Itt is megtalálsz:
Browsing Category:

mindennapok

    mindennapok

    A teraszok

    Összesen 4 kiülős helyünk lesz az új házban: 2 viszonylag nagy erkély és 2 terasz.

    Az egyik terasz fedett, ráadásul az egyik oldala zárt: ott szabadtéri konyha került kialakításra, és ennek én végtelenül örülök.

    • a rántott hús
    • a töltött káposzta
    • a halászlé
    • a fokhagymás flekken
    • a nyári barackos gombóc
    • lekvárok

    ezután mind kinn készülhet, így benn nem lesz sem ételszag, sem pokoli meleg.

    Ezen a teraszon ugyanúgy folytatódik a konyhapult, még egy mosogató is helyet kapott és a konyhából egyenesen ki lehet népni, szóva lényegében ott folytatódik a konyha, csak átjárja a levegő. Egy hatalmas, 12 személyes asztal, székek férnek még el itt, ráadásul teljesen fedett, így nyáridőben akár esőben is ehet és pihenhet itt a család.

    Ez már kész van, csak kicsit frissíteni kell és a saját ízlésünkre formálni: itt is festéket kap a tartószerkezet és valószínűleg kell majd egy új tűzhely is.

    Az erkélyek közül az egyik az elemeti előtérből / társalgóból nyílik, ide rattan székeket és egy kicsi asztalt tervezek. Kuckózós olvasások helyszíne lehet narancsos teával és pléddel az őszi, mentás limonádéval pedig a tavaszi délutánokon.

    A másik erkély közös, Barnus és Gergő szobája is ide nyílik, ráadásul jó nagy és klasszul árnyékolható, így közös játék, olvasás, esti dumálások, társasozások helyszíne lehet, illetve itt lakik majd Körte nyuszi is.

    Mindkét erkélyre biztonsági háló kerül Kolos miatt, igaz, hogy nagyfiú már, de jobb az ilyen veszélyforrásokat kiiktatni, én úgy vagyok nyugodt.


    A pergolás hátsó terasz jövőre épül majd, és igazából az adta az ötletet, hogy a legelső otthonunkban volt egy masszív, épített galéria, amivel egyáltalán nem tudtunk mit kezdeni: a majdnem 5 méteres belvárosi belmagasság után szegény galéria csak várta az idejét, majd a pincébe került és fogalmunk sem volt, mi lesz vele.

    Jelentem, eljött az ideje: minimális alakítással csodásés masszív pergolaként épül újra, a leendő irodából ugyanis ajtó (és egy hatalmas ablak) nyílik majd a hátsó kertre, ide tervezünk egy szép teraszt, ami fölé pergolaként kerül majd a galéria.

    Nyilván ez is festést kap majd, télire tetőt, de így gyakorlatilag csak a betonozott, burkolt terasz és a pillérek kerülnek majd pénzbe, maga a szerkezet nem.

    Idén erre már biztos nem lesz idő, jövő tavasszal kerül majd sor rá, addig pedig álmodozom, hogy milyen függőszékből és milyen kisasztal mellől, milyen lila akác alól válaszolgatom majd laptoppal az ölemben az emaileket.

    Fotó: smilingkitten

    Ilyen jó kis makramés függőfotelért elég a Jyskbe elmenni, az ára sem horror, úgyhogy már csak néhány párnát kell majd képzeletben beledobálnom, és “kész is” a hátsó terasz.

    Megosztás:
    mindennapok

    Hát elkezdődött

    Először is: megvettük a házunk melletti telket is. Ezen gondolkodtunk az elmúlt hetekben, sakkoztunk, számolgattunk, de végül úgy döntöttünk, hogy inkább lemondunk arról, hogy minden új és hipp-hopp kész legyen a házban, és inkább a telek legyen a miénk.

    Így 1800m2-es területünk lesz, ami önmagában maga a csoda, ráadásul már most termő gyümölcsfák vannak rajta, úgyhogy határtalan az öröm.

    A házhoz eredtileg egy majdnem 1000 négyzetméteres terület tartozott, ott gyönyörű (és jó nagy) konyhakert van, amit eredetileg kicsit kisebbre szerettünk volna venni, hogy több legyen a füves rész, de így meghagyjuk a mostani pompájában: a ribizli, málna, füge, csodás veteményes, füszerkert marad ott és úgy, ahol most van.

    Meggyfa, cseresznye, dió, mandula, alma, barack… szerintem még így is van, amit kihagytam, de egy biztos: lesz helye, ugyanis hatalmas a pince,

    Igaz, a pincében is tervezünk átalakításokat, de már most van egy klassz, 13m2-es kamra, teljesen bepolcozva, és ezen a kamrán kívül, az előtérben kapott helyet a két fagyasztószekrény és egy fagyasztóláda, így pont ugyanoda kerülhetnek a mi ládáink / szekrényeink is majd. A pincében van külön temperált, zárható rész a boroknak, így az sem a kamrában foglalja a helyet, ráadásul Medve határtalanul boldog a kis birodlmával.

    A teljes ház alá van pincézve, így van garázs, bortároló, kazánház, műhely, a nagy kamra, és a hátsó tároló, amiből mi lenti érkezőt (előszobát) szeretnénk csinálni.

    A mudroom, azaz a nagy előszoba a Jóisten találmánya, nekem ebben a házban is van évek óta, és három gyerekkel egy áldás:

    1., nem kell a cipőket kerülgetnem odafenn,

    2., a házba mindenki már csak papucsban megy be

    3., ott lehet tárolni a kabátok seregét

    4., a saras cipőkről, gumicsizmákról, ernyőkről meg nem is beszélek.

    Egyszerűbb indulni, egyszerűbb érkezni, mindenkinek van öltözőszekrénye ahol a sapkáját, kesztyűjét, tornacuccát tárolja, így sokkal nagyobb a nyugalom és igenis minden nap jobb hangulatban indul. Tudom, vannak anyukák, akiknek ez nem okoz gondot, de én nem tartozom közéjük: ordas kín minden reggel az indulás, úgyhogy hatalmas örömmel várom, hogy megépüljön ez a rész. Ha minden igaz, akkor a tél beköszöntével már innen indulhatunk majd reggelente, ehhez azonban még rengeteg dolgot kell átalakítani.

    A mostani lépcső helyett csigalépcsőt javasolt a kivitelező és tökéletesen igaza van: ahhoz, ogy kényelmes legyen a lépcső, vagy jóval előrébb kellene hozni, vagy L alakú lépcső kellene, de egy csigalépcső megoldja a gondot (nekünk meg eszünkbe sem jutott volna).

    Kiválasztottuk az ablakok színét, maradtunk az olívazöld szín mellett. Mikor belevágtunk és még tervezgettük, hogy milyen legyen, erre mindketten azonnal igent mondtunk, számunkra a zöld ablakok egyből a Balatont idézik. Ugyanez a zöld festék megy az összes fafelületre: a terasz oszlopaira, a majdan megépülő hátső pergolára, az előtetőre.

    A ház színezése a jövő nyár nagy eseménye lesz, úgyhogy egyelőre érthetetlen lesz a zöld ablak, nagyon elüta ház mostani színétől, de mi már tudjuk, hogy a Káli-medencére olyannyira jellemző szürkés homokszín lesz a házunk külső színe, és csodás lesz az zöld ablakokkal és a fahér ablakszemekkel (az ablak körüli keret vagy mi. nem tudtam, hogy így hívják, most világosítottak fel a festékboltban.)

     

     

    Körülbelül 5 perc alatt választottuk ki, megbeszéltük ugyanis, hogy mindent gyorsan és a megérzésünkre hagyatkozva választunk majd ki: nem görcsölünk semmin, nem tervezzük túl, abból választunk, ami van, és ehhez végig tartjuk majd magunkat. Egyetlen csaptelep, csillár, festékszín sem annyira fontos, hogy dráma és feszkó legyen belőle.

    A megegyezésünk titkos záradéka pedig az, hogy amit nem tudunk 2 perc alatt kiválasztani, az fehér lesz.

    Eddig jól állunk, mert a tálalók, a konyhaszekrények, az éjjeliszekrények mind színesek, úgyhogy nagy az egyetértés 😀

    A dupla telek és a hátsó pergola miatt sok dolgot nem cserélünk, hanem felújítunk, átalakítunk, mi csinálunk, így a konyhabútor is és a két fürdőszoba is festéket kap és ráncfelvarrást: festeni, stencilezni, csiszolni, viaszolni fogunk, úgyhogy felettébb izgalmas időszak előtt állunk…

    Megosztás:
    mindennapok

    A képek a falról

    • a herendi porcelánok
    • a gördeszka
    • a pattogatott kukorica készítő
    • a túrabakancs
    • a párásító
    • az ikon a falról
    • a baldachin a gyerekágyról

    mind-mind dobozba kerülnek szép lassan.

    Átsimítom, helyet keresek neki az újban, és ha találok, ha van helye, ha jöhet velünk, akkor dobozba kerül.

    Jóvő héten felfedezük a helyi strandot, megnézzük a konyhabútort, találkozunk a szakival, aki a felújítást vezeti… alakul az új életünk, alakulnak a dolgaink.

    Most a legnagyobb kérdés számomra a költöztető cég, így ha tudtok bevált,kipróbált, tisztességes céget / vállalkozót, mondjátok. Nem engedem Medvét pakolni, nem hiányzik egy újabb gerincsérv.

    Megosztás:
    mindennapok

    Búcsúzkodunk

    Jutka nénitől, aki megtanította Barnust úszni.

    A templomunktól, a közösségtől, a fenyőfáimtól, a hűvös kamrától. Búcsúzunk a napsütötte 40m2-es terasztól, a meggyfáktól és a gyerekorvosunktól.

    Búcsúzom a fodrászaimtól, a gyógyszertártól, a megszokott útvonalaktól, a kedvenc parkolóhelyektől, az utcánktól, a liliomoktól, a… szóval értitek.

    Közben pedig észrevétlen jön be az új: mostanság kell dönteni a padló burkolatról (az alsó szintre tölgy, a felső szintre pedig egészen világos padlót szeretnék), az ablakokról (itt egyelőre a zöld szín a nyerő), a konyháról (egyfalasból kell kétfalasat csinálni), a szigetelésről, az internetről, a külső festésről és még sorolhatnám.

    Nyilván nem lesz pénz mindenre. Nyilván van egy fontossági sorrend: a fedett terasz burkolatcseréje bőven (akár éveket is) várhat.

    Egy biztos: a (fal)bontási munkákkal indulunk, minden más utána jön. A legkisebb zavargás a felső szinten lesz, az a legfontosabb, hisz költözés ide, költözés oda, a fiúknak szeptember elsején becsöngetnek.

    A mi hálószobánkhoz készült el először a moodboard, és az egésznek az a szín az alapja, amikor Tihanyban állsz az apátságnál, lenézel a tóra, várod a kék színt, de helyette egy ragyogó, semmivel össze nem téveszthető smaragdzöld jön.

    Szentségtörés vagy sem, a régesrégi, klasszikus, márvány fedlapos éjjeliszekrényeinket ebben a meglehetősen harsány színben álmodjuk újra. (Igen, ez a szoba sem lesz visszafogott).

    Fehér lambéria, világos padló, virágos tapéta és smaragdzöld komódok: ilyennek képzeljük az új hálószobánkat. A virágos tapéta csak az ágyvégnél lesz, cserébe Ádám kérte, hogy legyen zöld a kiegészítő szín, én pedig boldogan hoztam meg ezt a hatalmas (hahahahaha) áldozatot.

    Smaragd.

    Megosztás:
    mindennapok

    Közben persze

    zajlik az élet.

    • Megkaptuk Barnus nyári olvsmányainak listáját, és majdnem minden megvan róla, de praktikusan valamelyik frissen összerakott dobozban. Valahol. Valamelyikben, az eddig összerakott 34 közül…
    • Kacsintgatunk kiegészítésképp az elektromos fűtés felé, ha van tapasztalatotok, nagyon szívesen veszem!
    • megtaláltam a -számomra- tökéletes napszemüveget: ultra polarizált (bármit is jelentsen), jó kis masszív, igényes kidolgozású és nem volt egy vagyon, nem dőlök kardomba, ha történik vele valami. Invu. Nem hallottam még róla,valami svájci márka, de nagyon dícsérték az optikában, és tényleg szuper a lencséje.
    • Megérett a meggy, de ahhoz végképp nincs semmi erőm, hogy meggyet tegyek el. Lesz meggyes piskóta és egy kókusztejes meggyleves, de ennyi, nem futja többre.
    • Mást sem csinálunk, mint tervezgetünk: várjuk az ablakos válaszát, a fűtőpaneles válaszát, a kerítéses pasi válaszát, a lépcsős pasi válaszát, a mindenki válaszát.
    • Mindeközben az élet nem áll meg: dolgozunk, intézzük a papírokat, jövő szombaton piacos kitelepülésünk lesz, a gyerekek is igénylik a közös játékot, úgyhogy megnyugvás a délutáni csendes pihenő idején van, de már olvasni sem tudok – szinte minden könyv dobozban áll.
    • Érdekesen figyelem, hogy ebben a “modern” világban hogyan alakul az életterem… Búcsút intek a gödöllői kávézók oldalainak, bekövetem a kisboltokat a Káli-medencében, megvan a révfülöpi kultúrkocsma is, Tapolcán is van fagyizó, ahol van olyan fagyi, amit ehetünk… Érdekes és releváns lesz a révfülöpi és a pálkövei strand minden híre, de a távoli homályba vész a gödöllői művház programja. Szép lassan rendeződik át az életünk, rendezkedünk be az új helyen, keressük benne magunkat, rácsodálkozunk, örülünk, várjuk.

    Nagyon de nagyon jó most nekünk.

    Megosztás:
    mindennapok

    39

    1., Bútort festek. Már elkezdődött ebben a házban is, de az új otthonunkban csúcsosodik majd ki, érzem.

    2., Nem használok parfümöt, csak illóolajakat.

    3., Vörösesbarna a hajam. Régóta.

    4., Szeretem hallgatni a csöndet.

    5., És a kocsiban zenét.

    6., Egyik kedvenc motívumom a tulipán.

    7., Virágban is az a kedvenc.

    8., Rajongásig szeretem a karfiolt.

    9., És a vietnámi konyhát.

    10., Nem hordok magassarkút.

    11., Kedvenc színeim a sárga, a kék ésa zöld.

    12., Nagyon vágyom egy liliomfára.

    13., Meg néhány tő rózsára – ez hamarosan megvalósul.

    14., Még mindig a férjem a nr.1

    15., Békesség.

    16., Nem szeretem, ha fázik a talpam, a derekam, hahuzat van, mert öregszem.

    17., Legnagyobb részben palóc lány vagyok.

    18., Hegyek, völgyek, dombok, víz. A síkság nem az enyém, bár gyönyörű.

    19., Megtanultam, hogy Isten mindig jobb ajándékot készít, mint amit valaha a saját merszemből kérnék.

    20., Csak meg kell tanulni kivárni és bízni. Megtörtént.

    21., Dupla széles takaró alatt alszom egyedül, és ezzel megváltozott az életem.

    22., Nyugi, Medve mellett.

    23., Nem kávézom, csak nagyon ritkán. Havonta, de inkább kéthavonta egyszer.

    24., Szerelmem a Balaton.

    25., Rajongásig szeretem a munkámat.

    26., Sajnos a sugárkezelés nagyon csúnyán tönkretette a fogaimat, de ez legyen a legnagyobb gondom:élek.

    27., És idén megcsináltatom. Nagyon nagy dolog ez nekem, borzalmas ilyen fogakkal 39 évesen.

    28., Az új “nagyvárosunk” Tapolca lesz. Meg Balatonfüred. Gödöllőnek búcsút intünk.

    29., A legjobb bőrápoló a meggymag olaj

    30., Minden porcikám felpezsdült, tényleg új élet indul.

    31., Elválaszthatatlanok vagyunk a férjemmel és ez nekünk így tökéletes.

    32., Minden pillanatért hálás vagyok, amit a gyerekeimmel tölthetek. A nehéz pillanatokért is.

    33., A kiabálós pillanatokért is.

    34., Gergő ma hétéves <3

    35., Szülinapomra napszemüveget kértem.

    36., Gergő pedig Playmobil tűzoltóállomást

    37., Bátorság, kemény munka, életöröm. Ez most a mindennapok hangulata.

    38., A 38. évem nagyon intenzív volt, sok változást hozott, nagy bátorságot adott és a kihívásokkal együtt egy igazi ugródeszka évnek bizonyult. Jó volt nagyon. Boldog, nehéz, dolgos, csendes év volt.

    39., Kérlek segíts tovább fejlődni. Adj sok hitet és alkotással teli órákat, adj békét, adj új világot. Otthont.

    Megosztás:
    mindennapok

    Az úgy volt…

    … hogy …

    Eladtuk a házunkat. Kettő hét után kopogtatott a tökéletes vevő: egy csoda család otthona lesz a ház, mi pedig költözünk.

    Izgalmas, ugyanakkor idegtépő hetek következtek indokolatlanul sok kerti törpés, ijesztő babagyűjteményes házzal. Volt, ahol a ház tökéletes volt, de a szomszéd sajnos alsónadrág nélkül állt a teraszon. Volt, ahol a ház nem volt rossz, de félő volt, hogy a szomszéf ház bedől a kertbe.

    Volt, ahol csak simán nem éreztük jól magunkat és volt olyan is, ahol a ház jó volt, de abban a faluban nem tudtuk elképzelni az életünket.

    Gyönyörű helyeken jártunk, csodás vidékeken barangoltunk, de nagyon észnél kellett lenni, hisz nem nyaralni megyünk, hanem élni, méghozzá három kisgyerekkel, két nagy kutyával. Gondolnunk kell a téli havas utakra, a napi iskolába járásra, az óvodára, a háziorvosra, így akármennyire vadregényes volt egy-két falu benn az erdőben, bármennyire is szép volt a hát fenn a hegyen, télen biztosan nem egyszerű a napi élet.

    Hosszú napokat töltöttünk a gép előtt, jó párat megnéztünk személyesen is, az esélyesekhez már építésszel mentünk, de valahogy nem akart összejönni.

    Nehézkes volt az eladó, hagyatéki eljárás alatt a ház, bizonytalan a kivitelező… valami mindig akadt.

    Ezt a házat meg sem találtuk a neten: az ingatlanost kérdeztük, hogy tud-emég valamit, és mondta, hogy van egy friss, nézzük meg. Másnap mentünk, rutinosan, már építész szakértővel, és 20 perc alatt eldőlt, hogy megvagyunk: ez az, ő az, megtaláltuk egymást.

    Pénteken szerződünk, utána én leszek a legboldogabb, ha végre a szélbe kiálthatom, hogy megvan, kész van, addig pedig álmodozom, álmodozunk…

    … ébren álmodunk.

    Csütörtökön beiratjuk Barnabást és Gergőt az új iskolába, Kolost az óvodába, lesz egy körünk a zeneiskolában is, aztán nyugalomban és nyitott szívvel meglátogatjuk az új falunkat, a leendő otthonunkat és csak bóklászunk, szívjuk magunkba az üzenetét, a hangulatát, az örömöt, hogy ott lehetünk.

    Felfedezzük a kisboltot, eszünk egy ebédet a vendéglőben (majd brassóit. az mindenmentes :D), mondunk egy imát a templomban és…

    aztán pénteken aláírunk. Hazafelé késő este még lesz egy ikeás körünk, megnézzük, mire is lesz szükségünk az új helyen. Sok bútorunk nem fér be, sok bútort pedig direkt nem viszünk: a régi kanapé nem jön velünk, a gyerekszoba bútor sem fér el jól az új helyen, ráadásul Gergő szobáját frissíteni kellett volna mindenképp, hisz iskolás lesz.

    Asztal, szék, polcok – már nem óvodás, már iskolás a babám.

    Új könyvespolck kellenek. Rájöttem, hogy rengeteg, de tényleg rengeteg könyvünk van, és a szekrénysor sehogysem fér be, a háromajtós míves, százéves szekrényünknek sincs helye az újban. Utóbbiért azért sírtam egy sort, de nincs mit tenni – eddig díszíthette az otthonunkat, és itt a közös történetünk vége.

    Szerencsére nagyon hasonlít az ízlésünk Medvével, így nem lesz nehéz az új otthonunkat kialakítani.

    És akkor találd ki, nagyjából mennyi idő alatt zajlik le mindez… Jól sejted.

    Három hónap.

     

    Megosztás: