Itt is megtalálsz:
Browsing Category:

mindennapok

    mindennapok

    Holnap elmegyek, és hagyom

    hogy a lelkem végre beérje a testemet.

    • Hagyom, hogy csituljon az izgalom, amit az új autó hozott. Már most imádom, tágas, nagyon nagy és kényelmes. Nem utolsó sorban pedig rengeteg ruha fér bele, hosszú utakra tervezték és 9 személyes.
    • Önmagában erős szívdobogás, hogy immáron a 15. kollekcióért megyünk, és most másképp, máshol mutatjuk majd meg a szeretett közönségünknek, de ehhez rengeteg levelezés kell a helyszínnel, szervezés, telefonálgatás
    • … és persze újra sminkes workshopokat tartok: Miskolc és Fehérvár vonzáskörzetével indulunk, a többit pedig szervezzük.
    • Mindehhez kettő márka között billegek, hogy melyik legyen a befutó és ki mellett tegyem le hosszabb távra a voksom. Ez is kiderül a héten, még szerencse, hogy a két nagy Beauty kiállítás ennyire közel van egymáshoz időben.
    • Készül a honlap. Szerencsére nem én készítem, mert abba végképp belebolondulnék, de azért így is sokat kell hozzátenni, alakítani, gondolkodni.
    • jövő héten indulunk újra Olaszországba, addig és utána fotózás és…

    …és akkor most szombaton 12 órát aludtam.

    Aztán lassan, komótosan keltem, egy csodaszép délelőttöt töltöttünk el a gyerekekkel, majd Ádámmal kiállításra sétáltunk az ezer fokban.

    Lassan és komótosan csilit főztem, ma pedig ugyanúgy rengeteget dolgoztunk, de betettem egy mosást, elmeséltem egy mesét, és… most lassulás van. Őszi szünet van. Arborétum van és az év utolsó, nagy ablaknyitása. Kirándulás, esti randevú, családi társasjáték.


    Sokadik hete dolgozunk szombaton és vasárnap is, megérdemeljük és igényeljük az elcsendesedést és a kicsit másfelé fordulást. Egy-egy nap kell csak ilyenkor, mert ugyanakkor jó, visz a lendület, szeretjük ezt az egészet, szóval tényleg egy-egy nap kell, de az kell és nagyon kell.

    A szabadságnak nálunk külön illata van: Feller Adrienn fény kompozíciója kell ilyenkor, betölt mindent, átmos mindent és ha bepötyögöm, hogy Jógaklikk, már kész is a terápiás délutánom.

    Csak előbb odébb kell taszigálni a legó halmokat. Hiába, na, semmi sem idilli, semmi sem tökéletes 😀

    Megosztás:
    mindennapok

    Nem tökéletes a házasságom

    Néha megőrülök a férjemtől és ő is tőlem.

    Néha sírok, néha dühöng.

    Néha távolodunk.


    Sokszor megnevettet és bátorít.

    Rengeteget nevetek és biztatom, mert szüksége van rá.

    Mindent meg tudunk beszélni, és olyan szorosra tudjuk fonni a köteléket, hogy teljesen egy lény lesz a két ember.

     

    A legnagyobb dolgoktól kezdve (új autó) a legkisebbnek tűnő apróságokig (szerintem megérdemel Barnabás egy menő pingpongütőt, szerinted?) mindent meg tudunk beszélni, és ha konfliktus van, addig csűrjük és csavarjuk, míg

    • félretesszük a pénzt a nem várható költségekre, ahelyett, hogy megvennénk a lenti előszobába a gardróbszekrényt
    • megállapodunk, hogy nem ad-hoc főzünk majd, hanem megpróbálunk előre tervezni, mert sokkal több főzeléket és levest ennénk úgy
    • mindenki komfortosan érzi magát az új irodánkban (azért télen a “hány-fok-legyen” kapcsán még lesz összezördülés)
    • ő is és én is megkapjuk azt az elismerést, dicsérő szavakat, támogatást és bátorítást, amire épp akkor szükségünk van – ez nagy tanítás mindkettőnknek, hogy el kell mondani a másiknak, hogy klassz, hogy erős, hogy csodálatos, hogy szeretetreméltó, mert ezt az ember nem feltétlen tudja mindig m-a-g-á-t-ó-l, ráadásul jó érzés hallani.
    • fel nem dolgozzuk a kudarcot
    • fel nem dolgozzuk a sikert (legalább olyan nehéz!!) – megérdemlem-e, méltó vagyok-e rá, merjem-e…

    Így. Így “bírjuk” a közös munkát, a közös életet, a közös 12 évet, a 3 gyereket, a nehézségeket, az örömöket. Nincs trükk, nincs titok, alapvetően ugyanis tűz és víz vagyunk – a szó legszorosabb értelmében. Különbözünk, rácsodálkozunk, vívunk és lágyulunk.

    Másképp nem menne, másképp nem lenne jó, másképp nem lenne jövőnk.

    Amikor fasírt van, akkor nekünk az vált be, ha egyszerre próbáljuk egymás baját kideríteni, de mindenkinek kutya kötelessége foglalkozni a saját lelki nyűgjeivel is, és megtenni mindent azért, hogy jobban érezze magát a bőrében.

    Nekem ilyenkor egy nagy kád forró víz, egy új frizura (csíkok? dauer? új forma?), egy arcmaszk, egy kis elcsendesedés, egy film, egy bögrés süti segít, Medve pedig füvet nyírni, bokrokat metszeni, szerelni szeret és ilyenkor békén kell hagyni.

    Nem bonyolult, megtanultuk 😉

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Nem halogathatom tovább

    tömésekkel, dentálhigiénikussal, ideiglenes megoldásokkal, sajnos az egész fogsorom kezdi megadni magát. Ez a kemó és a sugár hosszútávú hatásai közül az egyik, de élek, itt vagyok, annyi baj legyen, állok elébe.

    Nem annyira esik majd jól anyagilag, de nincs mit tenni, fog nélkül igen nehéz lenne, és -bár még nem tartunk ott- ezt nem szeretném megvárni.

    Gyanítom hosszas tervezés előzi majd meg, nem igazán várom, de ha már benne leszünk és látom az eredményt, biztosan inspirál majd.

    Amit viszont nagyon várok, az…

     

    1., A Downtown Abbey film. Nem néztem végig a sorozatot, egy idő után nekem elfáradt és túl sok lett a politikai szál, de a filmet mindenképp szeretném megnézni, nagyon vártam.

    2., Rászánom magam és rendelek az Aurora Candle-től. Annyira jókat hallottam róluk, erre a sütőtökös pite gyertyára régóta fenem a fogam, és mikor, ha nem októberben?

    3., Anyu, főzz borscsot. Tudod, a kuktában. Sokat. Semmit ne változtass a recepteden. Köszi. Történt ugyanis, hogy beültünk a GomBRO’c-ba, és olyan céklalevest ettünk, hogy az ember mind a 10 ujját megnyalná utána – ne nem evett volna már életében a Te céklalevesedből. Így csak arra volt elég, hogy őrült nosztalgiát érezzek a savanyú kenyér és a gőzölgő leves kombó iránt. Az utána rendelt gombóc egyébként sajnos hidegecskén érkezett, a melegítés meg nem tett jót neki… :/

    4., Vagheggi. Most épp firming: az arcom kezd látványosan veszíteni a kontúrjából, amit nem bánok, mert élek, de szeretnék tenni ellene. Az összes pénzt viszi most a fogam, szóval olyan nagy bjuti felújításra nem lesz keret, de krémmel,szérummal, vitaminnal azért próbálom menteni a menthetőt.

    5., Ezer éve van a ki-kell-próbálni listámon, és most elfogyott a samponom! Lush Big, állítólag olyan, hogy az ember többet le sem tud szokni róla… hát, kíváncsi vagyok.

     

    Ma fodrász, pénteken fotózás, csütörtökön még egy tüdőgyógyászati kontroll, szombaton Vászoly, vasárnap elsőáldozás, hétfőn pedig újra irány Olaszország, ezúttal Apukámmal.

    Soknak tűnik, de igazából nekem bevált az a hozzáállás, amit egyszer az iskola plébánosa mondott egy szülőknek (is) szóló alkalommal (igaz, nem a hatékony időgazdálkodás kapcsán, bár ki tudja?) : mindig csak az adott naphoz kérj erőt. Mindig. Csak. A. Mához. Kérj. Erőt.

    És úgy tényleg egészen rendben van 🙂

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Csoda izgalmas,

    új fejezet kezdődik holnap 🙂 Valami lehet a csillagokban, de egészen felturbózva várom a következő időszakot:

    • holnap újra fotózunk, új lendülettel
    • kedden egész napos oktatásra megyek
    • jövő héten újra irány Olaszország,
    • konferenciára is készülünk, VIP jegyek beszerezve
    • két kitelepülésünk is lesz ebben a hónapban…

    de mindez eltörpül ahhoz képest, hogy

    • Gergőnek kiesett az első foga, a Fogtündér pedig mozis délutánt hoz neki. Hihetetlenül megható volt, ahogy a legjobban annak örült,hogy hurrá, EGYÜTT megyünk APÁVAL moziba – ezek az anya/apa és Gergő randik fontosak neki, és igazából mi is tudatosan figyelünk arra, hogy együtt és külön-külön is töltsünk velük időt.
    • az óvodában, helyben lesz fejlesztés, logopédia, és néptánc is, így sokkal könnyebb lesz a mi dolgunk is, és Gergő sem fárad el a nagy ide-oda utazgatásban
    • imádom ezt az óvodát egyébként: továbbra is hagyományőrző program fut a csoportban, ami sok szabadtéri csámborgást és természetes játékokat jelent – egyszerűen a szemnek is jobb a fa és a vesszőből font játék, és a gyerekek is nagyon szeretik, úgyhogy mindenképp jó lenne, ha Kolos a bölcsi után itt folytathatná.
    • Kolos egy héttel később kezdi a bölcsit, nekünk az utazás miatt mindenképp így a jobb, egyáltalán nem bánjuk.
    • Barnusnak csupa siker eddig az iskola: összeszedett, ügyes, lelkes, tele van tervekkel. Tetszik neki az angol, már megvan az órabeosztása is, és nála is elsődleges szempont volt, hogy ne kelljen VINNI, hanem ami csak lehet, helyben legyen. Csak furulyára kell majd mennie egyedül, de az is fél 4-kor kezdődik a zenesuliban és csak egy nap a héten, így azt a téli időszakban is még világosban teszi meg. (Jó, nyilván a kötelező, iskolai úszáshoz elviszik őket az uszodába. )
    • Nagyon bevált a Vodafone-os nyomkövetős óra: könnyebben elér minket, látjuk azt is, ha kimennek az udvarra (akkor rá tudok csipogni, hogy állítson a pumpán), és nagy könnyebbség lesz majd a zeneiskolás átmenetelnél is. Nem utolsó sorban vagányul néz ki, egy kiskamasznál pedig ennél fontosabb szempont aligha van…

    Nekem jó, mert

    • Medve újra sokszor és kedvvel főz, ő is nagyon élvezi én meg csak hálálkodom az Égnek, hogy nem nekem kell
    • Hanga csak egy éjszakát vonyított végig, már csendben, szépen alszik, és ügyesen bandázik a többi kutyával
    • minden gyereknek kaptam gyorsan, hatékonyan és megfizethető áron ruhát, cipőt, és kipakoltam az őszi cuccaik nagy részét is.
    • kaptam időpontot a tüdőgyógyászomhoz, ráadásul már sokkal közelebb kell menni hozzá, mint eddig.

    Huh.

    Esténként cserépkályha duruzsol, most rendelem meg az őszi teakészletet, jó lett rám a Tchibo-ból rendelt gumicsizma, szóval már csak néhány új könyv, egy hatalmas takaró és egy meleg gesztenyeleves hiányzik ahhoz, hogy olyan igazán, de tényleg igazán elinduljon az ősz.

    Ajánljatok nekem jó könyveket:mit olvassak?

    Megosztás:
    mindennapok

    Különórák, macerák

    Szolfézs, furulya, úszás, pingpong. Ezek férnek be Barnus táncrendjébe ebben az évben, ebből aú úszás kötelező, a pingpong az egyik tesióra helyett van, illetve azzal egészül ki az órarend, de dönthet, melyik sportágat szeretné kipróbálni. A szolfézs és a furulya nem kérdés.

    Gergő iskola előkészítő kiscsoportos komplex izére jár majd, kedden és csütörtökön: novemberben megyünk vissza a nevtanba, addig mindenképp kell neki a fejlesztés, mert -bár már sokkal jobb a mozgása – azért még mindig van lemaradás.

    Kolos csak az idegeimre megy.


    Ez a hét is roskadásig van tennivalóval: hála Istennek, gyönyörű az áru és nagyon fogy, csomagolunk, dobozolunk, számlázunk ezerrel, mellette lesz két szülői értekezlet, pénteken Barnusnak nagy, éves kontroll, szerdán egy fotózás, és szerintem nekem még van egy reflexológia időpontom csütörtökön, úgyhogy marhára nem fogunk unatkozni.

    Kell az energia, de most még épp a szeptemberi “átállós” gyengeségemből jövök fel rengeteg vitaminnal, gőzölgő levesekkel, és sok pihenéssel.

    Erőteljesen kezdett az ősz, egyáltalán nem hagyott időt gondolkodni, sitty-sutty eljött a hosszú nadrágok időszaka, én pedig villámgyorsan megfordultam a “jaj-nyár-maradj-még” utcából és elindultam a “helló-réteges öltözködés- és-töménytelen-mennyiségű -mandula-latte” sugárúton, hisztérikusan örülök a bokacsizmáknak, a sálaknak és tervezgetem az itthoni kirándulásokat: Lillafüred, Balafonfüred egész biztosan számíthat ránk.

    Csoda lesz átmenni az őszi Szlovénián is (vagy pokol, ha épp esni fog), és mivel a kedvenc éttermünkben mindig szezonális alapanyagokból főznek, és tapsikoltunk a nyári menüsor láttán, mosolyogva mondta Ale, hogy várjuk ki a szarvasgombás rizottót, addig ne áradozzunk, hogy ilyet jót még nem ettünk, mert majd AZ lesz az. Szarvasgombás, fokhagymás, sütőtökös.

    Hát, részemről indulhat az ősz.

    Megosztás:
    mindennapok

    Jönnek és mennek

    Rájöttem -mindössze 38 év kellett hoz- hogy nincs olyan, hogy örökké. Na jó, talán a családdal, ott igen, de hozzá kell szokni, hogy emberek becsatlakoznak, együtt megyünk egy darabon, aztán másfelé vezet az út.

    Nem jó, de nem is rossz. Nem baj, de nem is öröm. Egyszerűen ez így van, el kell fogadni.

    Ebben a 365 napban több ember ment, legalább annyi jött, de tény, hogy nagy változás volt…


    Jön Hanga is, a komondor kislány: szombaton elmentünk őt kiválasztani, de nem választottunk, ő választott, mert az első pillanattól nem tágított mellőlünk, így 5 perc után teljesen felesleges volt minden ellenállás, Hanga kiválasztotta a családját és punktum. A másik versenyző nem jött oda, boldogan és békésen lefeküdt a sarokba aludni, tudván, hogy neki nem volt dolga velünk. Medve legszebb mondata az volt, hogy nem, nem szeretnénk összeismerkedni a másik kislánnyal, ne keltsük fel, ha már így elaludt, mi szív alapján döntünk.

    Így is lett. Hanga pénteken érkezik, addig még ezer dolog van, készülni kell: kutyatáp, advantix, mindenféle játék kell a kisasszonynak.

    Viszonylag simán indul az év, Gergő új barátságot kötött és Barnus is megtalálta a helyét az osztályban, idén már minden ismerősként köszöntötte és hatalmas tervei vannak: pingpongozni akar (és nagyon hisz a pingpong szó szóközepi G hangjában PhinG-phoung-nak mondja, majd’beszarok rajta), a szolfézs és a pásztorfurulya marad, és persze az úszás is.

    Nekem nagyon sűrű a szeptemberem, valószínűleg egy extra olasz út is bele kell férjen, aztán persze a bölcsis beszoktatás sem lesz piskóta, és a legnagyobb hír: Barnus elsőáldozó lesz, úgyhogy nagyon készül és vele együtt persze mi is. Két kitelepülésünk is lesz, ráadásul pont hárommal több szülői vár ránk, mint amennyihez nekem kedvem és idegrendszerem lenne, szóval helló, ősz, nem leszel unalmas.

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Mire vágyna a lány?

    Egy kis csendre 😀

     

    Gyönyörű volt ez a nyár, rengeteg élmény fért bele, de be kell valljam, egy kicsit (kurvára!) szeretném, ha a gyerekeim már óvodában és iskolában lennének.

    Egyáltalán nem járt oviba Gergő a nyáron, és… hát… június közepétől azért ez sok idő.

    Holnap éjjel indulunk Olaszországba, hozom az őszi kollekciót és magamba szívom még az utolsó nyári napokat, behabzsoljuk az utolsó tintahalas salátát, lődörgünk és kiülünk a főtérre, meg persze hozzuk az újdonságokat, mert nyakunkon a nyárutó.

    Aztán -persze- kezdődik a sulikezdés, a kire kicsi az őszi cipő?, a van-e elég füzet, toll, ceruza és vonalzó, de ami még ennél is fontosabb: Gergő az utolsó óvodás évét kezdi, Kolos pedig bölcsibe megy.

    Most hétvégén fürdőszoba suvickolás következik, és mivel nincs elég bajunk, nekiállunk bútort festeni, fenti előszobát rendezni, pakolni és átalakítani… 😀

    A bútorfestéshez mindent alaposan elolvastam, de technikailag csak neki fogok esni, mint bolond tehén a fiának és lesz ami lesz alapon, pusztán a festés öröméért vágok bele. Medve persze most is akadékoskodik, Barnus száll a boldogságtól és a felfordulás gondolatától is, tehát mindenki teszi a dolgát.

    … és így minden rendben van.

    Egy hatalmas, háromajtós, 100 éves szekrényt festünk le és tesszük a kicsi előszobába amolyan mindent elnyelő, iratrendező, nyári szalmakalap elszállásoló, tömérdek táskámnak otthont adó szekrénynek.

    Fehér lesz, de nem törekszünk a tökéletességre, tulajdonképpen simán elronthatjuk, mert pont olyan ütött-kopott shabby hatást szeretnénk, amilyen a legjobb festőtudásunk után lesz 😀 Azt kell mondjam, akkora buli, hogy innentől nem lesz megállás: Barnus zöld bútorokat szeretne, én burgundi szekretert és a balatoni bútoraink, amik most sötétbarnák, nagyon, nagyon, nagyon szeretnének egy-két réteg fehér festéket – de ez már a jövő év projektje.

     

    Megosztás: