-vumen.

    Megosztás:
    mindennapok

    Miben vagyok

    • hajnövesztésben

    Mindenki úgy sajnálja a hosszabb hajamat – én is, nyilván, de annyira rossz állapotban volt már, hogy nem volt mit tenni, le kellett vágni. Most erős, egészséges és egy új fodrász szeretgeti: a minőségi termékek és Kati kérlelhetetlen hozzáállása (nem csinál meg semmit, ami ártana a hajamnak, hiába kérem :D) meghozta az eredményt.

    • hűtővásárlásban

    Füredre szeretnénk új hűtőt, lehetőleg nagyobbat, mint volt, hogy jól beleférjen a dinnye meg a szóda, a savanyúvíz és a barack, a mentás limonádé és a tárkonyos-citromos raguleves.

    • rákszűrésben

    Komplex vizsgálatot kértünk az orvosommal, HPV szűréssel, mindennel. Most várunk az eredményre.

    • kuckózásban

    Olyan jó nekünk, hogy a nyaralásunk és a kis, munkával egybekötött miniszabink ragyogó napsütésben telt. Most hidegfront jön, mi pedig Füredre készülünk és egy csomó olyan programra készülünk, ami dögmelegben elég utálatos, de mindig sajnáljuk, hogy basszus, el kellett volna menni, meg kellett volna nézni… Mondjuk könnyű nekünk, nincs tétje a strandidőnek, majd megyünk strandolni, ha kánikula lesz, a ház ott van.

    • olvasásban

    Lisa Nicholst olvasok most, és annak ellenére tetszik, hogy egy kicsit nekem túúúl amerikai a mentalitása.

    • lustálkodásban

    Sokáig alszunk, Kolos is simán fél 8-kor kel, a többiek is lustálkodnak, pihennek, töltődnek. Vakáció van, szóval megérdemeljük 🙂

    • sóterápiában

    Sós vizes ivókúra, sófürdő, sós lábáztatás… egyelőre csodás eredményekkel: a bőröm tiszta, a közérzetem szuper:)

    • D-vitamin pótlásban

    Napi 10.000 NE-et viszek most be, szigorúan vérkép alapján, orvosi javaslatra, majd októberben kontrollálunk.

    Ti miben vagytok épp?

    Megosztás:
    mindennapok

    Van itt még valaki?

    Jó rég nem írtam és eszembe jutott az is, hogy bezárom a bazárt. Annyira nincs időm erre a blogra, mint amennyire nincs időm semmire sem.

    Egy régi mittudoménmilyen mondás szerint ha elfoglalt és stresszes vagy, meditálj naponta 20 perced. Kivéve ha nincs 20 perced.

    Akkor egy órát.


    Így van ez ezzel a blogírással is: amióta nem írom ki magamból a napi szart, csak halmozódik, gyűlik, tekereg, annyira, hogy a csodás azúrkék nyaralásunkon sírtam bele a tengerbe ezt a tavaszt.

    Egy nagyon fontos embert zártam ki teljesen az életemből május közepén – és jó döntés volt. Ő a harmadik már fél éven belül, egyikükkel akkor lett vége a barátságnak, mikor a Pomme Plus indult, egy másikkal talán tavasz elején, és ez a harmadik “szakítás” most lett, és… megkönnyebbültem.

    Ez az utolsó jó egy hónapig csak ülepedett bennem, de a nagy vihar elmúlt és minden rendben mostmár. Nincs már bennem több, amit egyoldalúan adhatok, nem szeretnék többé lelki boxzsák lenni, és nem engedem, hogy bárki az életemen köszörülje a nyelvét csak azért, hogy az övé ne tűnjön annyira szarnak. Felesleges körökhöz, önáltató hazugságokhoz nem szeretnék asszisztálni, ráadásul ha más is érintett benne, és… na. Kész.

    Jobb így.


    A nyaralás meglehetősen felemásan indult, sokáig úgy tűnt, nem is megyünk, Felhő kutya ugyanis nagyon beteg lett. Orvos, vérvétel, ultrahang, biopszia – semmit nem mutattak. Antibiotikumot kapott, jobban lett, az étvágya is visszajött, aztán… 24-én végleg átsétált a szivárványhíd alatt. Mi egy kicsit vele haltunk, de a legnehezebb mégiscsak apukámnak volt, aki itt volt végig a kutyával.

    Nyomasztó, fullasztó napok jöttek és – bár a sziget csodás volt, a szállás remek, az étel pazar – nem volt teljesen felhőtlen a mosolyunk.

     


    Most Olaszországban vagyunk, már munka ügyben, gyerekek nélkül, most először három napra, eddig mindig csak jöttünk-mentünk, de most úgy alakult, hogy szükségünk volt egy plusz napra, így marad egy kis idő sétálni és feltöltődni is.

    Megosztás:
    mindennapok

    Egy csomó dologban kérek most tanácsot

    1., Hova érdemes menni HPV szűrésre, ahol

    • nőgyógyászati vizsgálat is van
    • férfiakat is tesztelnek
    • tipizálják is, ha jelen van a HPV vírus
    • megoldást is adnak rá (gyógyszeres kezelés)

    Most ezt szeretném megnézetni mindkettőnknek, és úgy döntöttünk, hogy beadatjuk a védőoltást is.

    2., Barnusnak speciális lábbeli kell. Megjártuk a SOTE ortopédiát és egy másik ortopéd gurut is, úgyhogy nyárra magas kérgű, bokát fogó szandál kell neki, télre pedig kosaras cipő /egészcipő, bentre gyógyszandál. Lábtorna és mezítlábas ösvény kialakítsa javasolt, úgyhogy a feladat adott…

    3., Kolosnak szandál kell a nyárra, és majd a tengerpartra is, de mivel mi az egész nyarunkat vízközelben töltjük, egy Crocs, Birkenstock vagy Ipanema szandin gondolkodom neki.

    1., Decathlonos kosárcipő

    2., Ipanema

    3., Birkenstock

    4., Crocs

    5., Szamos


    4., Borzasztó sűrű lett most az év vége, én pedig csak kapkodom a fejem, hogy hová tűnt el 9 hónap, hogyhogy már benne vagyunk a júniusban és legfőképp Gergő 6 éves lesz,én pedig 38. A szülinapunkat már Horvátországban töltjük, utána pedig gyerekek nélkül megyünk Olaszországba. Dolgozni, de akkorisna.

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Bye-bye és helló

    Amit meguntam – és ami jön most helyette

    Bye-bye puha, tavaszi pasztellek, jöhetnek helyette a kedvenc nyári kontrasztjaim: a csíkok, a minták, a geometrikus formák

    Viszlát vöröses hajszín: most mély, de hamvas barnára vágyom, lehet egy-két csíkkal, majd meglátjuk.

    Búcsúzom a könnyed, tavaszi virágillataimtól is, újra a Clinique Simply kerül elő – gyűjtői ritkaság, de nekem még van egy dédelgetett fél üvegem, kifogástalan állapotban.

    Helló minden okosóráról szövött álmom: nem használnám ki, így nem kell, viszont szeretnék valami egyszerű kis karórát helyette.

    Viszlát hús, most épp megint húsmentes napokat tartok: életemben ennyi turmixot, smoothiet, zöldséget és spenótlevelet nem ettem még, és végre lecsúszik az a napi 3 liter víz is. Az biztos, hogy a bőröm gyönyörű állapotban van, erre még rá is segítek néhány gondosan megválogatott szérummal.

    Intettem egyet búcsúzásképp jó néhány olyan ruhadarabnak, ami nem jó rám, kiszanáltam azokat a könyveket, amik nem kellenek, elajándékoztam a babaruhákat és kidobtuk azokat a bútorokat, amik marha rég marha feleslegesen foglalják a garázsunkat, ugyanis sosem kerülnek majd sorra.

    Tombol nálam a smaragd és az akvamarin mánia, ezekért a színekért élek-halok most, a vakító fehér fekete csíkokkal és a zöldek, kékek, sárgák, pinkek időszaka ez.

    Locsoljuk a Fény esszenciát a Panaromtól, tökmag kerül minden zsemlébe és még a citromhoz is citromot adok ezekben a napokban – ki tudja miért. Még vár rám a bodza holnap, jó sok papírmunka, készülődés az újabb útra és végeláthatatlan tennivaló lista, de kezdjük összeszedni magunkat ezután a nem túl klassz tavasz után.

     

     

     

    Megosztás: